időjárás -1°C Mária 2022. december 8.
logo

A nemzetpolitikai erőfeszítéseket a járvány sem írhatja felül

Borsodi Attila
2020.05.19. 06:14
A nemzetpolitikai erőfeszítéseket a járvány sem írhatja felül

A magyar nemzetpolitika csak akkor lehet sikeres a következő tíz évben is, ha a kormány és a közvélemény támogatását élvezve, a különböző nemzetrészek a céljaikat közösen tudják megfogalmazni és elérni – jelentette ki a Magyar Nemzetnek a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára. Potápi Árpád János beszélt arról is, hogy a járvány miatt a június 4-i programok az online térbe kerülnek át, de az Országgyűlés ünnepi üléssel készül a százéves évfordulóra.

– Alig három hét múlva lesz az 1920-as trianoni békediktátum százéves évfordulója. Hogyan készül a nemzetpolitikai államtitkárság az idei június 4-re?

– Az Országgyűlés tavaly döntött arról, hogy ez az esztendő, éppen a százéves évforduló okán, a nemzeti összetartozás éve legyen. A Magyar Állandó Értekezlet pedig elfogadta azt a javaslatunkat, hogy idén az erős magyar közösségek éve tematikus programsorozatot valósítsuk meg. A két kezdeményezés kiegészíti egymást, és úgy terveztük, hogy a különböző rendezvényeket párhuzamosan szervezzük meg. Március közepén azonban kialakult a járványhelyzet, így az egész programsorozatot át kellett gondolnunk. Eredetileg szinte nem volt olyan magyar település, ahol valamilyen módon ne készültek volna a kerek évfordulóra, a határon túli városok, régiók is várták a megemlékezés lehetőségét, de sajnos közben kiderült, sehol nem lehet nagyobb rendezvényt tartani.

– Van olyan program, amelyet meg tudnak tartani?

– Az Országgyűlés ünnepi üléssel emlékezik a százéves évfordulóra, mi pedig az online térbe visszük a programjaink nagy részét. Szentmiséket és istentiszteleteket viszont lehet majd tartani, ahol kisebb létszámban, de meg tudunk emlékezni a százéves évfordulóról. Feltett szándékunk volt azonban, hogy ne csak a békediktátumról, hanem az eltelt évszázadról, a megvalósult eredményekről és a sikerekről is szóljon ez a nap, amelyeknek köszönhetően ma is a legerősebb nemzet vagyunk a Kárpát-medencében, és a magyar államiság tovább tudott élni.

– Mi a véleménye arról, hogy a román parlament Trianon-emléknappá nyilvánította június 4-ét?

– Ez egyértelműen ellenlépés, amely részben azért született, mert Romániában két választás is lesz a közeljövőben, és a kampányban rendre kijátsszák a magyarkártyát most is. Mi a jó kapcsolatokban vagyunk érdekeltek Romániával, de az utóbbi időben a magyar-román kapcsolatok sajnos nem alakultak túl jól, egy sor jel arra utal, hogy a korábban barátibb státus rossz irányba változik. A törvény elfogadásában közrejátszhatott az is, hogy a Székely Nemzeti Tanács petíciójára összegyűlt az egymillió aláírás úgy, hogy nem is a magyar kormány, hanem a civil szféra szervezte a kezdeményezést, és a románok ebben is láthatnak veszélyeket. Arról nem is beszélve, hogy a román lélekhez hozzátartozik, hogy a saját maga identitását mindig valakivel, jellemzően velünk, magyarokkal szemben fogalmazza meg. Egy győztestől azonban, főleg száz év elteltével, nem nagyvonalú gesztus a vesztesbe belerúgni, ez a gyengeségük jele. Bízom ugyanakkor a román munkaszeretetben és a szervezési precizitásban, és akkor nincs mitől tartanunk.

– Május 26-án lesz a tizedik évfordulója annak, hogy az Országgyűlés elfogadta az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvényt. Mekkora jelentősége volt ennek a döntésnek?

– A tíz éve meghozott törvénynek köszönhetően több mint 1,1 millió honfitársunk kaphatta meg vagy vissza a magyar állampolgárságot. Ez is szimbolikus jelentőségű törvény volt, mert akik a jogszabály elfogadása után kérvényezték a magyar állampolgárságot, nem gazdasági előnyökért tették, hanem mert a nemzethez akartak tartozni. Ennek köszönhetően érezhették: éljenek bárhol is, egy ország figyel rájuk, és ha baj van, akkor segít rajtuk. Ezzel növekedhetett az emberek biztonságérzete, ami nagyon fontos, mert elemi érdekünk, hogy ahol honfitársaink élnek a határon túl, ott erős magyar közösségek működjenek.

Potápi Árpád János szerint az elmúlt tíz évben eltéphetetlenné vált a világ magyarjai közötti kapcsolat
Fotó: Mirkó István

– Hogyan értékeli a mögöttünk hagyott évtizedet a nemzetpolitika szempontjából?

– Nemcsak a nemzetpolitika, de Magyarország történetében sem volt olyan fejlődési szakasz a mögöttünk hagyott évszázadban, mint az elmúlt tíz év. Talán az első világháborút megelőző időszak volt ilyen, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia, és benne Magyarország városai, települései kiépültek. Ehhez hasonló fejlődés volt az elmúlt tíz évben Magyarországon, hónapról hónapra többet kerestek az emberek, egyre többen dolgoztak, ez 2010 óta folyamatosan így volt. Ezt törte derékba a mostani járványhelyzet, de reméljük, hogy amikor visszatér az élet a normális kerékvágásba, folytatódik a fejlődés. Ha pedig a nemzetpolitikát nézzük, e téren is látványos sikereket értünk el az elmúlt tíz évben.

– Mire alapozza ezt?

– Soha nem voltak még ennyire átgondolt, egymáshoz kapcsolódó programok, nem volt ilyen jelentős a támogatáspolitika, a gazdaságfejlesztés. Soha nem erősödtek meg ennyire korábban a kulturális intézmények, nem volt ilyen jól kiépített az oktatási rendszer. Az elmúlt tíz évnek köszönhe­tően az egész Kárpát-medencét egy egységes kulturális, oktatási, gazdasági és médiatérnek vehetjük. S talán az emberek fejé­ben, ha lassan is, de sikerül változást elérni, és ki tudjuk ölni a kommunista maradványt, amely szerint a határon túl élő magyarok románok vagy éppen szlovákok. Ebben a Határtalanul program is sokat segített, ennek köszönhetően eddig csaknem négyszázezer magyarországi fiatal utazhatott el külhoni magyar területekre. Idén is több mint százezren mehettek volna határon túlra, de a járvány közbeszólt. Nagy eredmény az is, hogy a szülőföldön való boldogulást megerősítettük, és ezzel a kedvezőtlen tendenciákat – demográfiai gondok és elvándorlás – tudtuk mérsékelni.

– S ha a számos elért eredmény közül egyet kellene kiemelni, akkor melyik lenne az?

– Ha az elmúlt harminc évben nem tettünk volna semmit, csak elfogadtuk volna az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvényt, történelmi távlatból nézve már az nagy dolog lett volna. Ennek van szimbolikusan és más értelemben is a legnagyobb jelentősége. Ennek, és az elvégzett munkának köszönhetően az anyaország és az elcsatolt területeken, illetve a diaszpórában élő magyarság kapcsolata annyira megerősödött, hogy már eltéphetetlen a kötelék. Ez a járványhelyzetben is bebizonyosodott. Elég csak arra gondolni, hogy az online futó programjainkba százak és ezrek kapcsolódnak be, megállás nélkül küldik a gyerekek a hazaszeretetet, a nemzeti összetartozást kifejező videókat, kisfilmeket a június 4-e kapcsán meghirdetett pályázatunkra. Nagy dolog volt az is, hogy a Kárpát-medencei magyar vállalkozók első online találkozójára fél nap alatt betelt a meghirdetett kétszáz férőhely.

– Milyen változásokat hozott a járványhelyzet a nemzetpolitikai államtitkárság programjainál, pályázatainál?

– Igyekeztünk nagyon gyorsan rea­gálni a megváltozott körülményekre, de nem volt egyszerű, mert senki nem volt még ilyen helyzetben. Egy sor döntést meg kellett hoznunk, a nagy rendezvények támogatását megvontuk, mivel ilyen programokat nem lehet szervezni. Amit lehetett, így a Kárpát-medencei magyar vállalkozók találkozóját is, átvittük az online térbe.

– Hogyan folytatódott a Kőrösi Csoma Sándor- és a Petőfi Sándor-program?

– A külhonban dolgozó ösztöndíjasaink egy része – a saját döntése értelmében – hazajött, és itthonról, az online térben folytatja munkáját, míg nagyon sokan kint maradtak az állomáshelyükön. Akik nem jöttek haza, jellemzően szintén online tanítják a gyerekeket, őket megkértük arra, hogyha tehetik, folytassanak karitatív tevékenységet, segítsék az időseket. Minden ösztöndíjasunk nagyon kreatívan és ügyesen veszi az akadályokat. A tervek szerint a két program jövőre is folytatódik.

– Várható-e, hogy a járványhelyzet miatt csökken a nemzetpolitikára fordítható források összege idén és jövőre?

– Ebben az évben vontak el tőlünk forrásokat, de ennek nagyságrendje nem volt jelentős, főleg, ha hozzátesszük, hogy a tavaszi, nyári nagy programok, amelyeket támogattunk volna, elmaradnak. A jövő évi költségvetés előkészítése most zajlik, abban bízom, hogy a nemzetpolitika terén nem lesz csökkenés a forrásokban, és továbbra is kiemelt terület marad.

– Mit gondol, mit hoz a következő tíz év a magyar nemzetpolitikában?

– A kérdés azért is nehéz, mert a járvány miatt most azt sem tudjuk, hogy a jövő héten mi lesz, fogalmunk sincs, hogy a koronavírus miként alakítja át a következő hónapokat, éveket. Véleményem szerint a turizmusban és a vendéglátásban fel fog értékelődni a Kárpát-medence szerepe, az emberek még inkább felfedezik majd, hogy itthon, Erdélyben vagy éppen Felvidéken mennyi érték van. A magyar nemzetpolitika csak akkor lehet sikeres a következő tíz évben is, ha a kormány és a közvélemény támogatását élvezve, a különböző nemzetrészek a céljaikat közösen tudják megfogalmazni és elérni. A külhoni magyarságban pedig egység kell, a politikai szembenállást félre kell tenni.

Lomnici: Johannis méltatlan a nemzetközi elismerésre

Aggodalmasnak tartjuk, hogy Klaus Johannis román államfő megkapja idén az egyébként kifejezetten rangos kitüntetést, a Nemzetközi Károly-díjat azzal az indoklással, hogy a politikus sokat tett a demokráciáért és a nemzeti kisebbségekért – jelentette ki a Magyar Nemzetnek az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke. Lomnici Zoltán emlékeztetett arra, hogy noha az erdélyi magyarság, így a székelység is, kifejezetten támogatta annak idején Johannis megválasztását, a román elnök azóta semminemű gesztust nem tett a nemzeti kisebbségeknek, így a szászoknak sem, ha sérelem érte őket. Szavai szerint éppen ezért Klaus Johannis teljességgel méltatlan a kitüntetésre és arra, hogy egy olyan névsorba kerüljön be, akik a díjat korábban valóban kiérdemelték, és sokat tettek Európa békéjéért és a népek közötti megértésért, így például Sir Winston Churchill volt brit miniszterelnök, Hans-Dietrich Genscher korábbi német külügyminiszter és a száz éve született Szent II. János Pál pápa. – Klaus Johannis ennek az ellenkezőjét teszi a napjainkban is, a magyarok ellen uszít politikai okokból, és a szociáldemokratákat akarja ezzel gyengíteni. Márpedig egy államfő egyetlen nemzetalkotó közösséggel szemben sem teheti meg, hogy hangulatot kelt, és hazaárulónak nevezi azt, aki a magyarok elleni hajszában nem vesz részt. S közben olyan folyamatot indít be, hogy még az a csekély jog is veszélybe kerül, ami a magyarokat mint őshonos kisebbséget megilleti Erdélyben – fogalmazott a volt főbíró. Lomnici Zoltán úgy véli, ha Johannis végül megkapja a kitüntetést, akkor leértékeli az amúgy nívós díjat. – Ha egy elismerést arra méltatlan ember kap, akkor ez a kitüntetés rangját csökkenti – tette hozzá az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.