Forró júniusi délután, a legjobb ilyenkor a hűvösben ejtőzni vagy bármilyen vízben csobbanni. A fiatalok kis túlzással mégis egymásnak adják a kilincset a Meló-Diák Universitas Iskolaszövetkezet IX. kerületi irodájában. Jönnek lányok, fiúk egyaránt, és néhány érdeklődő szülő is. Egy nyúlánk, kockás inges fiú éppen végez az ügyfélszolgálati pultnál, de mielőtt kilépne az utcára, megállítom, hogy megtudjam, milyen munkára jelentkezett.
– A reptérre megyek dolgozni, az utasokat kell kísérnem, koordinálnom. Ezer forint lesz az órabérem. Felvettek egyetemre, informatika szakra, kell a pénz, mert szeretnék egy asztali és egy hordozható számítógépet is – mondja, és azt is elárulja, hogy amúgy van „rendes” állása is: hétvégenként futball-játékvezetőként dolgozik, de mivel nyáron nincsenek meccsek, mást kell keresnie.
Elköszönök tőle, ő az ajtón ki-, egy fiatal lány pedig belép. Igencsak bizonytalannak látszik, ami nem csoda, mert mint megtudom, mindössze 15 éves, most volt kilencedikes, és még ha csak pár hetet is, de életében először fog dolgozni. Hogy mit, azt egyelőre maga sem tudja, „gyorséttermi munkára vagy árufeltöltésre gondoltam” – feleli. Az egyetlen dolog, amiben biztos, hogy a pénzből dobfelszerelést akar venni. Hát persze, mondom, amikor tudatosul bennem, hogy fekete pólóján a jelenkor egyik legismertebb metálbandájának, a Slipknotnak a neve virít.
Szintén jól tudja, mire akarja költeni a keresetét az a lány és fiú, aki motorosdzsekiben, bukósisakkal a kezében vár a sorára az egyik pultnál: természetesen új motorra gyűjtenek, de, mint mondják, nyaralásra is kell pénz és fényképezőgépet is szeretnének majd vásárolni. A lány 17 éves, vendéglátóipari szakgimnazista, és ugyan most még a kötelező szakmai gyakorlatát tölti egy szállodában, de utána ruhaboltban szeretne dolgozni. A barátja, aki 18 éves, jövőre érettségizik, már a kitöltött jelentkezési lapját hozta vissza: ő pénztáros lesz egy barkácsáruházban.
Tőlük is elbúcsúzom, és végül azt a két mosolygós fiút interjúvolom meg, akik a kinti hőség után fellélegezve huppannak le a kellemes hőmérsékletűre temperált légkondicionált helyiség két szabad székére. A barátok most végezték el az egyik jó nevű gimnázium 10. osztályát, és meglepetésemre úgy nyilatkoznak, hogy az egyik nagyáruházban vállalnának árufeltöltést. Azt mondják, lenne könnyebb munka is, ahol még többet is fizetnének „de az ülőmunka egy irodában, és nem lehet nézegetni közben a csajokat” – teszik hozzá szinte egyszerre, nevetve. S hogy mire szeretnék költeni majd a keresetüket? Az alacsonyabb fiú azt mondja, a bátyjával azt tervezik, hogy elrepülnek Berlinbe, és szeretné, ha elég költőpénze lenne. Magas, angyalarcú barátja pedig a lehető legnagyobb lazasággal azt válaszolja: „szerintem eliszom és elcsajozom”.
