A cím jellemzi magát az írást: „zavaros összevisszaság”. Hogy szerzője annyi fáradságot sem vett magának, hogy megpróbálja egy szerkesztett cikk látszatát mutatni, ehelyett inkább „gépíró kisasszonyként” egyszerűen szóról szóra leírta, amit a felvevő rögzített, ez nem nagy baj, mert árulkodik arról, hogy milyen primitív kérdéseket tett fel.
Sokkal nagyobb probléma, hogy időnként értelemmel felfogni sem tudta a válaszokat, és még ennél is jelentősebb gond, hogy számos valótlanságot írt. Már rögtön az elején értelmezési problémái akadtak.
„Miért van egy soknapos lyuk az iráni egyetemisták történetében?” – kérdezi az oldalból kiugró óriási betűkből formált szavakkal. Pedig nincs lyuk a történetükben. Prof. Dr. Kásler Miklós tüzetesen el is magyarázta, hogy mi történt a Semmelweis Egyetem gyógyszerész hallgatójával attól kezdve, hogy február 22-én Magyarországra érkezett, egészen addig, míg március 4-én karanténba került. Még arra az ostoba kérdésre is nagy türelemmel válaszolt, hogy: tíz nap alatt hány emberrel találkozhatott az iráni?
„Ha most meg tetszene kérdezni, hogy az utolsó tizenegy-két napban hány emberrel találkoztam, önöket is beleértve, nagyon nehezen tudnék konkrét számot mondani.” – magyarázta a miniszter.
Ami további ostoba kérdések formájában elhangzott, az azt bizonyította, hogy a tudósítás szerzője sohasem hallott arról az alapigazságról, hogy az újságírás olvasással kezdődik. Ha ugyanis kicsit olvasott és tájékozódott volna mielőtt eljött a sajtótájékoztatóra, akkor tudta volna, hogy amikor a gyógyszerész hallgató február 22-én eljött Iránból, akkor ott még nagyon alacsony volt a koronavírussal fertőzött emberek száma, és Irán nem számított a betegséggel kapcsolatos forrásországnak.
Így a február 24-i orvosi vizsgálaton – jelentősebb tünetek hiányában – az egyetem orvosa joggal gondolhatta, hogy nem fertőződött meg az új koronavírussal. Március 4-ig azonban robbanásszerűen nőtt Iránban a fertőzöttek száma, így – a még mindig tüneteket mutató – egyetemista a László Kórházban elvégzett vizsgálatok során már valóban megfelelt az új koronavírus-fertőzés esetdefiníciójának. Mindez cáfolja a cikk újabb, harsogó kérdésbe foglalt valótlan állítását is. „Miért tesztelték az iráni diákokat, ha tünetmentesek voltak, és ilyen esetben a protokoll szerint nincs teszt?” De van! A protokoll szerint pontosan ilyenkor kell elvégezni a tesztet, mert már megfelelt az esetdefiníciónak: voltak jellemző tünetei és súlyosan fertőzött területről érkezett.
„Miért nem sikerült megtudniuk, hogy hol tanult a másik iráni diák? – olvasható a cikk újabb, valótlan állítást tartalmazó alcímében. Ezzel szemben a valóság az, hogy a hatóságok természetesen kiderítették, hogy hova jár a másik iráni diák, és a tájékoztatón ez el is hangzott. Ha a tudósító ragaszkodott volna a sajtótájékoztatón feltett kérdéséhez, nevezetesen: „Miért csak ma tudták meg, hogy a másik diák hova jár?”, akkor valószínűleg nem lett volna olyan harsogó az alcím.
Ezt a kérdést egyébként rögeszmésen ismételgette az indexes. Hallhatta először a választ rá Orbán Viktor miniszterelnöktől, majd néhány perccel később Kásler Miklós minisztertől, hogy a gyógyszerésznek készülő diák nem mondta meg.
