Mára sokan használnak internetesár-összehasonlító oldalakat annak kiderítésére, melyik webáruház kínálja legolcsóbban a vágyott terméket. Miközben azt gondolhatnánk, hogy a világháló e vívmánya tiszta versenyfeltételeket teremt, a szolgáltatók egy része már arra is rájött, miként lehet kijátszani a rendszert, s hogyan nyerhető meg az árverseny még akkor is, ha a többieknél drágábban adja portékáit.
Egyes webshopok ugyanis fiktív áron töltenek fel hirdetéseket, akár több ezer forinttal olcsóbban, mint a versenytársak, ezzel az árkeresők első helyére ugranak. A potenciális vevők jó részét ezzel be is csalogatják a virtuális üzlettérbe. Azonban miután a felhasználó leadta a rendelést, rövidesen üzenet érkezik: a kért termék helyett valamiért csak egy gyengébb minőségű pótlékot tudnak szállítani – ugyanannyiért. A pofátlanabb cégek még azt is hozzáteszik, hogy – ha a vásárló ragaszkodik hozzá – viszik mégis az eredeti árut, de drágábban (többért, mint az ár-összehasonlításban utánuk következő versenytársak). A vevők egy része nyilván nemet mond az előnytelen ajánlatra, ám vélhetően sokan megalkusznak, például mert gyorsan van szükségük a kért árucikkre. Ezzel a trükkel a webáruházaknak olyanokat sikerül rábírniuk az üzletre, akik tisztességes árfeltüntetés esetén feléjük sem néztek volna. Egy közösségi oldalon közzétett gyors körkérdés nyomán úgy tűnik, az efféle trükközés egyáltalán nem ritka, a válaszolók jártak már így mobiltelefon-, karóra-, kutyatáp- vagy éppen nyomtatópatron-rendelésnél. Egyikük arról számolt be, hogy egy terméknél végigpróbálta a három legolcsóbb netes kereskedőt, és mindnél a fent leírt csapdába sétált.
„Sajnáljuk, de a megrendelésben foglalt árral a telefont nem tudjuk szállítani, mivel az ilyen készülék piaci ára magasabb” – írta egy elektronikai bolt, mintha nem ők adták volna meg honlapjukon az árat, vagy mintha a „piaci ár” valami kötelező hatósági minimumár lenne. Az ár-összehasonlító oldalakon a boltról írt visszajelzések alapján nem egyszer fordult ez elő a gyakorlatukban. Az árelírás mellett a készlethiányra szokás még hivatkozni.
Az áruházak közben olyan általános szerződési feltételek (ÁSZF) mögé bújnak, amelyek szerint – a vételár visszatérítése mellett – jogukban áll visszautasítani a rendelést; illetve sem a megrendelés, sem annak visszaigazolása nem minősül ajánlattételnek (az ugyanis az a törvény szerint kötő erővel bír). Csakhogy hiába írják az ÁSZF-be, hogy valami nem ajánlattétel, ha valójában az – a polgári jogban ugyanis a jognyilatkozatokat a tényleges tartalmuk, és nem a rájuk aggatott elnevezés szerint kell megítélni. A tisztességtelen szerződési feltételek pedig érvénytelenek.
– Álláspontunk szerint is tisztességtelen ez a gyakorlat – mondta a Magyar Nemzetnek az említettek kapcsán a Fogyasztóvédő Egyesületek Országos Szövetsége részéről Kispál Edit szóvivő. Tapasztalataik szerint azok előtt, akik határozottan lépnek fel, meghunyászkodnak a cégek, és teljesítik az eredeti rendelést – ezért nem jutnak el az ilyen ügyek a versenyhatósághoz vagy más szervhez. Így hát a tanácsuk ez: aki ilyen helyzetbe kerül, legyen erélyes, határozott vagy – ha ez nem segít – forduljon a békéltető testülethez. A gyakorlat egyébként nem-csak a fogyasztókat, de a tisztességes konkurenseket is megkárosítja.
