Vércsecsalád a panelház erkélyén

A körülöttünk lévő élővilág – városokban is tapasztalható – változatosságára hívja fel a figyelmet a Madárbarátok nagykönyve című kötet, amely számos tanácsot ad arra, hogyan könnyítsük meg a különböző madárfajok táplálkozását és költését, miként éljünk szorosabb kapcsolatban a természettel.

Az apró vadászmadár is fészket rakhat a városban, ha gondosan előkészítik neki a lakrészt Fotó: Ujvári Sándor Forrás: MTI/Ujvári Sándor

A madarak költését, etetését és fürdőzését szolgáló alkalmatosságok elkészítéséhez nyújtott hasznos tippek mellett méhecskehotelek, gyík- és egérvárak, valamint békamenedék létrehozásához is kapnak tanácsot Orbán Zoltán Madárbarátok nagykönyve című kötetének olvasói.

Bár a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivői tisztségét is betöltő szerző érdeklődésének homlokterében elsősorban a madarak állnak, a könyv a természetet a benne élő állatokkal és növényekkel együtt szerves egységként kezeli, a madárbarát ténykedéseket aszerint is górcső alá veszi, hogy a különböző beavatkozásoknak milyen hatásuk van más állat- és növényfajokra.

Az említett egérvár építésével például a baglyoknak is szaporíthatunk zsákmányállatokat, a természetvédelmi farakás pedig amellett, hogy bizonyos madárfajoknak – például a vörösbegynek – pihenőhelyet kínál, a sünöknek vagy a békáknak is menedéket nyújt. A könyv olvasója azt is átértékelheti, hogy okkal tartott-e korábban bizonyos rossz hírű, nemszeretem állatoktól, mivel a szerző az élővilág iránt szenvedélyesen érdeklődő természetbúvár szemszögéből is bemutatja, közel hozza például a különböző rovarokat vagy éppen az egereket.

A kötetben található madárbarát tippek az egészen nagy szabású projektektől – mint amilyen a madárbarát kert kiépítése – az egyszerűen, mind­össze egy-két kisebb eszközből álló és néhány perc alatt megvalósítható ötletekig terjednek.

Az apró vadászmadár is fészket rakhat a városban, ha gondosan előkészítik neki a lakrészt
Fotó: MTI/Ujvári Sándor

Akár egy erkély nélküli panellakásban is több lehetőség közül választhatnak a madárbarátok: a néhány centiméter széles ablakpárkányra szerelhető alkalmatosságok – etetők vagy akár költőládák – közül Orbán Zoltán több olyan variációt is bemutat, amelyek eredményeképpen a szemünk láttára fognak táplálkozni, fürdőzni vagy éppen költeni a madarak.

Sőt arra is felhívja a figyelmet, hogy az emeletes házak felsőbb lakásai – mivel azok az erdők lombkoronaszintjével vannak egy magasságban – olyan lehetőséget is kínálnak, amelyek máshol nehezen elérhetők: gondos előkészítéssel például akár vércse is fészkelhet az erkélyünkre. A könyvből azt is megtudhatjuk, hogy e néhány négyzetméternyi területen hogyan találkozhatunk például gyíkokkal, hangyalesővel vagy denevérekkel.

Bár a könyvben felsorolt állatokról történő gondoskodás alapjában véve rólunk, emberekről szól, a felelős, környezettudatos hozzáállásnak az ökoszisztémánk egyensúlyának megmaradása szempontjából is kiemelt jelentősége van.

Így a szerző megemlít néhány területet, amire mindenkinek fontos lenne odafigyelni, köztük a rengeteg szúnyogot és legyet elfogyasztó fecskék fészkeinek védelmére, amelyeket sokszor tudatlanságból vernek le az emberek.

A szemléletformáló kötetet akkor is érdemes lapozgatni, ha egyetlen ötletet sincs módunkban vagy szándékunkban megvalósítani a bemutatottak közül, hiszen a bőséges ismeretanyagot különböző szituációkban hasznosíthatjuk, így például megtudhatjuk, hogy mi a teendő, ha sérült madarat vagy fészket találunk az utcán, vagy mi az oka annak, ha a varjú az emberre támad.

A szerző által készített természetfotók – út menti fán fészkelő fülesbagoly, költőládába költözött mogyorós pele vagy a panelházra felszerelt odújába éppen bemászó denevér – olyan szituációkat rögzítenek, amilyenek a közvetlen környezetünkben naponta történnek, és amelyeket bárki megláthat, ha nyitott szemmel közlekedik. A kötet végén található madárhatározó a környezetünkben élő, meglepően sok fajt veszi lajstromba.

Csúcson a rétisasok száma

A téli fészektérképezések során a rétisasok tíz új fészkét találta meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Baranya megyei szervezete, az is kiderült az egyesület felméréséből, hogy a régiek közül 11 semmisült meg.

A váltófészkekkel együtt jelenleg 72 fészek szerepel a megyei MME nyilvántartásában. Az egyesület közlése szerint a fészkelő párok száma kettővel nőtt a tavalyihoz képest, így már 48 pár költését kísérhetik figyelemmel.

Az idén a megyében fészket foglaló sasok közül ténylegesen 43 pár költött, míg öt pár esetében nem történt tojásrakás. A költések közül 27 bizonyult sikeresnek. A szülőmadarak 14 esetben egy fiókát, 13 esetben két fiókát neveltek fel.

Összesen negyven fióka repült ki a baranyai fészkekből, ami a második legjobb költési eredménynek számít, és alig marad el a 2016. évi rekordtól (41 kirepülő fióka). A Rétisasvédelmi programot 1987-ben indította be az MME. Akkor 15-20 párra becsülték a kipusztulás szélére sodródott hazai állományt.

Elterjedésük csak a három dél-dunántúli megyére korlátozódott. Baranyában mindössze négy pár költését feltételezték. A védelmi erőfeszítéseknek köszönhetően az állomány kezdetben lassú, majd egyre intenzívebb fejlődésnek indult.

Napjainkra a rétisas Magyarországon általánosan elterjedt madárfajjá vált, gyakorlatilag bárhol találkozhatunk vele. A költőpárok száma már közelíti a négyszázat, ami jelentős sikere a hazai természetvédelemnek. (B. G.)