A szocdemeket akarták kormányba lobbizni

József főhercegnek az antant által történő eltávolítása, ennek következtében a Friedrich-kormány lemondása augusztus végén mesterséges közjogi krízist idéz elő.

Budapest, 1919. augusztus eleje A román királyi hadsereg katonái az Országháznál, akik az Antant tilalma ellenére bevonultak Budapestre és elkezdték lefegyverezni az ott állomásozó helyőrséget és munkászászlóaljakat. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. MTI Fotó: - Fotó: - Forrás: MTI

József főhercegnek az antant által történő eltávolítása, ennek következtében a Friedrich-kormány lemondása augusztus végén mesterséges közjogi krízist idéz elő. A szövetséges hatalmak gyakorlatilag attól teszik függővé a kormány elismerését, hogy beveszik-e a szociáldemokratákat. Vannak erők, amelyek Garami Ernőt, a Tanácsköztársaság idején külföldre távozó vezető szociáldemokrata politikust akarnák vezető poszton látni a kabinetben.

A vidéki lapok kétnapos fáziskéséssel számolnak be arról, hogy József főherceget lemondatta az antant, így különböző kombinációk látnak napvilágot addig, milyen új koalíciós kormány alakulhat a szocdemek részvételével. Átveszik Garami Ernő Bécsben tett korábbi sajtónyilatkozatát mint leendő kormányzatformáló tényezőjéét, aki József főherceg, valamint a Friedrich-kormány távozásáról kész tényként beszél. Figyelemre méltó módon lehetségesnek tartja, hogy „esetleg a három vezető osztályból alakított direktórium megejti a nemzetgyűlési választásokat.” Vagyis a kommün alatti direktórium hírhedt intézményét akarja visszahozni, a munkásság, parasztság és a polgárság részvételével.

A 27-i újságok már beszámolnak a kormányzati változásokról. A debreceni Egyetértés rögtön egész oldalas cikke alcímében, tényként közli: „Kibontakozás a szociáldemokraták részvételével.” Lehozzák a lapok Clemenceau francia miniszterelnök levelét is, amellyel kikényszerítette József főherceg lemondását a kormányzói posztról. A párizsi békekonferencia elnöke táviratában parancsoló stílusban közölte: „Az európai béke érdekében kénytelenek tehát a szövetkezett és társult hatalmak ragaszkodni ahhoz, hogy az a férfi, aki jelenleg a magyar államban a legfőbb hatalmat a maga részére igényli, visszalépjen és egy olyan kormány apelláljon a népre, amelyben valamennyi párt képviselve van. A szövetkezett és társult hatalmak hajlandóknak jelentik ki magukat minden olyan kormánnyal tárgyalásokba bocsátkozni, amely egy ily módon választott nemzetgyűlés bizalmát birja.” Az Egyetértésben megjelenik, hogy „a bécsi sajtó a Reichpost kivételével József főherceg lemondását és a szocialista-párt képviselőinek megalakuló koaliciós kormányt kedvezően fogadta.” Saját információjuk: „Budapesten hétfőn utrakelt utasok beszélik, hogy a Lovászy–Garami alakulás már a megvalósulás stádiu­mába lépett.” A pécsi Dunántúl szintén cikket közöl „A magyar válság” címmel, amelyben azt írják: „A magyar politikai válság ügyében még nem történt döntés. Előtérben Lovászy Márton és Garami Ernő személye áll.”

Fotó: MTI

Lovászy, az augusztus 15-én alakult Friedrich-kormány külügyminisztere azonban az új kabinetben is ugyanazt a posztot kapja, Garami pedig nem jut szerephez. A sajtóhíreket cáfolva Friedrich István alakíthat ismét kormányt. A miniszterelnök jegyzéket küld Clemenceau-nak, amelyben az olvasható: „Az összes jogos kívánságokat igyekeztem a kabinet megalakitásánál figyelembe venni. […] Elnök Ur! A szociáldemokrata párt Kun Béla kormánya idején beleolvadt a kommunista pártba és itthonmaradt vezetői ezt állandóan hangoztatták a szovjetkongresszuson, valamint hivatalos lapjukban. A munkásság szociáldemokrata vezetői nem használták fel befolyásukat a bolsevizmus letörésére, hanem vagy behódoltak ennek az áramlatnak, vagy külföldre menekülve, magára hagyták a munkásságot, amely igy teljesen ki lett szolgáltatva a bolseviki eszmék romboló hatásának és a kommunista kormány terrorjának. […] ezért kabinetembe nem a hivatalos szociáldemokrata vezéreket, hanem a dolgozó munkásoknak képviselőit vettem be. […] Kabinetem elhatározta, hogy a legrövidebb idő alatt, három-négy héten belül nemzetgyülési választásokat rendel el, az egyenlő, általános, titkos és községenkénti választójog alapján. Ennek döntését minden magyar ember magára nézve kötelezőnek fogja elismerni. Hogy semmi kétség ne merülhessen fel az iránt, hogy a nemzetgyülési választások tényleg a nemzet szabadon megnyilvánuló akaratát fejezik ki, kérem, méltóztassék egy delegációt kiküldeni Magyarországba a választások ellenőrzésére. A delegációban lehetőleg szociáldemokrata képviselők is legyenek.”

25-én az amerikai Harry Hill Bandholtz – a négy antanttábornok egyike – kimegy az állami gépgyárba, és személyesen győződik meg arról, hogy a gyár kifosztásáról szóló hírek betű szerint igazak. Felszólítja a románokat, teljesítsék a rekvirálások beszüntetésére tett ígéreteiket. Gratz Gusztáv A forradalmak kora című könyvében felidézi: „azt táviratozta Párizsba, hogy véleménye szerint a románok egészen rendszeresen igyekeznek Magyarországot, amily gyorsan csak lehetséges, kifosztani, […] mindenkit lefegyvereznek, a magyar rendőrség újjászervezését pedig megakadályozzák úgy, hogy minden ténykedésük, szándékosan vagy szándéktalanul, arra irányul, hogy Magyarországot ismét belehajtsák a bolsevizmusba és a káoszba. Augusztus 28-án Bandholtz újra személyesen vizsgálja meg a rekvirálások tárgyában hozzá érkezett panaszokat, ezúttal Gorton angol tábornok társaságában. Megállapítják, ‘hogy egyetlen magyar panasz sem bizonyult túlzottnak.”