A törvényszék ezzel helybenhagyta a Debreceni Járásbíróság tavaly áprilisi, elsőfokú ítéletét.
A vádirat szerint a Hajdú-Bihar Megyei Területfejlesztési Tanács – amelynek az elkövetés időpontjában a vádlott volt az elnöke – a területfejlesztéshez kapcsolódó, illetve adminisztrációs és koordinációs feladatainak elvégzésére létrehozta a Hajdú-Bihar Megyei Fejlesztési Ügynökség Közhasznú Társaságot. A tanács 2003. május 22-én hozott határozatával a közhasznú társaság könyvvizsgálóját 2003. május 31-i hatállyal visszahívta, majd a kht. ügyvezetője 2003. május 30-án a könyvvizsgáló jogviszonyát azonnali hatállyal, írásban felmondta. Egyben a könyvvizsgálói feladatok ellátására 2004. május 30-ig megbízási szerződést kötött egy céggel.
A vádirat kitér arra, egy évvel később a Hajdú-Bihar Megyei Fejlesztési Ügynökség Közhasznú Társaság ügyvezetője észlelte, hogy a kft. megbízatása lejárt, meghosszabbítására van szükség, valamint azt, hogy a korábbi könyvvizsgáló 2003. május 31-i visszahívását és az őt követő könyvvizsgáló megbízatását a cégnyilvántartásban nem vezették át.
A kht. ügyvezetője a társaság ügyvédjéhez fordult, kérte a helyzet megoldását, és egyben tájékoztatta a felmerült problémáról Juhászné Lévai Katalint is.
A vádirat tartalmazza, hogy a kht. ügyvédjének tanácsára a vádlott a Hajdú-Bihar Megyei Területfejlesztési Tanács elnökeként saját hatáskörben eljárva, a tanács nevében 2004. május 31-én két „alapítói döntést” hozott. Az egyik rendelkezése szerint a korábbi könyvvizsgálót 2004. május 31-i hatállyal visszahívja, a másik rendelkezése szerint 2004. május 31-én a kht. könyvvizsgálójává választja a céget.
A Központi Nyomozó Főügyészség vádirata szerint az „alapítói döntések” valótlan tartalmú rendelkezéseket tartalmaztak, mert a tanács egy évvel korábban, 2003. május 22-én tartott ülésén határozott a könyvvizsgáló visszahívásáról, illetve ugyanezen az ülésen bízta meg a céget.
A valótlan tartalmú „alapítói döntéseket” a vádlott is aláírta. Arról, hogy ezek nem felelnek meg a valóságnak, Juhászné Lévai Katalinnak, a kht. ügyvezetőjének és ügyvédjének is tudomása volt.
A vádlott a cselekmény elkövetésének idején országgyűlési képviselő volt, képviselői mandátuma – és ezzel mentelmi joga – 2010. május 13-án szűnt meg.
Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság 2011 januárjában hozott ítéletével a kht. ügyvezetőjét bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt, a kht. ügyvédjét pedig közokirat-hamisítás bűntette miatt megrovásban részesítette. A Debreceni Járásbíróság 2013 áprilisában a legenyhébb szankciót alkalmazva megrovásban részesítette Juhászné Lévai Katalint. Az ítéletet akkor az ügyész tudomásul vette, a vádlott és védője felmentésért fellebbezett, így került az ügy másodfokon a Debreceni Törvényszék elé.
A szerdai tárgyaláson a vádlott nem, csak ügyvédje volt jelen. Ő megismételte: álláspontjuk szerint nem várható a bíróságoktól az ügy elfogulatlan kezelése, és meglátása szerint eljárási jogokat is sértett a bíróság azzal, hogy nem zárta ki a nyilvánosságot a tárgyalásokról, hiszen védence akkor már nem volt közszereplő. Védekezésében kitért arra is, hogy a cselekmény nem irányult bűncselekmény elkövetésére, hiszen éppen a jogellenes állapot felszámolása volt a célja. Az ügyvéd ismét kérte, hogy Juhászné Lévai Katalint bűncselekmény hiányában mentsék fel.
A bíró az ítélet indoklásában rögzítette: álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat mind az elfogultság, mind a nyilvánosság tekintetében betartotta, megállapításai helytállók. Szavai szerint helytállóan értékelték az enyhítő körülményeket, jelesül, hogy a vádlott igyekezett orvosolni a hibát.
