Pukli István kiszáll a politikából

Elképzelhető, hogy kilép az általa alapított pártból – mondta lapunknak adott interjújában Pukli István.

– Ez egyben azt is jelenti, hogy kilép a saját pártjából?
– Nem a saját pártom. De igen, elképzelhető. Ezt a párt többi vezetője már tudja, azonban én kértem meg őket, hogy egyelőre ne legyen sajtónyilvános, amíg véglegesen el nem határozom, illetve be nem jelentem. Egy ideje a háttérbe vonultam a párton belül, mert nem látom azt a potenciált, hogy átütő erejű lehetne a kezdeményezés. Ha a párt tovább küzd a vízióiért, az az ő dolga, és sok sikert kívánok neki, de azt gondolom, hogy ez most nem működőképes.

– Még csak nyáron alapított pártot, hogy jutott el ilyen gyorsan oda, hogy feladja? Egyáltalán mire számított?
– Már az alapítás előtt, jóval régebb óta folyt a szakmai műhelymunka, összeállítottunk egy tényleg erős szakmai anyagot. Az álláspontom szerint a szakmai anyagot a párt nem tudja eléggé erősen átvinni a köztudatba. Egyrészt az előbb említett okok miatt: a legtöbb politikai erő Orbán távozásán nem lát túl, pedig az nem cél, csak egy eszköz. A kormányzati oldalról pedig látjuk, mekkora médiatúlsúly van, és mennyire tudja tematizálni a közvéleményt. Innentől kezdve szerintem egyetlen politikai erőnek sincs esélye arra, hogy megdöntse a kormányzatot. Most önvizsgálatot kell tartani, hátrébb kell lépni egyet-kettőt, elmélyülten a szakmával foglalkozni, amiben otthon érzem magam.

– Úgy hangzik, mintha a sült galambra várna.
– Akkor várnék a sült galambra, ha tovább ámítanám magam.

– De azt mondja, hogy nem alkalmas a környezet a változásra, miközben feladja a változásért vívott küzdelmet.
– Nem adom fel. Az oktatási rendszer megreformálása nem két év programja, 12 év a minimum, de akár 30 évig is tarthat. Egyszerűen nem tűnik úgy, hogy erre most fogadókészség lenne, és hogy hosszú távon gondolkodnánk bármiben. Egyedül az látszik, hogy mindenki a népszerűséget hajhássza, és megpróbál érvényesülni a politikai térben olyan rövidlátó módon, ahogyan az működésképtelen. Ilyenkor a legbölcsebb, amit az ember tehet, hogy egy kicsit belenéz saját magába, elszámol azzal az időszakkal, amelyen túl van, és mérleget von, hogy amit tett, az sikeres volt-e.

– Összességében megbánta, hogy közéleti karrierbe fogott?
– Nem bántam meg, nem csinálnék másképp semmit. Azt sem bántam meg, hogy kiléptem a Tanítanékból vagy hogy pártot alapítottam. Mindent végigpróbáltam, ami esetleg a célhoz elvezethet, de jelenleg ez tényleg kivitelezhetetlen.

– Mindezek tükrében úgy érzi, sikerült megőriznie a hitelét?
– Igen, egyenes utam volt. Pont azért szálltam ki mindenhonnan, mert a saját igazamat kerestem, nem érdekek mentén haladtam, hanem a saját utamon. Be kell látnom, hogy egyelőre elfogyott a munícióm. Csak azért pedig nem fogok indulni a választásokon, hogy bekerüljek az Országgyűlésbe, mert annak semmi értelme. Az lenne az igazi képmutatás, ha végigcsinálnék egy kampányt úgy, hogy tudom, nincs esélyünk kormányváltásra. Sőt a legrosszabb az lenne, ha bekerülnék a parlamentbe, és tehetetlenül nézném végig, ami ott zajlik. 

– Otthagyta az iskolaigazgatói széket nyáron. Hol sikerült elhelyezkednie?
– Egy általános iskolában tanítok teljes állásban.

– Állami vagy magánintézményben?
– Állami, de speciális tantervvel. Egy Montessori-iskoláról van szó.

– Tehát mégiscsak az állami rendszerben maradt.
– Az állami rendszerben is van célja a tanárnak, például az, hogy az adott keretek között a lehető legtöbbet adja a diákoknak, és csökkentse a rendszer negatív következményeit. Ha magamra csukom az ajtót, bent azt csinálhatom, amit a legelőremutatóbbnak gondolok, ami fejleszti és motiválja a gyerekeket, ez általam így vállalható.

– Mégis: nem tartja meghátrálásnak, hogy állami keretek között folytatja?
– Nem. Az oktatási rendszeren változtatni kell. Sem civilként, sem politikusként nem tudok most érte tenni. De tanárként a tanórán még enyhíthetek valamit a negatív hatásokon. Ez pedig az állami rendszerben a legsúlyosabb. 

– Tehát most tanít. Kizárja, hogy a jövőben legyen mégis további közéleti aktivitása? Az volt az ígérete, hogy áttöri a fejével a falat.
– Igen, kicsit betört a fejem falnak ütődés közben. Nem mondom, hogy szeretném felégetni magam mögött az összes hidat. Ha lesz a magyar népnek olyan lelkiereje, hogy le tudja magáról rázni a mostani béklyót, és tényleg szeretne hiteles oktatási rendszert teremteni, abban az esetben szívesen teszek ennek megvalósulásáért.

– Mennyire szól a személyes csalódásáról vagy az önérzetéről a visszahúzódása?
– Ha az önérzetemről szólna, még mindig folytatnám. Az eltelt időszakot nem csinálnám másképp, de szeretném megvizsgálni, hogy a jövőben mi az, amin változtatni kellene, és ehhez kell egy kis idő és elmélyülés. Most a családommal és a hivatásommal szeretnék foglalkozni, aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő. 

– Valószínűleg a mostani szavai sem fogják eloszlatni azt a gyanút, hogy ön Fidesz-ügynök.
– Ezt őszintén sajnálom. Ha valakinek nem volt egyértelmű, hogy mi volt a cél, akkor nem figyelt eléggé. Ha Fidesz-ügynök vagyok, nem kéne most a Bahamákon nyaralnom, vagy valami jól fizető állásban tengetnem a napjaimat?

– Még kaphat másik igazgatói állást.
– Már jeleztem, hogy ebben a politikai rendszerben nem szeretnék igazgatói állást vállalni, mert az bohóckodás. Inkább a diákjaimmal foglalkozom olyan újszerű módszereket alkalmazva, amelyeknek már 15 éve benne kellene lenniük a magyar pedagógiai gyakorlatban. Egyébként nagyon jólesik visszakerülni a gyerekek közé, látni a bennük lévő lehetőségeket, és végre azt csinálni, amit szeretek.