Lomnici Zoltán szerint az is érdekes, „hogy az egyezményt egy muszlim országban, Törökországban írták alá, pedig az iszlám nemigen egyeztethető össze az új nemi elméletekkel.” De nemcsak a muszlimoktól idegen a gender, a Vatikán is nyújtott be módosításokat a tárgyalás folyamán, ezeket az Amnesty International érvelésével utasították el. Kovács István hozzáfűzte: az egyezmény kiindulópontja is hibás, hiszen a nők elleni erőszakot nem lehet egy kalap alá venni. „Kongóban például a nőket körülmetélés címszó alatt megcsonkítják, míg a fejlett országokban ez a veszély csak ott fenyeget, ahol jelentős muszlim kisebbség él” – érvelt a stratégiai igazgató. Kovács szerint azonban mindennél súlyosabb probléma, hogy bár a hangzatos cél elérésére az Egyezmény aligha alkalmas, ártani nagyon is sokat árthat, hiszen a magyar jogban is törvényi szintre emelné a gender fogalmát.
Lomnici Zoltán kiemelte még, hogy az Isztambuli Egyezmény igazi vegyesvágott, aminek egyes passzusai a migrációról szólnak, mások feminizmustól túlfűtöttek, a közös eredőjük viszont, hogy sértik a nemzeti szuverenitást. Az alkotmányjogász szerint éppen, hogy a gyermekeket kell megvédeni a dokumentum szerzői által képviselt eszméktől, hiszen a kiskorúak mentális immunrendszere sokkal gyengébb, így fogékonyabbak az érzékenyítésre. Kovács István ezt azzal egészítette ki, hogy a magyar jog megfelelően védi a nőket, hiszen a hazai jogrendszernek a centrumában maga az emberi élet, a méltóság megőrzése áll.
Persze a nyugati országok képmutatóan aláírják az egyezményt, hangsúlyozva, hogy ők mennyit teszek a nők és kiskorúak védelme érdekében, ugyanakkor a bevándorlással importált gyerekházasságok, gyermekprostitúció és többnejűség felett szemet hunynak – összegzett a stratégiai igazgató.
Az adásban szóba került még Niedermüller Péter, Erzsébetváros DK-s polgármesterének legutóbbi nyilatkozata, amelyben a fehér, heteroszexuális, és vallásos férfiakat illetve nőket rémisztő képződményeknek nevezte. Kovács István ezt a beszédet a politikus „őszödi beszédének” titulálta, és hangsúlyozta, hogy a baj sokkal nagyobb annál, mint ami egy zavart ember sületlenségeiből következne: a tény, hogy az ellenzéki pártok nem sietnek elhatárolódni, azt mutatja, hogy ezen gyűlöletpropagandának van társadalmi bázisa Magyarországon. A beszélgetés résztvevői egyetértettek, hogyha ugyanezek a mondatok valamely nem fehér, nem heteroszexuális, vagy nem keresztény közösséggel szemben hangoztak volna el, akkor azonnal támadásba lendült volna a liberális média gépezete, amelyik most csendben hallgat.
