Tévedett Kósa Lajos, amikor a határon túli magyarokkal szembeni érzéketlenséget rótta fel a hétfői parlamenti vitában Szabó Tímeának, a Párbeszéd Magyarországért társelnökének. A politikus hölgy nagyon is csordultig tele van érzelmekkel. Felszólalása közben a válóperes bírók által jól ismert eszelős tűz lobogott a szemében. A kisemmizett, megcsalt asszonyé, aki valójában még mindig rajong szerelméért, de ezek az érzések már átfordultak azonos fokú, elvakult ellenszenvvé.
A társelnökben olyan érzések dúlhatnak, mint abban a nőben, aki szemtanúja lehetett, amint kedvese egy nyitott sportkocsiban, oldalán egy szőke bombázóval, éppen a határnak veszi az irányt. A kerekek kipörögnek, és a varázslatos erdélyi táj már ott lobog a csajszi szőkeségében. A megcsalt asszony erre az aranysárga hajzuhatagra zúdítja minden eszeveszett gyűlöletét. Mert, amint a Bíborhegy című horrorfilmben elhangzik: „amit a szerelemért teszünk, sokszor ocsmány, csupa veríték és megbánás. A szerelem megéget, megnyomorít, kifordít önmagunkból. Szörnyűséges és szörnyeteget csinál.” Szabó Tímea, megnyilvánulása szerint halálosan szerelmes Erdélybe, az ízes beszédű székelyföldi atyafiakba.
A Párbeszéd szónoka az önleleplező, elszabadult indulataitól megriadva futott ki az ülésteremből, anélkül, hogy felszólalására a választ meghallgatta volna. Lényegében maga elől menekül. Mert érzi, hogy a gyűlölet érzésén kívül minden más álságos, amit képvisel. Párbeszédet hirdet, ami pedig valamiféle kölcsönösséget feltételez. Legalább látszólag, a másik véleménye is számít valamit. A sistergő indulat, a partner sértegetése azonban eleve kizárja a kölcsönösséget. Inkább a saját belső zűrzavarát teszi láthatóvá, amitől még frusztráltabbá válik.
A Párbeszéd erőltetett pártformációtól a Magyarországért felhívás végképp hamisan cseng. Legfeljebb így lenne hiteles: Aknamunka Magyarország Ellen. Nem meglepő, hogy a legfrissebb felmérés szerint ez a párt még a parlamenti küszöböt sem éri el, alig három százalékon áll. A biztos szavazók körében a Kétfarkú Kutya Párt is jócskán megelőzi. A jónép nem kedveli a fúriákat. Persze mindezt Szabó Tímea és szűk köre aligha érzékeli. Ők testesítik meg a hamis konszenzus jelenségét, amikor az adott közösség, elszakadva a valóságtól, azt feltételezi, hogy mindenki úgy gondolkodik, ahogy ők.
