Diákmunka: több mint szórólapozás

Itt a nyár és vele a diákmunkaszezon. Az országos statisztikák szerint tavaly körülbelül 300 ezer 15 és 24 év közötti fiatal dolgozott a nyári szünidőben, és a diákok közül várhatóan az idén is sokan állnak rövidebb-hosszabb ideig munkába. Ezzel mindenki jól jár: a fiatalok pénzt keresnek, a cégek pedig enyhíteni tudnak a szabadságolások okozta, illetve az amúgy is fennálló munkaerőhiányon.

A strandoktól az üzletláncokig szinte nincs olyan ágazat a munkaerőpiacon, ahol ne lenne szükség a fiatalokra Fotó: Kurucz Árpád

Forró júniusi délután, a legjobb ilyenkor a hűvösben ejtőzni vagy bármilyen vízben csobbanni. A fiatalok kis túlzással mégis egymásnak adják a kilincset a Meló-Diák Universitas Iskolaszövetkezet IX. kerületi irodájában. Jönnek lányok, fiúk egyaránt, és néhány érdeklődő szülő is. Egy nyúlánk, kockás inges fiú éppen végez az ügyfélszolgálati pultnál, de mielőtt kilépne az utcára, megállítom, hogy megtudjam, milyen munkára jelentkezett.

– A reptérre megyek dolgozni, az utasokat kell kísérnem, koordinálnom. Ezer forint lesz az órabérem. Felvettek egyetemre, informatika szakra, kell a pénz, mert szeretnék egy asztali és egy hordozható számítógépet is – mondja, és azt is elárulja, hogy amúgy van „rendes” állása is: hétvégenként futball-játékvezetőként dolgozik, de mivel nyáron nincsenek meccsek, mást kell keresnie.

Elköszönök tőle, ő az ajtón ki-, egy fiatal lány pedig belép. Igencsak bizonytalannak látszik, ami nem csoda, mert mint megtudom, mindössze 15 éves, most volt kilencedikes, és még ha csak pár hetet is, de életében először fog dolgozni. Hogy mit, azt egyelőre maga sem tudja, „gyorséttermi munkára vagy árufeltöltésre gondoltam” – feleli. Az egyetlen dolog, amiben biztos, hogy a pénzből dobfelszerelést akar venni. Hát persze, mondom, amikor tudatosul bennem, hogy fekete pólóján a jelenkor egyik legismertebb metálbandájának, a Slipknotnak a neve virít.

Szintén jól tudja, mire akarja költeni a keresetét az a lány és fiú, aki motorosdzsekiben, bukósisakkal a kezében vár a sorára az egyik pultnál: természetesen új motorra gyűjtenek, de, mint mondják, nyaralásra is kell pénz és fényképezőgépet is szeretnének majd vásárolni. A lány 17 éves, vendéglátóipari szakgimnazista, és ugyan most még a kötelező szakmai gyakorlatát tölti egy szállodában, de utána ruhaboltban szeretne dolgozni. A barátja, aki 18 éves, jövőre érettségizik, már a kitöltött jelentkezési lapját hozta vissza: ő pénztáros lesz egy barkácsáruházban.

Tőlük is elbúcsúzom, és végül azt a két mosolygós fiút interjúvolom meg, akik a kinti hőség után fellélegezve huppannak le a kellemes hőmérsékletűre temperált légkondicionált helyiség két szabad székére. A barátok most végezték el az egyik jó nevű gimnázium 10. osztályát, és meglepetésemre úgy nyilatkoznak, hogy az egyik nagyáruházban vállalnának árufeltöltést. Azt mondják, lenne könnyebb munka is, ahol még többet is fizetnének „de az ülőmunka egy irodában, és nem lehet nézegetni közben a csajokat” – teszik hozzá szinte egyszerre, nevetve. S hogy mire szeretnék költeni majd a keresetüket? Az alacsonyabb fiú azt mondja, a bátyjával azt tervezik, hogy elrepülnek Berlinbe, és szeretné, ha elég költőpénze lenne. Magas, angyalarcú barátja pedig a lehető legnagyobb lazasággal azt válaszolja: „szerintem eliszom és elcsajozom”.

A strandoktól az üzletláncokig szinte nincs olyan ágazat a munkaerőpiacon, ahol ne lenne szükség a fiatalokra
Fotó: Kurucz Árpád

Korántsem reprezentatív villám-közvéleménykutatásunkból is látszik: a fiatalok a legkülönbözőbb célokért hajlandók néhány hetet feláldozni a nyári szünidejükből, amikor a szabadságolások miatt egyébként a cégeknél is megnövekszik a munkaerőigény. Az országban elsőként, még 1983-ban alapított Meló-Diák Universitas cégvezetője, Majzik Nándor megerősíti: szinte nincs olyan szektor a munkaerőpiacon, ahová ne keresnének diákmunkást, kivéve – speciális jellegéből adódóan –az oktatást, az egészségügyet, valamint az építőipart.

A diákok többsége jellemzően a lehető legtöbbet szeretné keresni a lehető legkevesebb munkával, de ez nyilván nem ennyire egyszerű – teszi hozzá. Mert hiába fizet magasan a legjobban – 1300–1800 forintos órabért – az IT-szektor, az ottani munkák éppen hogy nem idényjellegűek.

– Érdemes előzetesen tájékozódni a honlapunkon, ahol állandóan vagy kétszáz hirdetésből választhatnak az érdeklődők, és azt is látják rögtön, hogy az egyes állásoknál mennyi az órabér – magyarázza a cégvezető, akitől megtudom: a diákmunka-órabér sem lehet kevesebb a mindenkori minimálbérnél, ami 2019-ben óránként bruttó 857 forint.

A diákmunkák átlagos órabére azonban ennél magasabb, jelenleg bruttó 1250 forint. Ez (a nyárra jellemző száz körüli munkaórával számolva) nagyjából százezer forintos havi keresetet jelent. A diákmunkaszezon általában június közepétől augusztus közepéig tart, de a többség inkább a nyár elején szeret dolgozni, mert így a megkeresett pénzt vagy annak egy részét még például fesztiválokon is el lehet költeni.

Majzik Nándor hangsúlyozza: tévhit, hogy az aktív hallgatók csak diákszövetkezeten keresztül vállalhatnak munkát. Tény azonban, hogy a járulékkedvezményt – vagyis azt, hogy mindössze a 15 százalékos szja-t kell megfizetni – csak ebben az esetben biztosítja a jogszabály. Az iskolaszövetkezeten keresztüli munkavállalásnak azonban szerinte nem ez az egyetlen előnye. A diákmunkások így biztosan megkapják a fizetésüket (amikor Czeglédy Csaba elhíresült ügyére utalok, jogosan azzal hárít, hogy sajnos minden területen vannak visszaélések), emellett náluk mindenkinek van egy mentora, akihez bármilyen problémával fordulhat.

A fiatalok ráadásul egy sor munkát kötetlenül kipróbálhatnak, nem kell hetekre, hónapokra leszerződniük valahová. S ha gy munkakör nem tetszik, választhatnak másikat, mivel a diákszövetkezet abban érdekelt, hogy a fiatalok szívesen járjanak be a munkahelyükre. Akkor ugyanis jobban fogják végzni a feladatukat, és a cégek is elégedettek lesznek.