Részben megnyitná és minden érintett számára elérhetővé tenné az ügynökszalagokat a Nemzeti Emlékezet Bizottsága.
A bizottság 2015 és 2016 között tanulmányozta az állambiztonsági szervek 1990 előtti, mágnesszalagon őrzött és titkosított adatállományát – közel 150 ezer kartont világítottak át, főként hálózati személyek, tartótisztek és kémek aktáit ellenőrizve, a kutatást pedig az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára is segítette.
A titkos szalagokat jelenleg az Alkotmányvédelmi Hivatal őrzi, de hétfőn megjelent tanulmányában a NEB javasolja, hogy az adatállomány közel 95 százalékát adják át az állambiztonsági levéltárnak – a bizottság ezzel több tízezer ügynökakta titkosítását oldaná fel és tenné részben nyilvánossá.
A NEB ezt azzal indokolja, hogy az adatok jó része más formában, de eddig is elérhető volt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, bemutatásuk pedig nem sértene közérdeket, és az alkotmánynak megfelelően lehetne feloldani a kommunista diktatúra zárványát.
Az átvizsgált szalagok három nyilvántartást tartalmaznak: a G jelű akták foglalják össze az operatív tevékenységre (megfigyelésekre, lehallgatásokra) vonatkozó adatokat, a H-akták a beszervezett hálózati személyekre, a K-akták pedig a kémekre vonatkoznak. Nemcsak nevek szerepelnek rajtuk, hanem konspirált lakások adatai, a III/III-as csoportfőnökség pedig olyan személyekről is aktát vezetett, akiket nem szervezett be, de munkájuk miatt valamiért érdekesek voltak az állambiztonságnak.
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága az együtt 142 ezer rekordot tartalmazó G- és a H-aktákat adná át egy az egyben az állambiztonsági levéltárnak. A kémekről szóló 4896 információ egy része ugyanis még mindig államtitoknak minősülhet, ezeket csak korlátozottan lehetne nyilvánosságra hozni.
Az akták egy része nem értelmezhető, sok esetben csak név szerepel a listákon, de hozzájuk tartozó személyes adatok nem olvashatóak. A NEB ezért inkább egyfajta puzzle-ként kezeli a mágnesszalagokat, és tartalmukat az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának papíralapú nyilvántartásával is összeveti, hogy teljesebb képet kaphasson – a kutatást pedig a titkosítás feloldása után is folytatnák.
A szalagok tartalmaznak ügynökneveket, azonban ügynöktörténetek, valós tevékenységre vonatkozó adatok nincsenek rajtuk. Emellett szerepelnek rajtuk olyan emberek nevei, akiket szerettek volna beszervezni, ezért megfigyeltek, valamint az ügynökök fontos, érdekes kapcsolatai is megtalálhatóak a szalagokon – ismertette a részleteket Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke hétfő reggel az M1-en.
Az ügynöklisták feloldása nagy botránnyal járna, de mindenképp tisztító erejű lépés lenne – mondta korábban az MNO-nak Ungváry Krisztián történész. A jogszabályi háttér megváltoztatása azonban legalább ennyire fontos a szakértő szerint: hiába kutathatóak a szalagok, ha az állambiztonsági iratokról szóló 2003-as törvény a mai napig tiltja, hogy bizonyíthatóan beszervezett embereket nyilvánosan hálózati személyeknek nevezzünk. Az ügynöktörvény megváltoztatása nélkül ezért értelmetlen lenne akár egy sikeres népszavazás is a listák feloldásáról – tette hozzá Ungváry.
A történész emlékeztetett, Csehországban és Szlovákiában már a kétezres évek elején nyilvánosságra hozták az ügynökadatokat, amiket interneten, névalapú kereséssel lehetett olvasni.
Az elmúlt években többször is napirendre került az ügynökakták feltárásának kérdése. Az LMP számos alkalommal terjesztette elő az állambiztonsági múlt feltárására vonatkozó javaslatát, ám rendre leszavazták. Tavaly novemberben pedig például a Jobbik miatt került ismét középpontba a kérdés: a párt az ügynökakták nyilvánossá tételének tárgysorozatba vételét próbálta elérni, ám az Országgyűlés igazságügyi bizottsága leszavazta. Kicsit korábban a jobbikos Mirkóczki Ádám úgy fogalmazott, a rendszerváltozás óta eltelt negyedszázad kormányainak közös felelőssége, hogy a kádári diktatúra kiszolgálói megúszták az elszámoltatását.
„Én nem vitatom képviselő úrnak azt az állítását, hogy az állambiztonsági tisztek részvétele a rendészeti munkában torzítja a minőséget és fölvet demokratikus kérdéseket. És azt sem vitatom, hogy az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalának volna helye, természetesen a megfigyeltek hozzájárulásával, hiszen az áldozatok ebből a történetből nem kihagyhatók” – mondta válaszul Lázár János. A kancelláriaminiszter azt is megjegyezte, az ügynökmúlt eltitkolása volt a békés rendszerváltozás egyik ára.
