Az MSZP második gyermekkora

Gyurcsány Ferenc ki is nyújtotta kezét az MSZP-s árvák felé.

Fotó: Illyés Tibor

Általános tapasztalat, hogy idős korban, az elmúlás felé haladva az ember ismét a gyermeki léthez hasonlatos állapotba kerül. A második gyermekkorát élő ember nem stresszel különböző dolgok miatt, nem aggasztják őt annyira a mindennapi gondok, hiszen az élet eseménydús részén már túl van, és egyfajta ártatlan derűvel él a jelenben, levetve magáról minden megfelelési kényszert. Ehhez egyre inkább hasonló állapotban leledzik az MSZP is, amely az EP-választáson mindössze egy mandátumot hozó szereplése óta tehermentesen, az esélytelenek nyugalmával lehet önmaga: bátran merhet kicsi lenni.

A szocialisták politikusain is tetten érhető ez a felszabadult, nemtörődöm, sőt csintalan lelkiállapot. Kunhalmi Ágnesnak például a legigazibb – és akár szerethető – gyermeki valójába kaphattunk bepillantást, amikor kislány módjára pörgött-forgott és dúdolgatott Karácsony kampánybeszéde alatt, és Tóth Bertalant az eleddig morózus és kissé szürke pártelnököt is közelebb érezhetik magukhoz azok, akik látták ahogyan huncut, gyermeki mosollyal és „nem ér a nevem” arckifejezéssel a DK-s Gréczy Zsoltot tolta maga elé, hogy ő adjon választ arra a kérdésre: hova lett Kálmán Olga az előválasztás eredményhirdetéséről.

Persze ennek a második gyermekkornak az eljövetele már érett egy ideje, Kunhalmi 2016-os szilveszteri vidám beszéde is már sokat engedett sejtetni a párton és a lelkeken belül zajló folyamatokból, és Bangónénak a köztévé székházánál tavaly bemutatott dackorszakos regresszálása is erre engedett következtetni. Ha végleg eltűnne az MSZP, azt a jelek szerint példamutatóan könnyű szívvel tenné, ám a pártok nem emberek, és a második gyermekkor itt nem feltétlenül a teljes elmúlást jelenti. Lehet még visszaút a felnőtt létbe, ahhoz azonban kell egy tekintélyes apafigura, aki megregulázza a párt szabadon szárnyaló gyermeki lelkületét.

És úgy tűnik, hogy a szocialistáknak egyszer már hátat fordító családfőt valóban meghatotta az ártatlanság látványa: Gyurcsány Ferenc ki is nyújtotta kezét az MSZP-s árvák felé. Bár még bizonytalanok a kisdedek, előbb-utóbb abból a kézből kell enniük, máskülönben – mint régi-új atyjuk figyelmeztette őket az őszödi beszédben –, a felnőtt létük nehéz lesz, például autófényezés lehet a rossz tanulók sorsa. Mindenesetre a jobboldal hátradőlhet, és kérhet egy kávét, hiszen a baloldal szellemi atyja, Karl Marx is megírta: egy jelenség tragédiaként lép először a történelem színpadára, ám rendszerint komédiaként tér vissza. Izgatottan várjuk a könnyű darab első felvonását.