A járdákat sáskahadként ellepő autók között szlalomozva szédítő érzés belegondolni, hogy itt évszázadokig, évezredekig szőlők és gyümölcsösök voltak. Nyomuk sem volt a tízemeletes házaknak, az egysávosra szűkült utaknak és ezeknek az átkozott autóknak, amelyek egyszerre tesznek járhatatlanná utat és járdát. Gyümölcsligetek. Barackosok. Isten kertje – így hívták a középkorban, aztán a német Reiche Ried tükörfordításaként 1847-ben megkapta mai nevét, amikor a távolinak tűnő fővárosban átadni készültek az első kőhidat, és éppen az ipari és társadalmi forradalom, a város első nagy terjeszkedésének küszöbén egyensúlyozott az ország. Milyen csodásnak kellett lennie a környéknek, hogy így nevezzék el?
Talán engem lepett meg legjobban, hogy végül kicsit szerelmes lettem Gazdagrétbe. Igaz, amolyan sodródó lokálpatriótaként képes voltam beleszeretni minden környezetbe, ahol valaha laktam, legyen az egy rábaközi falu, kertváros Győrben, Szeged belvárosának széle vagy éppen Budapest valamelyik része. Szeretem felderíteni a környéket, ismeretlen, váratlan útvonalakkal összekötni a már ismert pontokat, csendesen megbújó üzleteket és emléktáblákat felfedezni. Amikor a Corvinnegyed közelébe költöztünk, rögtön beugrott A Pál utcai fiúk, és ki is derült, hogy ott, velünk szemben lakott állítólag szegény Nemecsek Ernő. Ezt valamiért fontosnak éreztem. Volt történelme.
A paneltelepekkel szemben azonban családi házakban felcseperedő gyerekként alapvetően bizalmatlan voltam: nagyanyámnál, unokatesómnál tett látogatások, ott töltött nyári vakációrészletek kötöttek csak ehhez a világhoz, amely alapvetően különbözött az általam megszokott környezettől. Az apró konyhák, az erkély funkcióját betölteni hivatott, de arra képtelen, borostyános üveggel takart kilépők, saját udvar (saját birodalom!) helyett pedig ütött-kopott szocreál játszóterek, na meg a belógások a közeli iskola nyáron csendes focipályájára. Ráadásul esztétikai szempontból már-már tűrhetetlennek éreztem gyerekként is a szürke kockák monoton egyhangúságát. Úgy éreztem, nincs történelmük.