Május elsején egy erdélyi barátja hívta fel telefonon a hírlapírót. Jót beszélgettek, hiszen régen látták egymást. Sok minden szóba került. A család, a gyermekek, a barátok és az olykor éjszakába nyúló világmegváltó, borozgatással egybekötött beszélgetések kellemes emléke is. Mielőtt elbúcsúztak volna a csíki srác megkérdezte Felhévizyt, hogy támogatta e már a május 7-én lejáró aláírásgyűjtést, amely a Székelyföld autonómiatörekvéseinek egyik záloga.
A hírlapíró nagyon elszégyellte magát. Bizony elmulasztotta aláírni a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezését. Hebegett, habogott, nem győzött elnézést kérni a barátjától, amiért ilyen figyelmetlen volt és természetesen biztosította róla, hogy amint leteszik a telefont azonnal aláírja a petíciót.
Bizony, így vagyunk ezzel – marcangolta magát Felhévizy. Mindenre figyelünk csak arra nem, amire igazán kellene. A koronavírus-járvány közepette is fontos a hazánk, fontosak a határainkon túl rekedt honfitársaink, hiszen a nemzeti összetartozás nem lehet karanténban.
Meg is nyitotta az irdala.hu weboldalt és a késlekedése miatt kicsit szégyenkezve, kipirosodott arccal kitöltötte a kezdeményezést, majd sorra felhívta régi barátait, hátha még ők sem írták alá ezt a kulcsfontosságú dokumentumot.
Nagy kő esett le a szívéről, úgy érezte tett valamit a magyarságért.
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma
