Nappali őrjárat

Fegyelmezett megye Hajdú-Bihar, fegyelmezett város Debrecen, de azért vannak még fegyelmezetlen lakosai.

Az úttól távolabb nagy porfelhőt vernek fel a talajmegmunkáló és vetőgépek. A megye az ország egyik éléskamrája, amelyben nincs szó csökkentett működésről. Nincs gond a távolságtartással. Nem másfél méterre, másfél kilométerre vannak egymástól a hatalmas gépek.

Haladok tovább a csekély forgalmú úton, majd elérek a Keleti Főcsatorna hídjáig. Ennek a környékén vannak a legtöbben, horgásznak. Talán itt érhető tetten némi fegyelmezetlenség, hiszen sportnak sport a horgászat, de testedzésnek aligha számítaná be egy szőrös szívű rendőr. A horgászok szerencséjére azonban hatósági közeg nincs a láthatáron. Igaz, a másfél métert viszont betartják.

Aztán váratlan akadályba ütközöm, autóstársaimmal egyetemben. Kisebb szürke marha csoportot igazgat át az országúton a gulyás és kutyája. Egyik legelőről mennek a másikra. Munkavégzés céljából tartózkodnak közterületen.

A balmazújvárosi bevezető úton fél kilométerenként találkozom egy-egy járdán haladó emberrel. Egy gumijavítóból talicskáz ki valamit egy ott dolgozó, különben semmi élénkség. A városba érve látom: üresek a parkolók, az egyetlen piros lámpás kereszteződésben sárgán villog a lámpa. Úgy látszik, itt van járvány-üzemmenet. A városháza előtti átkelőhelyen egy család igyekszik valahová. Hamar kiérek a város másik végére. Itt, a temető környékén van némi mozgás, a Tiszacsege felé vezető út viszont szinte teljesen néptelen.

Visszafordulok, s mint egy visszafelé forgatott film, ismét elhaladnak előttem a korábbi képsorok. Teljesen véletlen: az említett zebrán ismét látom a családot. Valamennyiük kezében fagylalt: persze, a fagylaltozó elvitelre működik. Kifelé hajtva a kanyarban fiatalember: stopra vár. Ő aztán nem törődik azzal, hogy át is adhatja, meg is kaphatja a fertőzést egy idegen autóban.

Visszautam is olyan magányos, mint az ide tekerés. A debreceni kerékpárúton ér az első veszélyessé válható esemény. Család biciklizik, elől a családfő, az atya, majd a gyerekek, végül a feleség. Szépen tartják a távolságot, csakhogy a családfő nem előre néz, hanem balra. Ami még nem lenne baj, de kerékpárja is veszedelmesen húz arrafelé, azaz felém. Vállalom a kioktatás (Rámcsengettél, köcsög!!!??) kockázatát, csengetek, szerencsére csöndben visszakapja a kormányt.

De hogy ne pozitívan zárjam az őrjáratot, egy kilométerre a kiindulási pontomtól (szerény lakom) andalgó lányka mélyed mobiljába, úgy megy át a piroson, hogy fel sem néz. Fél kilométerrel később meg vészfékeznem kell, mert a kerékpárúttal kombinált zebrára úgy kanyarodik kis ívben egy autó, hogy csak jobbra, maga elé néz. Egyszóval fegyelmezett megye Hajdú-Bihar, fegyelmezett város Debrecen, de azért vannak még fegyelmezetlen lakosai.