23°C Ulrik 2022. július 4. 
Palkovics László úgy fogalmazott: Petőfi óta tudjuk, a magyar fiatalok képesek rá, hogy kiforgassák sarkaiból a világot„. 1956-ban az állampárt elfelejtkezett erről a sajátos képességről, a magyar ifjúságban rejlő erőről.
A szovjetek kiszolgálói, a vidék megnyomorítói azt hitték, annyira elbántak a magyar néppel, hogy az többé nem áll talpra. Tévedtek, olyan nagyot, hogy abba az egész kommunista rendszer beleremegett – mondta a miniszter.
Kitért arra: 1956 dicső októbere után már sosem volt olyan a szovjet hatalom, mint előtte. Még harminc évbe telt, amíg a rendszer a történelem szemétdombjára került, de 1956-ban végérvényesen elindult a megérdemelt pusztulás felé, és ez a szabadságszerető magyaroknak, a magyar ifjúságnak köszönhető.
Hozzátette: nyilván féltek és tartottak a hatalom bosszújától, ennek ellenére összefogtak és leleplezték a rendszer hazugságait. Hőssé váltak, és ezt nem a történelem szükségszerűsége hozta el, hanem az ő bátor és önálló döntésük volt.
A magyar egyetemisták megfogalmazták a magyar társadalmat érintő égető kérdéseket. Túl tudtak lépni saját érdekeik hangsúlyozásán, az egyetemi zsúfoltságon, az elégtelen oktatási körülményeken, az ösztöndíjak késésén, a kollégiumok silány állapotán vagy a pocsék menzán – sorolta.
Meglátták, mitől szenved az ország, felismerték az igazságtalanságot, és a hallgatók helyzetének javítását követelő pontokról egyre inkább a magyar nép felemelésére, a nemzeti függetlenség követelésére tették át a hangsúlyt követeléseik megfogalmazásakor – mondta.
1956 egyetemistái és főiskolásai voltak a szabadság innovátorai, akik reményt adtak Keletnek, és felébresztették a Nyugatot – fogalmazott.
Palkovics László kitért arra, hogy az igazságot nem lehet bezárni, mert utat tör magának. 1956 magyar ifjúsága kinyitotta a terrorral bereteszelt ablakokat, így a magyar nép levegőhöz jutott és megállíthatatlanul szívta magába a szabadságot.
Az egyetemi ifjúság a forradalom katalizátoraként reményt adott a zsarnokságtól megnyomorított és félelembe taszított magyar embereknek. Ebből a reményből táplálkozott a rendszerváltó nemzedék, és ebből a reményből élünk mi is – tette hozzá a miniszter.
Józsa János, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora köszöntőjében felidézte: 63 évvel ezelőtt a műegyetemi diákok vezetői, atyai támogatói és védelmezői is voltak az egyetem oktatói, akik a forradalom leverése után különböző megtorlásokat szenvedtek el.
E közösség tagja volt Mosonyi Emil világhírű vízépítő mérnök, tanszékvezető tanár, az oktatók ideiglenes forradalmi biztosságának tagja. Elmondta: Mosonyi professzor a forradalom idején arra kérte a diákokat, ne ragadtassák magukat semmiféle atrocitásra, mert az a dolguk, hogy tanuljanak és kiváló mérnökei legyenek a szabad Magyarországnak. Mosonyi Emilt a forradalom leverése után elbocsátották az egyetemről, így kényszerűségből elhagyta az országot. Külföldre szorult és ezzel világhírre ítéltetett – fogalmazott, hozzátéve, hogy ezzel sok világhírű magyar sorsában osztozott, akik emigrációba kényszerültek a magyar történelem különböző vészkorszakaiban.
Az ünnepség keretében megkoszorúzták az egyetem hősi halottainak emléktábláját.
A műegyetemi rendezvény után a megemlékezők a hagyományos fáklyás felvonulással indultak a Bem térre.
A budapesti műegyetemisták 1956. október 22-ei nagygyűlésükön 16 pontban foglalták össze követeléseiket, másnapra pedig tüntetést szerveztek akaratuk nyomatékosítására és a lengyel munkástüntetések iránti szolidaritás kinyilvánítására. A budapesti Petőfi-szobornál tartott október 23-ai tüntetésen Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavak hangzottak el, a résztvevők követelték a szovjet csapatok kivonását. A zászlókból kivágták a szovjet mintájú címert, így lett a lyukas zászló a forradalom jelképe. A budapesti és vidéki tömegmegmozdulásokat véres atrocitások kísérték.
