Az a baj, barátom, hogy a Lőrinc egy nagyon nagy bunkó. Ráadásul nem is ért a focihoz – középkorú férfi fordítja így a beszélgetést az alcsúti kocsma előtt, amikor megtudja, honnan jöttünk.
– Nem is érdekelte soha a foci, egy meccsre nem jött volna ki! Csak amióta a Viktorral barátkozik – mondja a másik. Nem kell sok, hogy a helyiek megnyíljanak az idegen előtt, elég egy köszönés, egy kedves szó. Sőt, úgy tűnik, mintha keresnék is a társaságunkat. Sört isznak, cigiznek, ugratják egymást.
– Munkát azt ad – kontrázik rá valaki.
– Persze, a felcsútiaknak. Na, de itt Alcsúton! A stadion ad munkát neked is! – vágnak vissza többen. Lassan indulnunk kellene, de csak folyik belőlük a szó. Nem a panasz, nem a harag; úgy tűnik, egyszerűen szívesen beszélnek.
– Uram, hiszi vagy nem, én játékos voltam, fociztam többször is a Viktorral. Tudja, mi az alaphibája? Ésszel játszik, de nagyon körülményeskedő. És nehezen tud fordulni – erre már igazán nem tudunk mit mondani, a pillanatra beálló csöndet az idősebb férfi töri meg.
– Egyébként miért jöttek ide?
– A golfpályát szeretnénk meglátogatni – feleljük. Tovább dől belőlük a szó: az egyiknek a fiát 2013-ban a tulajdonosváltásnál kirúgták a golfklubból, aztán hívták volna, térjen vissza, de bolond lett volna. Elhelyezkedett a focicsapatnál. Ott jobbak a bérek. A klubban dolgozóknak évek óta nem emeltek, panaszolják.
Mit tehetünk ezek után? Irány Alcsútdoboz-Máriavölgy, a Pannonia Golf & Country Club, a híres 18 lyukas pálya, amelyet két évtizede az osztrák pályatervező, Hans G. Erhardt ötletei alapján építettek. Az útviszonyok borzalmasak, a két oldalt futó platánsor festői. A kapu mögött kúriára emlékeztető szép oszlopos épület – egykor József nádor tehénistállója volt, most klubház vendéglővel. A romhalmazt a kilencvenes évek közepén, az akkor még érdemben létező műemlékvédelem szigorú felügyelete mellett újították fel. A Pannonia veszteségei azonban évről évre növekedtek, nem véletlenül. Magyarországon 1951-től kezdve csak a külföldi diplomaták golfozhattak, a feloszlatott szövetség pedig csupán 1991-ben születhetett újjá. A játék nem volt népszerű, nem ismerték, a külföldiek meg alig jöttek. 2013-ban cserélt gazdát a hanyatló klub, a francia-osztrák házaspárpár, Alois és Alexandra Windbrechtinger ekkor adta el Csányi Sándor családi érdekeltségének.
Jövetelünk oka egyébként a hír: az ellenzéki „álomgyilkolás”, vagyis az olimpiai pályázat meghiúsítása után, a füstbe ment tervek ellenére sem kéri vissza a kormány a sportágak között, a világversenyre szétosztott 3,464 milliárdnyi forintot. A golfszövetségnek, mint erről a Magyar Nemzet korábban beszámolt 232 millió jutott; ennek nagy része az utánpótlás-nevelést segíti majd, csaknem 100 milliót költenek a junior-golfakadémia növendékeinek a Pannónia Golfklubhoz kapcsolódó alcsútdobozi otthonára. Ezenkívül pedig 60 milliót adnak az akadémia működtetésére, az iskolai golfprogram szubvencionálására.
Mondják, ez Magyarország legfestőibb pályája, s van is benne valami. Utunk, miután fehérre festett hidacskákon megkerültük az épületet, mesterséges tavak között vezet át. A golfkocsikon francia, angol, olasz, német nevek sorakoznak. Bár némiképp tartunk tőle, hogy a kellemes sétát biztonsági emberek zavarják majd meg, a kutya sem törődik velünk.
Ebben a pillanatban érkezik meg az udvarias hangú email előzőleg írt megkeresésünkre: a klub igazgatója sajnos nem tud fogadni minket, rengeteg az elfoglaltsága, ma több rendezvény is lesz. Így sajnos sem a junior-golfakadémiával, sem az iskolai golfprogrammal kapcsolatos tervekről nem tudjuk megkérdezni. És arról sem, amit a faluban emlegetnek, hogy kevés a fizetés.
Vajon béremelésre is állami támogatásból jut majd valamilyen forrás?
