Századvég: Fegyver és muníció is van elég a járvány ellen

Februárban még nem sokan gondolhatták, hogy két hét múlva Európa jelentős részén szinte megáll az élet a koronavírus-járvány terjedése miatt, Magyarországon pedig azonnali veszélyhelyzet elrendelése válik szükségessé. Ennek kihirdetésekor (alig néhány hete!) a többség még nem gondolta, hogy az Unió több országában hamarosan a tízezer főt is átlépi a járvány halálos áldozatainak száma, hazánkban pedig kijárási korlátozás lép életbe.

20200326 Budapest SOTE transzplantációs intézet A járóbetegeken koronavírus tesztet végeznek. fotó: Havran Zoltán (HZ) Magyar Nemzet Fotó: Havran Zoltán

A koronavírus okozta világjárvány már most totálisan felforgatta a mindennapi életünket, az egészségügyi hatásokon túlmutató gazdasági következmények pedig nemcsak az átlagemberek jövőjét változtatják meg, hanem alapos hatalmi átrendeződéshez is vezetnek a világpolitikában. Túlzás nélkül kijelenthetjük: háborúban állunk. Láthatatlan ellenség ellen vívunk harcot, amely nem csupán maga a vírus, hanem a jövőnkkel, egzisztenciánkkal kapcsolatos félelem is.

Egy ilyen bizonytalan – háborús – helyzetet csak úgy lehet túlélni, ha számba vesszük azokat a rendelkezésre álló eszközöket, amelyekkel sikeresen fel tudjuk venni a harcot az ellenféllel szemben.

De hazánk három területen is különleges helyzetben van ezen eszközöket illetően.

Az egészségügyi ellátórendszer megszervezése

A koronavírus-pandémia okafogyottá tett számos olyan múltbéli kritikát, amely a magyar egészségügyi ellátórendszert érintette. Az egyik ilyen neuralgikus pont a kórházi ágyak száma:

a százezer lakosra jutó kórházi ágyak száma Magyarországon a negyedik legmagasabb az Unióban

az Eurostat adatai szerint (Magyarország 702, Olaszország 318, Spanyolország 297, Egyesült Királyság 254, Svédország 222). A fővárosi és regionális járványkórházak kijelölése mellett ráadásul a kormány döntése alapján rohamtempóban kezdték építeni az eddigi kapacitásokon felül az új mobil járványkórházat Kiskunhalason. Az ágyszám-optimalizálás korábbi bezzegországai egycsapásra rossz példává váltak, és már nincs vita arról, hogy a biztonságos mennyiségű férőhelyet fenntartó Magyarországot érte kedvezőbb helyzetben a pandémia.

A másik ilyen kritikus pont a lélegeztetőgépek száma: Magyarországon 2560 lélegeztetőgép volt található a járvány kirobbanásakor, ám még márciusban több száz új berendezés szállítására szerződtünk le kínai szállítókkal (miközben a világ számos országa már nem tudott elegendő berendezéshez jutni). Ezek közül az első 86 már március 24-én megérkezett Budapestre. A nemzetközi klinikai tapasztalatok alapján ennyi lélegeztetőgépre 50-55 ezer (egyidejűleg ellátásra szoruló) fertőzött esetén van szükség, azonban további több száz berendezés érkezik még az előttünk álló hetekben.

Vakcina – és gyógyszerfejlesztési kapacitás

A vakcina- és gyógyszerkutatások, valamint a gyártás területén Magyarország egyenrangú félként vesz részt a világszinten zajló erőfeszítésekben.

Szinte azonnal, március közepén a felsőoktatásban és a gyógyszeriparban dolgozó kutatók részvételével konzorcium jött létre a koronavírus ellen hatékony gyógyszer kifejlesztésére. A kutatások eredménye ugyan nem lesz gyorsan kézzelfogható, de nem csupán a holnapra kell gondolni, hanem a COVID-19 tartós és végleges legyőzésére. Mindeközben az Alkaloida is felkészült a súlyos betegeknél várakozások szerint eredményesen használható gyógyszer tömeggyártására. A hidroxiklorokin exportját a kormány rendeletben tiltotta meg, ezáltal a rendelkezésre álló hatóanyagból készítendő gyógyszer – a sikeres szakmai engedélyeztetést követően – akár 2,2 millió magyar beteg kezelésére is elegendő. Amíg azonban a védőoltás és a hatékony gyógyszeres terápia elérhetővé nem válik, a legfontosabb feladat a járvány terjedésének lelassítása, elfojtása, szaknyelven: a járványgörbe ellaposítása.

Cselekvőképes kormány

A fertőzés terjedésének leghatékonyabb és – egyedüli eszközként – azonnal megvalósítható módszere a kontaktusszám csökkentése és a személyes távolságtartás, kiegészítve a higiénés szabályok követésével. Minden más kisebb-nagyobb mértékben hatásos módszer (általános koronavírus-tesztelés, védőfelszerelések) ugyan hozhat eredményt, azonban csak jelentős időveszteség árán. Márpedig aki időt veszít, életet veszít – fordíthatjuk meg a mondást.

Az elhatározást tettek követték (külföldi utazásokra vonatkozó szigorú szabályok bevezetése, rendezvények betiltása, vendéglátóhelyek bezárása, köz- és felsőoktatás átállítása a digitális munkarendre, karanténszabályok bevezetése), és ami a jogszabályoknál is nagyobb jelentőségű:

a lakosság bevonása is megtörtént a koronavírus elleni küzdelembe.

Már az első magyarországi beteg felfedezése előtt elindította a kormány hivatalos, folyamatosan frissülő tájékoztató oldalát. Ma pedig valószínűleg nincs olyan honfitársunk, aki ne tudná, hogy csak indokolt esetben hagyhatja el lakóhelyét, aki ne ismerné a biztonsági távolság jelentőségét, vagy aki ne tudná álmából felkeltve felmondani a kézmosás szabályait.

Az eseményekkel sodródva ez talán természetesnek is tűnhet, de próbáljuk felidézni magunkban: hány olyan fontos üzenetre vagy közös célra emlékszünk a korábbi évekből, amiről egy-két nap alatt sikerült az ország szinte teljes lakosságának tájékoztatása?

Mindeközben biztosítani kell az ország működőképességét, az alapvető közszolgáltatásokat és a gazdaság minél zökkenőmentesebb működését. Felkészülve olyan helyzetekre is, amelyek ma talán még nehezen elképzelhetőek, de akár valósággá is válhatnak. Nem sokan emlékezhetnek rá, de a védekezésért felelős Operatív Törzs nálunk már január végén megalakult, csaknem egy hónappal a lombardiai fertőzések számának megugrása előtt! Ma pedig az alkotmány keretei között, törvényi felhatalmazással biztosított a kormány gyors és széleskörű döntéshozatala a járványidőszak végéig, a működőképesség szempontjából stratégiailag fontos pontokon pedig elérhető a honvédség segítsége is.

Példaértékű a gazdasági szereplők, cégek rugalmassága és együttműködése. Elég csak a már említett gyógyszercégekre utalni, a Mol pedig napok alatt állított át egy teljes üzemet a fertőtlenítőszerek tömeggyártására, így Magyarország hamarosan önállóan is elő tud állítani kézfertőtlenítőket.

Miért várhatjuk felkészülten a járvány újabb rohamait?

Hogy mindez megvalósulhasson, nehezen lett volna elképzelhető a Magyarországra jellemző politikai stabilitás nélkül. Idehaza minden feltétel adott volt ahhoz, hogy egy ilyen rendkívüli helyzetben is összpontosítani tudtuk erőforrásainkat a járvány elleni küzdelem érdekében. Talán érdemes egy szinttel „magasabban” is megvizsgálni a politikai döntéshozatalt. Az Európai Bizottság – csak helyeselhető módon – elengedte az Unión kívüli országokból érkező orvosi eszközök (tesztek, lélegeztetőgépek) és védőfelszerelések (szájmaszkok) vámját és hozzáadott-érték-adóját annak érdekében, hogy minél könnyebb legyen a létfontosságú, ám hiányzó készletek feltöltése Európában. Elgondolkodtató az, hogy a döntésre csak a napokban, április 3-án került sor, miközben az Unió egyik tagállamában már februárban nagyon súlyossá vált a helyzet. Bár az olasz kormány késlekedését sokan az egészségügyi vészhelyzet egyik fő okának tartják, a nemzetállami döntéshozatal még így is nagyságrendekkel hatékonyabbnak bizonyult, mint a brüsszeli.

Mire volt elég az eddigi erőfeszítésünk?

Március közepén még egyes szakemberek is azt prognosztizálták, hogyha nem történik semmi, akkor a járványokra jellemző robbanásszerű növekedés miatt a pár fős esetszámból április 3-ra már 19 ezer fertőzött lehet, és elfogynak a lélegeztetőgépek Magyarországon. A megállapítás kulcsszava a következő: „ha”. Diagnosztizált kontra becsült esetszám ide vagy oda, az idő mára bebizonyította, hogy a szükséges intézkedések megtörténtek, és eredményesek voltak, a rossz forgatókönyv nem következett be. Sőt, az elmúlt napokban több szakember a járványgörbe ellaposodásáról beszélt.

A szakkifejezés nem a járvány végét vagy lecsengését jelenti, hanem azt, hogy sikerült gátat szabni a vírus szabad terjedésének. A március végi adatok szerint az európai országokban jellemzően 4-6 naponta duplázódik az esetszám. Ez is komoly eredmény, hiszen az elszabadult, exponenciális növekedés esetén ez kevesebb, mint 3 nap lett volna. Nos, Magyarországon a legutóbbi adatok alapján 7 nap alatt duplázódott az esetszám.

A halálozások számának a növekedési rátája (a növekedési ráta azt mutatja meg, hogy az előző naphoz képest milyen arányban emelkedett az érték) az első halálesetet követő 10 napban még az európai átlagnak megfelelő 1,3 volt. Az óvintézkedések bevezetésének hatására a mutató március végén és április elején, szintén 10 nap átlagában 1,1-re csökkent. (Az 1 alatti érték jelenti majd azt, hogy csökkenésnek indul a tragikus kimenetelű esetek száma, amit több nap javuló eredménye esetén tekinthetünk csak trendfordulónak.)

Hogy ez a látszólag kis különbség milyen komoly eredmény? Az alábbi diagramon a felső görbe azt mutatja meg, hogy a határozott óvintézkedések nélkül várható 1,3-as növekedési ráta néhány hét leforgása alatt mit eredményezett volna. Az alsó vonal a tényadat, amely az áldozatok valós számát mutatja (elhunytak esetében természetesen nem beszélhetünk diagnosztizálatlan esetekről). A kettő közötti különbség a mindannyiunk közös erőfeszítésének, valamint a vállalt lemondásaink eredménye.

Azonban a harc a láthatatlan ellenséggel szemben csak most jön, a neheze még hátravan, de felkészültünk a csatára.