A házelnök az Országgyűlés Hivatalának közgyűjteményi és közművelődési igazgatósága, valamint a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által közösen szervezett rendezvényen úgy fogalmazott, az identitás nélküli ember az az új eszménykép, „amelyet az új idők új hatalmasai kívánnak eszközként használni embertársaik alávetésében és kifosztásában”.
Ez a magyarázata annak, hogy napjainkban világszerte mentális és politikai támadás alatt áll minden olyan hagyományos intézmény, amely az emberek identitásának oltalmazására hivatott, vagyis a család, az egyház és a nemzeti állam – jelentette ki Kövér László. Hangsúlyozta: a jövőben az emberek saját identitásukhoz való joga kerül a legnagyobb veszélybe, aminek „elhárításában a demokratikus nemzetállamok természetes szövetségesei a keresztény egyházaknak”.
Kiemelte, hogy a XX. században a kommunista és náci diktatúrák „különböző ideológiák jegyében, de ugyanazon cél érdekében lopták ki az isteneszményt az emberek szívéből”. Mindkét diktatúra igyekezett elfojtani az emberi identitás egyes elemeit, míg másokat el akart torzítani, végül mindkét kísérlet hasonlóan sötét barbárságokat eredményezett, és százmilliók életét követelte – fejtette ki.
Most azonban a kommunizmustól és a nácizmustól eltérően az emberi azonosságtudatnak nem pusztán csak egyes elemeit, hanem teljes egészét el akarják törölni azok, „akik a tőke soha nem látott koncentrációjának és vele a tömegmanipuláció soha nem látott hatékonyságú technológiájával” elég erősnek érzik magukat erre – mondta Kövér László.
A kormánypárti politikus szerint ők magukat transzhumanistáknak nevezik, és azt hirdetik, hogy a technológiai fejlődés elhozta azt az időt, amikor az ember önmaga képes a mesterséges evolúcióra. Emellett azt is állítják, hogy az ember genetikai, nemi, családi, vallási és nemzeti identitása csak kolonc az emberiség nyakán, és mielőbb meg kell szabadulni tőle – fejtette ki.
Kövér László elmondta: a 2010-ben indított konferenciasorozattal azon magyarok előtt kívánnak tisztelegni, „akik a történelemben legyőzetve váltak győztesekké, akikért nem szólt a harang, és akikről évtizedekig nem szólhatott a szó sem”.