Mire a Blaha Lujza térre értünk, rengeteg kutyabőrbe bújt imperialista ügynököt fedeztem fel a tömegben: feltűnt ugyanis, hogy csak egy farkuk van. Egyébként itt volt Soros is: egy kis foltos törpemalac, délcegen lépdelt a gazdája mellett, ha éppen nem ölben vitték.
Az eső hol zuhogott, hol elállt, de ez nem szegte kedvét senkinek, hiszen „1848. március 15-én is esett az eső” – emlékeztetett egy töritanár külsejű szimpatizáns. Közben jött a hír, hogy a másik Békemeneten erőteljesen megütötték a bordáját lapunk tudósítójának, Unyatyinszki Györgynek. És hogy meg is rángatták. „BÉKE-menet, érted?!” – mondta a tanár úr. A helyzet abszurditását csak fokozta, hogy miközben teljes útzár mellett hömpölygött a tömeg, néhányan konokul álltak a megállókban, villamosra, buszra várva.
„Je Suis Rénszarvas” – olvastam egy újabb táblán, közben a menet az Uránia Filmszínházhoz ért és meg is állt. Újabb beszédek hangzottak el, felszólalt az MKKP VI. kerületi jelöltje, Döme Zsuzsa, aki többek közt azt mondta, a politika nem a nőknek való, egyszersmind arra buzdítja a megjelent lányokat, asszonyokat, hogy menjenek haza és főzzenek vacsorát az uruknak.
Jó hírek is érkeztek, még ha nem is igazak: Orosházán megszületett a 23. Békemenet-bébi, valamint a szpíker azt is bemondta, hogy a hivatalos adatok szerint 8 millióan vagyunk itt, a menetben.
Hála istennek szót kapott a Mikulás is – így végre kicsit feledni tudtuk a másik BÉKE-meneten történt erőszakos jeleneteket –, azt ígérte, hogy Semjén Zsolt mostantól csak virgácsot kap, és azt is megtudtuk tőle, hogy minden sikeres Mikulás mögött ott van néhány krampusz. Utóbbi szót egy liberális álértelmiségi campusnak értette a közelemben, és rögtön a CEU-ról kezdett beszélni. De szerencsére megint a közelünkbe ért a megafonos ember, maga is menetes („Békemenetet a csavarokra!”), aki ezt kiabálta: „Elegünk van magunkból! Takarodjunk haza!”
„LED-en világosság!” – hirdette egy fényes transzparens, és hamarosan lett is, nem csak az utcákon, de a fejekben is. Amikor a menet eleje elérte az Erzsébet teret, a vége még valahol az Astorián túl menetelt. Majd beérkeztek ők is, és végre egy emberként tudtuk meg a kétfarkú-szónokoktól, hogy nincs szükség több választásra. Mert az csak megoszt bennünket. Ugyanakkor „A magyarok döntöttek: a demokráciának mennie kell!”















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!