Aki hisz a feltámadt Krisztusban, átment a halálból az életbe

— A halhatatlanság egyetlen alapvető feltétele a halál volt: csak akkor értelmezhető a feltámadás, ha Jézus előtte kileheli a lelkét a keresztfán, és ezzel elhozza nekünk a kegyelmet — jelentette ki a Magyar Nemzetnek adott interjúban a megváltás csodájáról Takaró Károly nyugalmazott református tábori püspök. A lelkész kiemelte, hogy a húsvéttal Isten azt üzeni nekünk, embereknek, hogy élhetünk az életéből. Takaró Károly beszélt arról is, hogy a keresztény Európa pusztulását nem lehet feltartóztatni, csak lassítani.

Megáldalak és áldássá leszel – hangzik a református lelkész visszatérő igéje Fotó: Kurucz Árpád

– De miért kell meghalnia Jézusnak azért, hogy megkapjuk a bűnbocsánatot?

– A gonosz azért kéri ki Barabást, a gyilkost, és ítéli kereszthalálra Jézust, mert ha maradna a földön, „akkor mindenki követné”. Nekik az emberölő Barabás kell, nem pedig az életet képviselő Krisztus. Jézust azonban nem csütörtökön ítélik halálra, hanem valójában már közel negyven nappal korábban kihirdették, hogy bárhol meg lehet ölni. Krisztus ennek tudatában bement a templomba, és elmondta a gonosz szőlőmunkások példázatát. A papok értették, hogy róluk beszél, amikor azt mondta, hogy ti megöltétek a gazda küldötteit, és így tesztek a szerelmetes fiával is. Jézus hozzátette ekkor, hogy az Atya elveszi ezért a szőlőt, és olyannak adja, aki megtermi annak gyümölcsét. Így lesz a tizenkét törzs helyén a tizenkét tanítvány. A Bibliában minden benne van, csak tudnunk kell dekódolni.

– Bár Krisztust halálra ítélték, megtehette volna, hogy nem adja oda az életét.

– A halhatatlanság egyetlen alapvető feltétele a halál volt: csak akkor értelmezhető a feltámadás, ha előtte Jézus kileheli a lelkét a keresztfán, és ezzel elhozza nekünk a kegyelmet. Ennek feltétele pedig az volt, hogy legyen halálos ítélet. Csak nagypéntek árán derülhetett ki, hogy a halál felett úr a mindenható Isten. Amikor ez a sátán számára is világossá vált, akkor jött a kia-bálás a kereszt alatt. Az emberek azzal kísértették Jézust, hogy „ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!”. Megtehette volna, de inkább meghalt értünk, és amíg a sátán a bűnt és a halált hozta a világra, Jézus a bűnbocsánattal és a megváltással mentett meg minket. A húsvéttal megszűnt a halál fullánkja, legyőzte az élet.

– Mondhatjuk, hogy Krisztus halála és feltámadása a mi halálunk és feltámadásunk is?

– Pontosan erről van szó. Ha hiszem, hogy Jézus a bűneimért halt meg és a megigazulásomért támadt fel, akkor én is úgy tudom átadni magam neki, hogy meghalok a bűnnek – nem akarok többször vétkezni –, és élek Isten dicsőségére, áldás akarok lenni. A Szentlélek által tudom Istennek azt mondani: Édesapám! Amelyik életet ebben a testben élem, az Isten fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.

– A teljes győzelem ennek ellenére még nem jött el.

– A lázadás sajnos ebben a világban is jelen van, a bűn még uralkodik, ezért vannak az emberek kísértései és bukásai. Így a megváltást még nem fejezte be Jézus, nem jött vissza, hogy feltámassza az elhunyt embereket, és átöltöztesse egy speciális testbe, amely a feltámadt Krisztus testéhez lesz hasonló. A földi világban most két típusú ember él, ha tetszik, ha nem. Az egyik a gonosz szolgálatában áll, és az a dolga, hogy pusztítson, a többiek Isten emberei. Vannak a gazdagok, akiket nem érdekelnek a szegények, mert egyetlen dolog foglalkoztatja őket, az uralkodás, és ezt teszik is gátlástalanul. A jó és a rossz folyamatosan harcol egymással, amiben nincs idő pihenésre húsvétkor sem.

– Hogyan érthetjük meg az ünnep mély üzenetét?

– Isten húsvétkor konkretizálta, mi a szeretet. Azt mondta: élhetsz az életemből, mindenem a tiéd és a szolgálatodra áll. Ezt egyedül Isten mutatja be: odaadta a fiát váltságul, örökségül. Jézustól nem mi vettük el az életét: ő tette le a kezünkbe. A többi a hit dolga. Jézus már a kezdetektől elmondta: nem e világból való, hanem a legfelsőbb világból, ahova haza is fog térni. De megígérte, hogy kapcsolatot tart majd velünk, elküldi a vigasztaló Szentlelkét, aki a szívünkben teremt vele közösséget. Az is hatalmas ajándék, hogy megnyitja előttünk az igét, hogy lássunk és értsünk, hogy bizonyosak legyünk afelől, hogy Ő él és munkálkodik.

– Mit tesz a Szentlélek a földön?

– Egyrészt vigasztal és elvezet minden igazságra, megtanít mindenre, ami az üdvösséghez fontos. Másrészt megfeddi a világot a bűn és az ítélkezés miatt.

– Európa átalakulóban van. A keresztény jelző, ami hosszú évszázadokig természetes volt, mára megkérdőjeleződött, és erősnek látszanak azok az erők, amelyek végleg meg is szabadulnának tőle. E tekintetben is lesz feltámadás?

– Egyik részről az iszlám rámutat arra, hogy valóban elfajzott, gátlástalan ez a világ, ahol a nő nem nő, a férfi pedig nem férfi. Ugyanakkor gyilkos: nincs üzenete, embermentő szolgálata, csak öl és pusztít. Látni kell a szellemi világ ténykedését a ma történései felett. Kétfajta szövetség létezik. Az egyikben azok a vezetők vannak, akik odaadják a kaotikus erők hatalmának a népeket, démonisztikus világrendet kívánnak alkotni, amellyel összezúzhatják a meglévőt. A másik szövetség viszont a Lélekkel köttetik, aki igazságot cselekszik, és mindazokat egyesíti, akik Krisztusban vannak. Fontos azonban, hogy nem nekünk kell ítélni, hiszen Isten tudja, hogy ki kicsoda valójában.

– Mi lesz az egyre inkább veszni látszó keresztény Európa sorsa?

– A folyamat nem feltartóztatható, csak lassítható. Azt mondja Isten igéje – amely ma is aktuális –, hogy addig nem jön el az antikrisztusi birodalom teljhatalma, amíg félre nem állítja az Úr azt, aki addig feltartotta. Onnantól hihetetlen sebességgel jön el az új világrend, amelynek a következményeként olyan nyomorúság lesz, amilyen még nem volt az emberiség történetében. Ahogy Keresztelő János a készítője volt Krisztus érkezésének, ugyanígy a mostani kor az előkészítése az Antikrisztus érkezésének. A sátán azonban sohasem fogja uralni az egész földet, részeit igen, eddig is mindig azokat a területeket támadta, ahol Krisztus nevét hirdették, ahol nyoma van, hogy az Úr apostolai jártak.

– Több évtizede szolgálja Istent a református egyházban, és hirdeti az igét. Mi vezette el Isten valódiságának felismeréséhez?

– Van egy ige, amely vissza-visszatér az életemben: „Megáldalak és áldássá leszel.” Ezzel kereszteltek meg, ezzel szenteltek pappá, ezzel kaptam meg a feleségemet és lett hat gyermekünk, és ezzel iktattak be itt, a kelenföldi református egyházközségbe is. Édesapám lelkipásztor volt. Én már elvégeztem a teológiát, de nem tudtam, mit jelent megtérni, mit jelent az újjászületett élet. Fejben tudtam, hogy a Bibliát el kell magyarázni az embereknek, de ez egy ideig csak engedelmesség volt. A testvérem, Tamás, aki már a teológia elvégzése közben megtért, újra és újra figyelmeztetett, hogy nekem is át kell mennem ezen. Azt mondta, menjek be a belső szobámba, és térdeljek le, ezt azonban akkor még nem engedte a büszkeségem. S hiába kaptam más egyértelmű jeleket is, mégsem fogtam fel az Úr üzeneteit.

– Mi hozta el az áttörést?

– Halálos beteg lett a kétéves kisfiam. Közben húsvét volt, arról kellett prédikálnom, hogy Jézus feltámadt a halálból. Még mielőtt azonban elindultam a templomba, életemben először letérdeltem a kisfiam ágya mellé, és elmondtam Istennek: fogalmam sincs, hogy ki vagy. Tudom, hogy azt kell hirdetnem, hogy mindenható vagy, aki hall, ért és válaszol, de még hinni sem tudok, Uram, könyörülj rajtam! Elmentem istentiszteletet tartani, aztán nem akartam hazamenni és szembenézni azzal, ami vár rám. Aztán mégis megtettem, és amikor benyitottam, ott állt a kiságyban a fiam, rózsaszín arccal, gyógyultan. Ott tudtam meg, hogy minden igaz, Isten meghallgatja az imát, és hogy a hatalmát a kegyelme megmutatására használja. Ott tudtam meg, mit jelent a feltámadott Úr kijelentése, hogy „én élek és ti is élni fogtok”. Többé már nemcsak betű számomra az Ige, hanem a hatalmával járok.

– Látott azóta hasonló gyógyulást?

– Egy evangelizációs héten egy orvos felesége odajött hozzám, és megmutatta, mennyire bedagadt a karja, az ujjai is alig látszódtak, mivel a keringése összeomlott a nyirokmirigyrák miatt. Elkeseredve kérdezte: „Mondja meg, mit tud csinálni az Isten most?” Én megfogtam a kezét, az Úr asztala fölé húztam, imádkoztam az asszony szívéért, és megvallottam, hogy ami az embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges. Néhány nappal később a nő megjelent teljesen épen. Megkérdezte, hogy mit csináltam vele. Azt válaszoltam, én semmit, Isten viszont nem véletlenül kérte, hogy bízzuk rá a mi ügyeinket. S ennek fontosságára húsvétkor kiváltképp fel kell hívnunk a figyelmet, amikor Isten azt üzeni nekünk, embereknek, hogy élhetünk az életéből.