A különleges jogrendek lényege, hogy amikor a társadalom normális működését egy előre nem látható támadás éri – jelen esetben egy vírus formájában –, és a kollektív önvédelem így a bevett jogi eszközökkel nem biztosítható, az állam a szokásostól radikálisan eltérő vészreakciós mechanizmust léptethessen életbe. Annak érdekében pedig, hogy az abnormális helyzetet kezelni lehessen, hogy a köz(egészségügyi)érdek elsőbbséget kaphasson az egyéni szempontok helyett, a hatalomgyakorlás rendje időlegesen módosul. A kormányt több jogkör illet meg, törvényektől el lehet térni, a legalapvetőbb emberi jogokon kívül pedig valamennyi alapjog a szükséges és arányos mértéken túl korlátozható, vagy gyakorlásuk teljes egészében fel is függeszthető. Mindez természetesen nem öncél, hanem azt szolgálja, hogy a különleges intézkedések révén a társadalom, az állam és a jogrend is minél előbb visszatalálhasson a normális kerékvágásba.
„Civil jogvédő szervezetek” – az újbeszélt lefordítva: a nyílt társadalom erői – azonban még egy ilyen helyzetben is lázítanak a szükséges intézkedések ellen, azt állítván, hogy a vonatkozó törvényjavaslat „nem felel meg a különleges jogrenddel szemben támasztott demokratikus és az Alaptörvényből is következő követelményeknek”.
A lokális önvédelem szükségességének idején újra „globális társadalmi szolidaritásról” és az „emberi jogi szempontok érvényesítéséről beszélnek”.
A nyílt társadalom erői azonban óriási tévedésben vannak, teljesen félreértik magát a helyzetet és a különleges jogrendek lényegét is – vagy csupán megint saját, emberi jogi fundamentalista igényeik szerint akarják hajlítani a valóságot és a jogszabályok értelmezését. Tény, a különleges jogrend maga a liberálisok rémálma, a liberális demokrácia antitézise, hiszen a köz, a társadalom érdekét védi az individuális jogok helyett. Azonban a nyílt társadalom híveinek nem csak a különleges jogrend „alapfilozófiájával” van bajuk, láthatóan nem tudják vagy nem akarják megérteni a felhatalmazási törvényjavaslat szövegét sem. Ennek kapcsán az alábbiakra érdemes felhívni a figyelmet:
A veszélyhelyzetet bár maga az Alaptörvény szabályozza (53-54. cikkek), ugyanakkor a leglényegesebb pontokon eltérést is enged „önmagától”. A kormány „egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat”, valamint az alapvető jogok gyakorlása a fentiekben már említettek szerint korlátozható, felfüggeszthető. Mindazonáltal az Alaptörvény alkalmazása, az Alkotmánybíróság működése nem korlátozható vagy függeszthető fel, ahogy a kormány rendkívüli intézkedéseket is kétharmados törvényben meghatározottak szerint hozhat, és e rendkívüli intézkedések csak 15 napig maradhatnak hatályban, kivéve, ha az Országgyűlés felhatalmazást ad azok meghosszabbítására.