Széleskörű munkásságát ismertetve azt mondta: Szörényi Levente életútja maga a példa a fáradhatatlan munkáról, a hazaszeretetről, a hitről és a szorgalomról és arról, hogy a kitartásnak igenis megvan az eredménye.
A művész életének főbb állomásait felsorolva Bajkai István megemlítette, hogy Szörényi Levente több családtagja is foglalkozott zenével, ő maga pedig eleinte hegedült, majd zongorázott és énekelni tanult. Testvérével, Szabolccsal, valamint Ráduly Mihállyal Mediterrán nevű együttesükkel 1962-ben a Magyar Televízió kulturális tehetségkutató műsora, a Ki Mit Tud? elődöntőéig jutottak. Szörényi Levente 1963-64 közt a Balassa-, 1965-től 1973-ig az Illés-együttes tagja volt, 1974 és 1984 közt pedig a Fonográfé. Ez utóbbi együttesek alapítójaként, frontembereként ismerik a legtöbben – jegyezte meg.
A Fonográf utáni élet hozta el a Kőműves Kelemen és a Fehér Anna című rockballadákat, számos album elkészültében működött közre, valamint filmzenéket is szerzett – sorolta a politikus, hozzátéve: Szörényi Levente borászként, íróként és régészként is kereste az igazságot.
Szörényi Levente megtisztelőnek nevezte az elismerést, majd felidézte: tíz évvel az 1956-os forradalom után, 1966-ban a Még fáj minden csók című számmal második díjat nyertek a Ki Mit Tud?-on. Akkoriban az aczéli kultúrpolitika ezt „szelepelésnek” nevezte, vagyis azért kerülhettek adásba ilyen dalok, hogy az emberek „fokozatosan kiereszthessék a gőzt” – mondta.
Felidézte azt is, amikor 1970-ben egy, a BBC-nek adott interjút követően egy éves tiltást kaptak, az Illés számait nem játszhatták a rádióban és Budapesten sem léphettek fel, akkor nevezte el őket egy újságíró az év legjobb vidéki zenekarának.
Az ünnepségen Dévai Nagy Kamilla énekes elénekelte az Illés együttesnek Az utcán című számát, amellyel kapcsolatban Szörényi Levente elmondta: a dal, amelynek visszatérő refrénje, hogy „Bár tudnám, hova, de hova, de hova, de hova megyek” eredetileg nem úgy fejeződött volna be, ahogy ismertté vált. Amikor a dal megszületett, beadták azt a sanzon- és táncdalbizottságnak, de azt a választ kapták, hogy „egy szocialista fiatalnak tudnia kell hova megy”, ezért aztán Bródy János kénytelen volt megírni hozzá az optimista véget.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!