Na de megütni egy nőt? Jézusom! Menjen inkább kávézni vagy jógázni!

Senki sem figyel arra, hogy mi történik a föld alatt, állítja az aluljáró népe.

Németh Szilárddal ellentétben senki sem beszélt provokációról vagy Soros György joysticken rángatott embereiről a Kálvin téri aluljáróban. Ott, ahol csütörtökön egy férfi mocskos migránsnak nevezett egy pizzást, miután az angolul szólította meg, majd meg is ütötte az árust védelmébe vevő nőt. A Fidesz alelnöke az ATV-nek adott interjújában arról beszélt, hogy mindez annak eredménye, hogy mindenhol, így a politikában is „óriási küzdelem zajlik, nemcsak a kis Kálvin téri színpadon”. Tettünk hát egy rövid körsétát az aluljáróban – de színjátszásnak nem találtuk a nyomait. Nagyon is valóságos hely ez, ahol bármi megtörténhet – legalábbis a naponta több órát itt töltő árusok ezt mondják.

„Hát nézz csak szét!” – mutat körbe az egyik boltos srác az aluljáróban. Nem lepődik meg azon, hogy a pizzás angolul szólt itt valakihez, szerinte hétvégén az ide lejövők 80-90 százaléka külföldi. „Ezek is azok” – mutat egy gurulós bőröndökkel felszerelt diákcsapatra. A migránsozást és nőverést nem látta, de úgy hallotta idelent, hogy azért szólt angolul a pizzás, mert azt hitte, nem tud magyarul. Ott téblábolt a pult előtt, és nem reagált arra, hogy már háromszor megkérdezték tőle, mit szeretne. Ezt még magyarul, természetesen. A boltos a beszélgetésünket azzal zárja: „Szerinted meg lehet itt lepődni bármin is?”

Alig mondja ki ezt, a pultjával szemben egy tántorgó-táncoló alak aprót vesz ki a szirénázó automatából. Egy másik srác ököllel ver egy másikat. Sapkáján CSI Las Vegas felirat. Itt volt a botrány idején is, de nem megyünk sokra azzal, amit mond. Kizárólag arról hajlandó beszélni, hogy a biztonságiak provokálják őket, ezért van annyi balhé idelent, a föld alatt. Pénzért mesélt volna a konfliktusról is, de látni rajta, hogy hiába a szándék, nem fog ez ma menni. Azért készségesen felajánlja, hogy beszél majd máskor. „Bátya, itt alszom a lépcső alatt, ébresszetek fel nyugodtan bármikor” – biztat bennünket.

Kicsit más a helyzet az adománygyűjtő hölggyel, aki látta ugyan az incidenst, nem értette az egészet. Pedig sokat látott már ő is: megtépett biztonsági őrt, ártatlanul megvert utasokat és minden egyebet. Rekonstruáljuk neki az általa egyébként végignézett jelenetet a sajtóban megjelentek alapján, majd gyorsan értékeli a hallottakat.

„Azért van ez, mert elegük van az embereknek. Egyrészt abból, amit a kormány is művel. Meg úgy egyébként is. Na de megütni egy nőt?! Jézusom! Hát menjen el kávézni vagy jógázni! Vagy üljön ki ide a Múzeumkertbe!” – sorolja felháborodva a feszültséglevezető lehetőségeket.

Az újságárusnál dolgozó hölgy is látta az incidenst. Ő először azért nem avatkozott közbe, mert azt hitte, hogy egy pár vitázik. „De aztán meghallottam, hogy így a migránsok, meg úgy a magyarok, meg hogy ki is van itthon, úgyhogy egyből tudtam, nem a szerelem a téma” – mondja, majd hozzáteszi, min háborodott fel igazán.

Hogy egy csomó férfi végignézte, ahogy megütnek egy nőt.

A kínai boltban lévő árus telefonját felemelve mutatja, hogy ő csak a neten olvasott az esetről. Őt is „megtalálja néha egy-egy bolond”, de ilyenfajta fizikai erőszakot nem tapasztalt soha. A jelenség oka szerinte is az, hogy az emberek feszültek, és nem boldogok.

Nem boldogok a pékség alkalmazottai sem, akik arról panaszkodnak, hogy ebben az aluljáróban pont ezt az egy verekedést nem látták, de rengeteg minden mást igen. Előjönnek ők is a verekedő, táncoló, szemetet égető suhancok történeteivel.

„Itt csak március 15-én volt rend, amikor kiürítették az egész aluljárót. Az év többi napján senkit nem érdekel, mi megy” – zárja gondolatait egyikük. No igen: a migránsozás, az ment a Kálvin téren akkor is, meg most is.

Elindulnánk lefelé a konzultációs plakátoktól kékellő mozgólépcsőn, ám látjuk még, hogy egy hölgy angolul kér útba igazítást. Megússza verés nélkül.

A szóban forgó üzletben, amely előtt az incidens történt, nem nyilatkozhatott senki. Az üzletvezető sem.