Bár a könyvben felsorolt állatokról történő gondoskodás alapjában véve rólunk, emberekről szól, a felelős, környezettudatos hozzáállásnak az ökoszisztémánk egyensúlyának megmaradása szempontjából is kiemelt jelentősége van.
Így a szerző megemlít néhány területet, amire mindenkinek fontos lenne odafigyelni, köztük a rengeteg szúnyogot és legyet elfogyasztó fecskék fészkeinek védelmére, amelyeket sokszor tudatlanságból vernek le az emberek.
A szemléletformáló kötetet akkor is érdemes lapozgatni, ha egyetlen ötletet sincs módunkban vagy szándékunkban megvalósítani a bemutatottak közül, hiszen a bőséges ismeretanyagot különböző szituációkban hasznosíthatjuk, így például megtudhatjuk, hogy mi a teendő, ha sérült madarat vagy fészket találunk az utcán, vagy mi az oka annak, ha a varjú az emberre támad.
A szerző által készített természetfotók – út menti fán fészkelő fülesbagoly, költőládába költözött mogyorós pele vagy a panelházra felszerelt odújába éppen bemászó denevér – olyan szituációkat rögzítenek, amilyenek a közvetlen környezetünkben naponta történnek, és amelyeket bárki megláthat, ha nyitott szemmel közlekedik. A kötet végén található madárhatározó a környezetünkben élő, meglepően sok fajt veszi lajstromba.
Csúcson a rétisasok száma
A téli fészektérképezések során a rétisasok tíz új fészkét találta meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Baranya megyei szervezete, az is kiderült az egyesület felméréséből, hogy a régiek közül 11 semmisült meg.
A váltófészkekkel együtt jelenleg 72 fészek szerepel a megyei MME nyilvántartásában. Az egyesület közlése szerint a fészkelő párok száma kettővel nőtt a tavalyihoz képest, így már 48 pár költését kísérhetik figyelemmel.
Az idén a megyében fészket foglaló sasok közül ténylegesen 43 pár költött, míg öt pár esetében nem történt tojásrakás. A költések közül 27 bizonyult sikeresnek. A szülőmadarak 14 esetben egy fiókát, 13 esetben két fiókát neveltek fel.
Összesen negyven fióka repült ki a baranyai fészkekből, ami a második legjobb költési eredménynek számít, és alig marad el a 2016. évi rekordtól (41 kirepülő fióka). A Rétisasvédelmi programot 1987-ben indította be az MME. Akkor 15-20 párra becsülték a kipusztulás szélére sodródott hazai állományt.
Elterjedésük csak a három dél-dunántúli megyére korlátozódott. Baranyában mindössze négy pár költését feltételezték. A védelmi erőfeszítéseknek köszönhetően az állomány kezdetben lassú, majd egyre intenzívebb fejlődésnek indult.
Napjainkra a rétisas Magyarországon általánosan elterjedt madárfajjá vált, gyakorlatilag bárhol találkozhatunk vele. A költőpárok száma már közelíti a négyszázat, ami jelentős sikere a hazai természetvédelemnek. (B. G.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!