Nagy erőket összpontosít az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a közpénzből működő kórházak gazdálkodásának ellenőrzésére – ezt lehet kiolvasni a szervezet kérdéseinkre adott válaszaiból. Mint megtudtuk, az elmúlt öt évben a számvevőszék összesen 30 központi költségvetési intézményként működő kórház és további 26, gazdasági társaságként tevékenykedő egészségügyi szakrendelő ellenőrzését fejezte be. Az eljárásokat minden esetben nyilvánosságra hozott jelentésekkel zárta le az ÁSZ, ezek lényeges megállapításait a szervezet röviden össze is foglalta érdeklődésünkre.
A helyzet bemutatását a számvevőszéknél azzal kezdték: alapvető társadalmi elvárás, hogy az állampolgárok – a pénzügyi lehetőségek szabta kereteken belül – a lehető legmagasabb szintű ellátást kapják a kórházakban. Ehhez azonban szabályosan, átláthatóan és hatékonyan működő egészségügyi szervezetekre van szükség – az ÁSZ emiatt tart folyamatos vizsgálódást az egészségügyi ágazatban. A számvevőszéki érdeklődést kellően megalapozzák az eddigi tapasztalatok.
Ugyan néhány szakrendelő gazdálkodását alapvetően rendben találták a számvevők, az elmúlt években a kórházaknál végzett ellenőrzések sorozatos és visszatérő szabálytalanságokat tártak fel. Ezek érintették a pénzügyi, a számviteli és a gazdálkodási folyamatokat, a leltározást, valamint a beszerzéseket, a közbeszerzéseket is – idézték fel az ÁSZ-nál, hozzátéve: a közbeszerzési előírások megsértése nyilvánvaló módon hatással lehet egyes intézmények beszerzéseinek áraira is. Az ÁSZ felmérései rámutattak, hogy az intézményeknél különösen magasak a korrupciós kockázatok.
A számvevőszék a kórházi adósságok ügyével is részletesen foglalkozott. A szervezet megállapításai szerint az egyes intézményeknél évről évre felhalmozódó adósság okainak felfejtését könyvelési, gazdálkodási szabálytalanságok korlátozzák. Komoly problémaként értékelte az ÁSZ, hogy az adósságállomány erősíti a megrendelő kiszolgáltatottságát, függőségét, és felveti a zsarolhatóság veszélyét is. Megjegyezték a számvevők azt is, hogy a kórházi adósságkonszolidáció csak az adott év pénzügyi helyzetét javította, a hiány okát nem tárta fel, az újratermelődést nem akadályozta meg, azaz hosszú távon nem járult hozzá a fenntartható gazdálkodáshoz.