A kommunizmus áldozataira emlékeztek szerdán a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szerencs vasútállomásánál lévő, a málenkij robotra elhurcoltak 2014-ben felavatott emlékművénél.
Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériumának közigazgatási államtitkára azt mondta: időről időre feltesszük a kérdést és minden alkalommal tanácstalanabbakká válunk, hogy miképpen történhetett meg a modern 20. században az, hogy ártatlan emberek milliói váltak diktatúrák áldozataivá. Százezrek, milliók kerültek kényszermunkatáborokba – például a Gulág rabtelepeire, vagy Dachau, Mauthausen lágereibe – vallásuk, bőrszínük vagy éppen származásuk, politikai nézeteik miatt.
A politikus Szerencs és Rakamaz német nemzetiségi önkormányzata, valamint a szerencsi Bocskai István Katolikus Gimnázium által szervezett megemlékezésen fontosnak nevezte, hogy a 20. század diktatúráiról – „legyen az a barna vagy a vörös” – minél többször és többet beszéljünk a jövő nemzedékének, bővítsük tapasztalataikat még akkor is, ha a traumák átélőiben időről időre régi és fájdalmas sebek szakadnak fel.
Latorcai Csaba hozzátette: a 20. század két legpusztítóbb diktatúrája egyformán volt ember- és istenellenes, ezek „megszenvedői megtapasztalták, hogy a legembertelenebb tettekre is képesek azok, akik istentelen világot akarnak teremteni”.
Emlékeztetett: Szerencs az egyik helyszíne volt a trianoni Magyarország területén annak a mintegy 80 gyűjtőtábornak, illetve gyűjtőhelynek, amelyet a málenkij robotra szánt embereknek alakítottak ki. A Szovjetunióba szállításig a szerencsi járásból és környékéről begyűjtött embereket a városban helyezték el. A szó szerinti „kis munkát” olyan kényszermunka követte, amelynek idejét nem szabták meg, és amely nőket és gyerekeket is érintett.
Úgy fogalmazott, „a gyáva kommunisták” Kovács Béla letartóztatásával indították el azt a folyamatot, amellyel rövid idő alatt kiépítették a totális, egypárti diktatúrát, ahol az ellenszegülők sorsa megfigyelés, üldözés, internálás, kínzás és kínhalál volt.
