A szocdemeket akarták kormányba lobbizni

József főhercegnek az antant által történő eltávolítása, ennek következtében a Friedrich-kormány lemondása augusztus végén mesterséges közjogi krízist idéz elő.

Budapest, 1919. augusztus eleje A román királyi hadsereg katonái az Országháznál, akik az Antant tilalma ellenére bevonultak Budapestre és elkezdték lefegyverezni az ott állomásozó helyőrséget és munkászászlóaljakat. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. MTI Fotó: - Fotó: - Forrás: MTI

Fotó: MTI

Lovászy, az augusztus 15-én alakult Friedrich-kormány külügyminisztere azonban az új kabinetben is ugyanazt a posztot kapja, Garami pedig nem jut szerephez. A sajtóhíreket cáfolva Friedrich István alakíthat ismét kormányt. A miniszterelnök jegyzéket küld Clemenceau-nak, amelyben az olvasható: „Az összes jogos kívánságokat igyekeztem a kabinet megalakitásánál figyelembe venni. […] Elnök Ur! A szociáldemokrata párt Kun Béla kormánya idején beleolvadt a kommunista pártba és itthonmaradt vezetői ezt állandóan hangoztatták a szovjetkongresszuson, valamint hivatalos lapjukban. A munkásság szociáldemokrata vezetői nem használták fel befolyásukat a bolsevizmus letörésére, hanem vagy behódoltak ennek az áramlatnak, vagy külföldre menekülve, magára hagyták a munkásságot, amely igy teljesen ki lett szolgáltatva a bolseviki eszmék romboló hatásának és a kommunista kormány terrorjának. […] ezért kabinetembe nem a hivatalos szociáldemokrata vezéreket, hanem a dolgozó munkásoknak képviselőit vettem be. […] Kabinetem elhatározta, hogy a legrövidebb idő alatt, három-négy héten belül nemzetgyülési választásokat rendel el, az egyenlő, általános, titkos és községenkénti választójog alapján. Ennek döntését minden magyar ember magára nézve kötelezőnek fogja elismerni. Hogy semmi kétség ne merülhessen fel az iránt, hogy a nemzetgyülési választások tényleg a nemzet szabadon megnyilvánuló akaratát fejezik ki, kérem, méltóztassék egy delegációt kiküldeni Magyarországba a választások ellenőrzésére. A delegációban lehetőleg szociáldemokrata képviselők is legyenek.”

25-én az amerikai Harry Hill Bandholtz – a négy antanttábornok egyike – kimegy az állami gépgyárba, és személyesen győződik meg arról, hogy a gyár kifosztásáról szóló hírek betű szerint igazak. Felszólítja a románokat, teljesítsék a rekvirálások beszüntetésére tett ígéreteiket. Gratz Gusztáv A forradalmak kora című könyvében felidézi: „azt táviratozta Párizsba, hogy véleménye szerint a románok egészen rendszeresen igyekeznek Magyarországot, amily gyorsan csak lehetséges, kifosztani, […] mindenkit lefegyvereznek, a magyar rendőrség újjászervezését pedig megakadályozzák úgy, hogy minden ténykedésük, szándékosan vagy szándéktalanul, arra irányul, hogy Magyarországot ismét belehajtsák a bolsevizmusba és a káoszba. Augusztus 28-án Bandholtz újra személyesen vizsgálja meg a rekvirálások tárgyában hozzá érkezett panaszokat, ezúttal Gorton angol tábornok társaságában. Megállapítják, ‘hogy egyetlen magyar panasz sem bizonyult túlzottnak.”