Kövér László: Amortizálódik a demokráciába vetett közbizalom

Napról napra porlik, amortizálódik a demokrácia intézményrendszerébe vetett közbizalom a világban – jelentette ki a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorának adott interjúban az Országgyűlés elnöke.

Budapest, 2020. május 2. Kövér László házelnök az Országgyûlés ünnepi ülésén 2020. május 2-án. Harminc évvel ezelõtt alakult meg a rendszerváltás utáni elsõ szabadon választott Országgyûlés. A négy évtizedes pártállami idõszak után 1990. március 25-én és április 8-án rendezték meg az elsõ szabad, többpárti parlamenti választásokat. MTI/Máthé Zoltán Fotó: Máthé Zoltán

Kövér László szerint ennek az a legfőbb oka, hogy „próbálják nagyon sokfajta eszközzel, nagyon sokan aláásni azt, amit közösségi, nemzeti közbizalomnak nevezhetünk”, a közösség ügyeivel szemben pedig mára a versenyelv mindent maga alá gyűrt.

A politikában is egyfajta totális verseny, polgárháború kezd kibontakozni Amerikától Nyugat-Európán át egészen Közép-Európáig, mindenhol, ahol demokráciáról egyáltalán beszélni lehet, meg érdemes; a szembenálló felek nem válogatnak az eszközökben – fogalmazott, megjegyezve, különösen érvényes ez egymás lejáratására.

Megemlítette: ennek az a nem célzott következménye, hogyha „a két oldal egyenlő erővel kiabálja a másikra, hogy gazemberek és tolvajok, anyagyilkosok vagytok, akkor előbb-utóbb a köz maga is így tekint a saját választott képviselőire, és nem is nagyon vár el tőlük sokkal többet” ennél.

Ez viszont teljesen tönkreteszi a demokratikus intézményrendszert; ennek a határán vagyunk – tette hozzá Kövér László, aki ezért óvatosságot javasol mindenkinek, megjegyezve, hogy ez nem csupán a választott képviselők, hanem az általuk működtetett intézmények renoméjára is kihat.

Szerinte ez valóban elég könnyen elvezet az anarchiához, hiszen hogyha nincs tisztelet, akkor nincs tekintély, ha nincs tekintély, akkor nincs engedelmesség, az Alkotmányban rögzített intézményeknek pedig kellene, hogy legyen objektív tekintélyük, függetlenül attól, ki irányítja azokat.

Úgy fogalmazott: egyre kevesebb az esély arra, hogy normális viszonyok uralkodjanak a magyar parlamentben vagy „általában véve az úgynevezett demokratikus politikában”. A mostani magyar országgyűlési viták vagy éppen a közéleti viták stílusa sokkal brutálisabb, rosszabb, elviselhetetlenebb, mint amilyen volt akár 2002-ig. „Mi mentünk lefelé”, s közben a világ „gyorsabb üzemben zárkózott le hozzánk” – jelentette ki Kövér László.

MTI/Máthé Zoltán

A házelnök, a Fidesz választmányi elnöke kitért arra: a fideszesek egyebek mellett arra lehetnek büszkék, hogy a párt 32 évvel ezelőtti megalakulása óta „a magunk urai tudtunk maradni, azaz soha nem került a Fidesz olyan kiszolgáltatott helyzetbe (...), hogy a függetlenségünket áruba bocsássuk”.

„Soha nem kerültünk olyan helyzetbe, hogy ne a szívünk szerint dönthettünk volna, vagy ne a legjobb meggyőződésünk szerint dönthettünk volna arról, hogy mi ennek az általunk szolgálni akart nemzetnek az érdeke”; a mostani ellenzék, az nem ilyen – fogalmazott.

Azt mondta, az ellenzéki térfélen „egyedül talán Gyurcsány Ferenc pártját tekinthetjük valamelyest is szuverénnek, no persze nem abban az értelemben, hogy ne függne attól a globalista hálózattól, amelynek a része”, de ő dominálja az ellenzéki oldalt.

Ezzel a házelnök szerint megszűnt az ott lévő pártok, politikusok esélye, hogy tartósan kilógjanak az ellenzéki kórusból. A szocialisták egy részének, illetve Gyurcsány Ferencnek „a háborús állapotok fönntartása és végsőkig vitele a politikai érdeke és politikai célja, és a külföldi megbízóik is ebbe az irányba terelik őket” – fűzte hozzá.

Kövér László kijelentette: nehéz elfogódottság nélkül felidézni a szabadon választott parlament első, harminc éve kezdődött ciklusát, hogy milyen volt „több mint negyven évnyi kommunista diktatúra után a történelem részesévé válni”.

Az más kérdés, hogy rá négy évre éppen ellentétes irányú érzelmeket megmozgató eskütételi pillanat volt, „amikor (...) körülnéztünk a Házban és ott láttuk kétharmados parlamenti mandátumtöbbségben azokat a kommunistákat, meg a velük szövetkező úgynevezett liberálisokat, akiknek a rendszerét '90-ben még azt hittük, hogy eltemettük egyszer és mindenkorra” – mondta a politikus.

Hozzáfűzte: az, hogy az MSZP Horn Gyulát jelölte 1994-ben miniszterelnöknek, olyan arculcsapása volt a rendszerváltozás összes illúziójának, értékének, reményének, amire nagyon nehéz volt higgadtan reagálni, amiből „látszott, hogy mennyire veszik ők komolyan a rendszerváltozás valódi céljait, legalábbis amit mi annak gondoltunk, és mennyire érzik, hogy lenne bűnvallásra és bocsánatkérésre okuk”.