Édesapám kemény, határozott ember, akit elképesztően megacélozott az élet. Nem is nagyon láttam elérzékenyülni, a legnehezebb helyzetekben is rendre képes volt tartani magát. Egy dolog van, ami a mai napig mindig mély sebeket szakít fel benne, az édesapja elvesztése. Apai nagyapámat a 2. magyar hadsereg katonájaként vitték ki a Don-kanyarba, ahol 1942. augusztus 10-én, vélhetően a második urivi hídfőcsatában esett el. Édesapám mindössze kéthetes volt, amikor a nehézgéppuskás huszár nagyapám végzetes találatot kapott, így értelemszerűen semmilyen személyes emléke nincs róla. Apa nélkül kellett felnőnie, amit sohasem dolgozott fel igazán, de legalább ennyire bántja az is, hogy nem tudja, pontosan hol nyugszik a doni hős nagyapám.
Kiderült, finomabb-e a fehér tojás a barnánál
A válasz egyszerűbb, mint sokan gondolnák.