Heroikus küzdelmet folytatnak a tiszai hulladékszennyezés ellen

Több lépcsőben védekeznek a tiszai hulladékszennyezés ellen a folyó felső és középső szakaszán. Már a magyar–ukrán határ előtt hulladék-előjelző éjjellátó kamerákkal figyelik a vízfelszínt, és ha azt tapasztalják, hogy a folyón érkező PET-palackok száma megugrik, akkor működésbe hozzák a felső-tiszai hulladékmentesítési rendszert. Ezzel megpróbálják kiemelni az uszadék és hulladék nagy részét, ami továbbjut a folyón, azt a kiskörei vízlépcsőnél tudják kitermelni. A rendszer hatékony, de a szakemberek mégis azt szeretnék elérni, hogy minél kevesebb illegális hulladék kerüljön ki a természetbe.

A tavaly felhalmozott faágak és gallyak még mindig hegyekben állnak Kiskörénél Fotó: Kurucz Árpád

Tízezer tonnás uszadékmező

Az eddigi legnagyobb uszadékmező tavaly tavasszal alakult ki Kiskörénél a Tiszán, a torlasz felülete elérte a 17 ezer négyzetmétert, vastagsága helyenként meghaladta a három métert. A tisztítási munkálatok öt hónapig tartottak, utána kitermelték és szétválogatták a felgyülemlett hulladékot. A kiemelt és feldolgozott fa, szerves anyag, üveg, fém és műanyaghulladék együttes tömege csaknem tízezer tonna volt a vízügyi jelentések szerint.

A tavaly felhalmozott faágak és gallyak még mindig hegyekben állnak Kiskörénél
Fotó: Kurucz Árpád

Fejes Lőrinc rámutat arra, hogy a hatalmas uszadékmezőt csaknem tovább kellett engedniük, mert ha még 20-30 centimétert emelkedett volna a vízszint vagy a vízhozam egy kicsit nagyobb lett volna, akkor meg kellett volna szüntetniük a duzzasztást. Ebben az esetben a brutális hulladékhalom továbbzúdult volna a Tisza alsó szakaszára. Mivel nem így történt, az uszadékot és a hulladékot ki tudták termelni. A fatörzsek, ágak és szervetlen anyagok jelentős része még mindig a kirakodóhely mellett van. S egyelőre marad is ott, mert a felázott talaj miatt nem tudják elvinni a tűzifát és az egyéb hulladékot sem. Gondot jelent az is, hogy az utóbbi napok esőzése után egy kisebb uszadékmező már megjelent Kiskörénél a Tiszán, amely a várható utánpótlás miatt folyamatosan növekedhet. S ez egy évben akár kétszer is megismétlődhet, erre már volt korábban példa.

Fejes Lőrinc kiemeli: néha úgy érzik, mintha szélmalomharcot vívnának. Szavai szerint a PET-palackok kibocsátását kellene megakadályozni, illetve fontos lenne, hogy az emberek ne rakják le illegálisan a természetben a szemetet. Nagy szerencse, hogy ha bármi történik, legalább a 104 négyzetkilométer vízfelületű Tisza-tavat meg tudják védeni a szeméttől.

Csaknem másfél milliárdos fejlesztés

A kiskörei vízlépcsőhöz az a hulladék és uszadék jut el, amelyik Vásárosnamény alatt kerül bele a folyóba, illetve amelyik korábban már levonult, s a jövőben átjut a felső-tiszai hulladék-mentesítési rendszeren. Utóbbit tavaly szeptemberben adták át, az eseményen részt vett Áder János köztársasági elnök és Pintér Sándor belügyminiszter is.

Molnár Gábor, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság folyamos szakaszmérnöke elmondja, az 1,3 milliárd forintos fejlesztésnek több eleme volt. A hulladék kiszedésében dolgozó hajólánchoz két úszókotró és egy négyszáz tonnás uszály tartozik, amelyeket egymás után összekötöttek és kötéllel rögzítettek a parthoz. A programban vízkárelhárítási helyszíneket alakítottak ki Vásárosnaményban, Aranyosapátiban, Tivadaron és a Szamoson Olcsvánál, ahol szükség esetén ki tudják emelni a hulladékot. Beszereztek három láncos és egy hidraulikus kotrót, valamint egy homlokrakodót, illetve ezek szállításához egy trélert. Vásároltak három hulladékszállító utánfutót és tíz darab tízköbméteres konténert. A programban beszereztek egy új hajót is, amelyre két, szállítószalaghoz hasonlatos gerebet szereltek, ezekkel ki tudják emelni a kisebb ágakat és a műanyaghulladékot.

A tó vizébe nem engedik be a műanyag szemetet
Fotó: Kurucz Árpád

A három láncos kotrót a hajókra szerelték fel, amelyek segítségével a gépezetre tudnak rakodni. Szintén a fejlesztésben a négyszáz tonnás uszály két modern, környezetbarát motort és hidraulikus hajtást kapott. Az uszály régi motorját és hajtását felújították, ezeket a száztonnás uszály örökölte meg, illetve szereltek rá egy kisebb darut is. A javítási munkálatok elvégzéséhez egy műhelyt is kialakítottak. Végül szintén a beruházásban hulladék-előjelző éjjellátó kamerákat helyeztek ki a Felső-Tiszán, így figyelni tudják, hogy mi jön be Magyarországra a folyón, és előre felkészülhetnek a munkálatra.

A rendszer úgy működik, hogy ha nagyobb mennyiségű uszadék és hulladék érkezik a folyón, akkor a gépezetet körülbelül 45 fokos szöget bezárva drótkötelek segítségével kiengedik a Tiszára. Az érkező fatörzsek, ágak és műanyagok a hajólánc mentén eljutnak a „zsák” szájába, ahol markoló emeli ki a feltorlódó hulladékot. A hajókon lévő kotrógépek szükség esetén tovább tudják mozgatni az uszadékot és a műanyagot. A kiszedett hulladékot elszállítják, majd egy külső depóban válogatják. A szerves anyagot és a műanyag palackot – utóbbit a PET-kupások – segítségével hasznosítják, a többi hulladékot lerakóba viszik.

Veszélyes a hulladék kitermelése

A szakember szerint az úszógépezet nyolcvanszázalékos hatékonysággal dolgozik. Azt eleve lehetetlennek tartják, hogy minden, a folyó felső szakaszáról érkező hulladékot és uszadékot megfogjanak. Molnár Gábor azt is hozzáteszi: azt még nem tudják, hogy a gépezet miként teljesít majd, ha nagyobb mennyiségű hulladék érkezik. – Az idén a februári hulladékszennyezésnél 20-30 palack jött a folyón percenként, de korábban akár tízszeres intenzitást is feljegyeztek már. Az majd a gyakorlatban derül ki, hogy egy ilyen hulladékszennyezéssel meg tudunk-e birkózni – emeli ki a szakaszmérnök.

A kérdés az, hogy ilyen mennyiségben ki tudják-e emelni a hulladékot a folyóból, és nem ismert az sem, hogy a feltorlódó szerves és szervetlen anyagok mekkora nyomást helyeznek majd a gépezetre, illetve az azokat alkotó hajókra. Nagy kérdés, hogy a hajóláncot rögzítő drótkötelek mekkora víznyomást bírnak majd ki. Ha pedig a kötél elszakad, akkor a sebesen áramló folyó kifordíthatja a hajóláncot, amiből gondok adódhatnak. Ezt persze igyekeznek elkerülni, a kötelek feszességét és állapotát folyamatosan ellenőrzik. Ha a kötél mégis meggyengülne, akkor az önjáró, négyszáz tonnás uszály hajtóműveit a vízbe engedik, hogy saját magát irányítani tudja, és le tudják engedni a horgonyokat is. Emellett a flottához tartozik egy másik önjáró hajó is, amely segíteni tud a gépezet megtartásában.

Nemcsak az áradáskor gyorsfolyású Tisza jelent kockázatot, hanem az érkező nagy fák is, főleg az olyanok, amelyek tele vannak ágakkal. A csupasz fatörzsek egy jelentős része ugyanis a hajók alatt is átjuthat a részleges záron, de az, amelyiknek sok ága van, könnyebben beleakad a gépezetbe. Ezzel egyrészt azonnal óriási nyomást okoznak, másrészt bedugítják a rendszert, a hulladék így nem jut el a markolóig. A problémásnak tűnő fatörzseket éppen ezért megpróbálják a nagy uszályon levő kotrógép polipkanalával kiemelni. Ha pedig az uszály megtelik, akkor a gépezet túloldalán akár vissza is helyezik a fatörzset a vízre. A legfontosabb, hogy csak addig menjenek el, ameddig a munkatársak testi épségét nem kockáztatják.