1°C Ambrus 2022. december 7. 
Jelentős változások figyelhetők meg a hazai oktatási rendszerben a résztvevők számát illetően az Oktatási Hivatal statisztikái szerint. Az adatokból az látszik, hogy a felsőoktatásban erősen hullámzott a létszám az elmúlt húsz évben, a köznevelésben viszont a demográfiai változások miatt folyamatos a csökkenés.
A héten indult tanévben 326 ezer óvodás, 727 ezer általános iskolás és 490 ezer középiskolás részesül nevelésben, oktatásban. A több mint másfél milliós köznevelési összlétszám csaknem négyszázezerrel kevesebb, mint amit az ezredfordulókor rögzítettek, vagyis a 2000/2001-es tanévhez képest húsz százalékkal kevesebb a gyermek az oktatási rendszerben. A legtöbb tanuló 1980-ban járt iskolába és óvodába, az összesített létszám akkor meghaladta a kétmilliót. A csökkenés legnagyobb mértékben az általános iskolás korosztályt érinti, ebből a korosztályból 218 ezer gyerek „tűnt el” 2001 és 2019 között. Az óvodások száma 320 és 340 között ingadozott az elmúlt két évtizedben, vagyis nagyságrendileg nem változott.
A hároméves kori kötelező óvodakezdés bevezetésének köszönhetően azonban 2016 óta felfelé ível a létszámgörbe, mára 15 ezerrel vannak többen az intézményrendszerben, mint három tanévvel ezelőtt. A középiskolákban nem szembetűnő a változás.
A felvételiken nagy népszerűségnek örvendő hat- és nyolcosztályos speciális gimnáziumokat külön is listázta az OH, ezeket évente átlagosan 25-27 ezren választják, ami viszonylag állandó érték. A fenntartók szerinti összehasonlításból pedig az is kiderül, hogy legnagyobb mértékben az egyházi iskolába járók köre bővült: míg 2000 szeptemberében alig több mint 11 ezren választottak felekezeti oktatást, 2017-ben már tízszer annyi gyerek tette ugyanezt. A külföldi állampolgárságú diákok számában nem mutatkozik jelentős változás, 2001 óta tízezerről 12 ezerre nőtt a létszámuk.
Ami a köznevelés intézményeit illeti, a múlt tanévben 6534 intézmény működött, 10 472 feladatellátási hellyel. Ehhez képest a 2001-es tanévben még 8905 intézmény oktatott, 10 680 feladatellátási helyen. A változások fő oka elsősorban szerkezetváltás, összevonás volt, hiszen a telephelyek maradtak, tehát nagyságrendileg ugyanannyi helyszínen érhető el iskola és óvoda, mint húsz éve.
Noha a közbeszédben és a szakmában is folyamatosan téma a tanárhiány, illetve az emiatt élesedő ellátási problémák, a pedagógusok létszáma viszonylag kiegyenlített. Míg a diákok húsz év alatt húsz százalékkal lettek kevesebben, az őket oktató pedagógusok csak mintegy tizedével, és az utóbbi években már meg is állt a fogyatkozás. 2000-ben még 165 ezer főállású pedagógust tartottak nyilván, a létszámuk 2011-re 150 ezer körülire csökkent, ez a szám viszont kisebb eltérésekkel nagyjából azóta is állandó. Tavaly 151 ezren dolgoztak főállásban pedagógusként a köznevelésben, és ebben nincsenek még benne a részmunkaidős és óraadó tanárok. A 151 ezer főből egyébként 125 ezren nők, vagyis több mint nyolcvanszázalékos a gyengébbik nem aránya, amely a kilencvenes évek óta jellemző a szakmára.
Ami az egyes intézménytípusokat illeti, az óvodákban átlagosan 30-31 ezer nevelő dolgozik, ez a szám viszonylag állandó volt az elmúlt húsz évben. Az általános iskolákban ugyanakkor komolyabb visszaesés látszik: a 2001-ben rögzített kilencvenezer főhöz képest az elmúlt tanévben már csak 76 461-en tanítottak. Az első nyolc osztály tanárai a 90-es évek elején voltak a legtöbben, ám a 2012/13-as tanév mélypontja (72 ezer fő) óta ismét évről évre többen választják ezt a pályát, vélhetően az életpályamodell bevezetésének, és az ezzel járó béremelésnek köszönhetően. Középiskolai szinten nem volt érdemi mozgás a pályán lévő pedagógusok számát illetően, a gimnáziumi és szakgimnáziumi pedagógusok tavalyi 36 ezres lélekszáma megfelel az elmúlt évek adatainak. A szakközépiskolák és szakiskolák oktatói gárdája hét- és tízezer fő között változott az utóbbi időszakban.
Átnéztük a felsőoktatási statisztikákat is, amelyeket a 2017/18-as tanévig tett közzé a hivatal. A legfrissebb számok szerint az egyetemeken és főiskolákon összesen 247 ezer hallgató tanult, akiket valamivel több, mint 23 ezer oktató tanított tavaly tavasszal. Az oktatók számában nem figyelhető meg jelentősebb kiugrás, az ezredforduló óta szinte minden évben 20-22 ezren tanítottak a felsőoktatásban, ebbe beletartoznak a részmunkaidős és megbízási szerződéssel dolgozó tanárok is.
Érdekes viszont, hogy míg a köznevelésben elsöprő a női tanárok túlsúlya, a felsőoktatásban sokkal kiegyenlítettebb a két nem viszonya, sőt a 59 százalékos arányukkal a férfiak vannak többen.
A hallgatók száma a tanárokénál sokkal jobban hullámzott, húszéves távlatban százezres különbségek is láthatók az egyes tanévek között. A legmagasabb értéket 2005/2006-ban rögzítették, amikor 380 ezernél is többen jártak egyetemre és
főiskolára. Mostanra a létszám 250 ezer alá esett. A fiatalok zöme – csaknem kétszázezren – nappali képzésekre iratkozik be, míg a levelező szakokat átlagosan ötven-hatvanezren, az esti tagozatokat pedig évről évre csak mintegy másfél-kétezren választják. Ha az összes képzéstípust és munkarendet beszámítjuk, akkor az állami támogatással tanulók aránya az utóbbi években 57-58 százalék körül mozgott.
Az intézményi paletta nagyságrendileg ugyanolyan széles: 2000-ben 62 intézmény működött a felsőoktatásban, 2017/18-ban pedig 64. A karok száma viszont ugyanezen időszak alatt 155-ről 187-re bővült. A felsőfokú bizonyítványok legkorábbi, 1934-es rögzítése óta összesen 1,3 millióan szereztek hazánkban felsőoktatási oklevelet. Évente átlagosan ötvenezren diplomáznak, ebből legtöbben (mintegy harmincezren) alapképzésben szereznek végzettséget. Mesterdiplomát tanévenként megközelítőleg 15 ezren, a doktori fokozatot pedig évi 1100-1300 fő szerez.
