Karácsony Gergely: Polgármester vagyok, nem a Jóisten

Még az is lehet, hogy lesz újra dolgunk az LMP-ben maradt barátainkkal – mondja a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje.

– Választási pártot kikkel?
– Ezek technikai kérdések, amelyek az újságírókat érdeklik, de a választókat nem. Az embereknek az számít, hogy majd legyen kire szavazni, ezt pedig oldjuk meg. Szerintem még szűk fél év van felmérni, hogy melyik erő miben tud az ország javára válni, és mi az a politikai forgatókönyv, amelyben Magyarország a legfontosabb; nem pedig az önálló brandépítés.

– Mi a helyzet a „régi” pártokkal, az MSZP-vel és a Demokratikus Koalícióval?
– Ők szükséges, de nem elégséges feltételei a rendszerváltásnak. Ez a világ, amiről beszélek, nem áll ellentétben ezekkel a pártokkal. Én nem szeretném őket kritizálni, de az ő szavuk nem jut el ahhoz az egymillió emberhez, akiket nekünk meg kell szólítanunk.

– De nélkülük a kormányváltás közelébe sem tudnak kerülni.
– El tudom képzelni az együttműködést, mondjuk, a választókerületek szintjén.

– Tehát akkor azzal egyetért, hogy a 106 egyéni választókerületben egy baloldali induló álljon fel?
– Ezt tartom ideális forgatókönyvnek.

– A Párbeszéd hány helyen tudna jelöltet adni?
– Mindegyikben. Nagyjából 50-60 jelöltet fogadott már el a taggyűlésünk, év végére meglesz mind a 106 ember, akiben mi gondolkodunk. Nyilván, mivel együttműködésre készülünk, nem gondoljuk, hogy mindenkinek talpon kell maradnia. Vannak olyan helyek, ahol más párthoz tartozó vagy független jelölt nagyobb eséllyel nyerhet. Mi éppen emiatt tettünk előválasztási javaslatot, ami ezt a kérdést megoldotta volna. Bár már lekerült a napirendről, én még nem engedném el.

– Kevesebb mint egy év van a választásokig, nem gondolja, hogy erre már nincs idejük?
– Egyáltalán nem. Nemzetközi példák is vannak erre, amelyek alapján meg lehetne csinálni, ha lenne politikai akarat is.

– Beszélt egy „vezetőről”, aki „levezényelné” az együttműködést, aki nem feltétlenül ön. Botka Lászlót el tudná képzelni? Ő közös baloldali miniszterelnök-jelölt akart lenni.
– Botka László az MSZP miniszterelnök-jelöltje, sok sikert kívánok neki. Én inkább az MSZP-n és a DK-n kívüli világról beszélek.

– A Párbeszéd Mindenki számít című programjában szerepel, hogy bevezetnék az alapjövedelmet. Nem gondolja, hogy ezzel azt üzenik: minek dolgozni?
– Ahol már kipróbálták ezt a modellt, látható, hogy kiszámítható, fix támogatási forma, amely nagyon alacsony jövedelmi szintet garantál, azonban hozzásegítheti az embereket ahhoz, hogy munkát találjanak. A mélyszegénységből és teljes kiszolgáltatottságból ugyanis nem lehet visszatalálni a munka világába. Vannak emberek, akiknek arra sincs pénzük, hogy buszjegyet vegyenek, és eljussanak egy állásinterjúra. De vannak olyan nők is, akik azért nem tudnak visszamenni dolgozni, mert az elmúlt évek nyomora után nincs kellő önbizalmuk, és nem tudnak „megfelelően felöltözni”.

– Mindezt miből?
– Az alapjövedelemről szóló javaslatunk egy komplex csomag egyik eleme. Radikális bérpolitikával is összekapcsolódik, így akár már 2019-ben el lehetne érni, hogy a fejenként 50 ezres alapjövedelem mellett legyen 150 ezer forintos nettó minimálbér is.

– Ezt a minimálbért hogyan tudná kigazdálkodni mondjuk a kis- és középvállalkozói szektor? Hiszen láthatjuk, hogy a mostani emelés is komoly gondokat okoz nekik.
– A mi javaslatunk úgy emelné a nettó minimálbért, hogy nem jelentene a munkaadóknak pluszkiadást, mert az élőmunka terhei csökkennének. Ez utóbbi eleve meghatározó része az elképzeléseinknek, mert Magyarországon egyszerűen túl alacsony az emberek jövedelme, ami részben az adópolitika miatt van.

– Ezt a kérdést más ellenzéki párt is a zászlajára tűzte, a Jobbik például a bérunióért harcol. Ezek szerint önök is tudnák támogatni?
– Fontos tudni, hogy a bérek európai összehangoltságát az európai zöldpártok nagyon régóta képviselik. Önmagában ez jó irányba tett lépés, de nem tudom, hogy a Jobbik terve megvalósítható-e. Az pedig elképesztő, hogy Kövér László szerint a magasabb magyarországi bérek versenyhátrányt jelentenének. A versenyképességet nem lehet a kizsákmányolt munkaerőre alapozni, az indiai gyerekmunkásokkal ne akarjunk már versenyezni.

– Ahhoz mit szól, hogy „fizessenek a gazdagok”?
– A szlogeneken túllépve, a tavaly nyilvánosságra hozott Mindenki számít című programunkban szerepel a progresszív személyijövedelem-adó és a 100 millió feletti vagyonelemekre vonatkozó vagyonadó. Nagyon fontos viszont, hogy nemcsak a gazdagoknak kell fizetniük, hanem a környezetszennyezőknek is. Az, hogy ma Magyarországon nincs megadóztatva a környezetszennyezés, így azok a gazdasági tevékenységek, amelyek rombolják az ország és eleve a Föld természeti örökségét, egyszerűen megdöbbentő. Ide tartozik az is, hogy – bár most más pártok is kampányolnak vele – a mi programunkban szerepelt először az „oligarchaadó”. Mi azokra a vagyonelemekre, amelyeket nem lehet jogszerűen visszaszerezni, viszont az elmúlt időszak politikai feltőkésítéséből jöttek létre, különadót vetnénk ki. Ezek az intézkedések összességében, illetve a teljes szociális rendszerben végzett átcsoportosítás tenné lehetővé az alapjövedelem bevezetését, a megemelt minimálbért, és finanszírozhatóvá tenné az egészségügyet és az oktatást. Kiszámoltuk, a számokat nyilvánosságra hoztuk, tehát megvalósítható.

– Rendszeres téma az ellenzéki pártok között a sajtó kérdése, ön is felszólalt már a sajtószabadságért. Volt, aki bement az Origo szerkesztőségbe, más bojkottál. Ön szerint kell különbséget tenni újságíró és újságíró között?
– Nyilvánvaló, hogy az élet tesz különbséget. Vannak olyan újságírók, akik végzik a munkájukat, és vannak olyanok, akiknek újságíró titulus szerepel a névjegykártyájukon, de valójában propaganda az, amit végeznek. A határ azért sokszor nehezen húzható meg. Én egyébként szeretek bemenni az oroszlánbarlangba, kifejezetten élvezem, ha mondjuk a Kossuth rádióban vagy az Echo TV-ben kérdeznek a politikámról. Akinek igaza van, annak nem kell félni a kemény vagy rosszindulatú kérdésektől. A hazugságok miatt pedig perelni kell.

– Zugló polgármestereként a Zuglói Lapokat szokta olvasni?
– Igen.

– A kerület által is finanszírozott lapból azon túl, hogy kinek mikor lesz fogadóórája, illetve hol adtak át egy játszóteret, semmi sem derül ki a kerületről. Ez a sajtószabadság?
– A Zuglói Lapok tájékoztató, információs kiadvány. Nem hiszem, hogy az embereket ne érdekelné, amit leírnak benne. Most például bemutatjuk, hol lesz fizetős a parkolás, ami szintén fontos a mindennapok során.

– Egyetlen kritikai hang sincs. Ez véletlen?
– Ez önkormányzati lap, amelyben az önkormányzat tájékoztatja a lakókat a kerületben történtekről. A különféle politikai szereplők elmondhatják a saját álláspontjukat és a kritikájukat is. Azonban a lapban nagyon kevés a politika, aminek személy szerint nagyon örülök. Meg kell nézni az összes budapesti kerületi lapot, és látszik majd az ordító különbség. A Zuglói Lapokban nincs propaganda.

– Polgármesteri kinevezése után az MSZP egyik volt sajtósát nevezték ki az újság élére. Még most is ott van?
– Felelős szerkesztőként. De ott dolgozik az a kolléga is, aki Papcsák Ferenc idején a főszerkesztő volt.

– A Zugló TV-t nézi?
– Nem. Nem finanszírozza a kerület, én magam nem is szerepelek ott soha. Így hozta az élet.

– Azonban MSZP-s szál ennél is található: az újévi köszöntőt is a szocialista Tóth Csaba mondta.
– Mint mondtam, nem nézem a csatornát, úgyhogy ezt nem is tudom. Nyilván a tévé vezetése nem érzi fontosnak, hogy a polgármestert megkérdezze bizonyos kérdésekben, de ettől én még nyugodtan alszom.

– Úgy tűnik, mintha a kerületben a fontos területek politikai alkuk szerint lennének szétosztva. A média mintha az MSZP-hez lenne köthető.
– Az speciel pont nem. Nehéz lenne letagadni, hogy vannak politikai alkuk egy olyan kerületben, ahol sem a jobb-, sem a baloldalnak nincs többsége. De az, hogy ilyen emberek végezzenek bizonyos tevékenységet, az önmagában nem gond egészen addig, míg a munkájukat jól csinálják. Erre is azt tudom mondani, mutasson bárki egy olyan kerületet, ahol nem így van. Nyilvánvaló, hogy nekem egy egyensúlyozó-művész egyensúlyérzékével kell rendelkeznem, hogy ez a kerület működjön.

– Nem érzi úgy, hogy meg van kötve a keze?
– Polgármester vagyok és nem a Jóisten. Van egy testület, amelyből minden döntés mögé oda kell állítani legalább tizenkét ember szavazatát. Én például elég gyakran megvétózok döntéseket, amelyeket a kerület szempontjából károsnak érzek, nem kell félteni, ha kell, konfliktust vállalok bárkivel, miközben nem vagyok konfliktuskereső ember.

– Ha beindul érdemben a 2018-as választási kampány, a polgármesteri feladatait el tudja látni?
– Igen, szerencsére munkamániás vagyok, tudok két főállást vinni egyszerre.

– Több mint négy év telt el azóta, hogy kiléptek az LMP-ből. Visszagondolva, jó döntés volt?
– Nyilvánvaló, hogy az ember sokat tanult azóta. Akkor az volt az erkölcsi meggyőződésem, hogy a távozás a helyes út, most is ezt gondolom. Még az is lehet, hogy lesz újra dolgunk egymással az LMP-ben maradt barátainkkal.