„Soha nem kerültünk olyan helyzetbe, hogy ne a szívünk szerint dönthettünk volna, vagy ne a legjobb meggyőződésünk szerint dönthettünk volna arról, hogy mi ennek az általunk szolgálni akart nemzetnek az érdeke”; a mostani ellenzék, az nem ilyen – fogalmazott.
Azt mondta, az ellenzéki térfélen „egyedül talán Gyurcsány Ferenc pártját tekinthetjük valamelyest is szuverénnek, no persze nem abban az értelemben, hogy ne függne attól a globalista hálózattól, amelynek a része”, de ő dominálja az ellenzéki oldalt.
Ezzel a házelnök szerint megszűnt az ott lévő pártok, politikusok esélye, hogy tartósan kilógjanak az ellenzéki kórusból. A szocialisták egy részének, illetve Gyurcsány Ferencnek „a háborús állapotok fönntartása és végsőkig vitele a politikai érdeke és politikai célja, és a külföldi megbízóik is ebbe az irányba terelik őket” – fűzte hozzá.
Kövér László kijelentette: nehéz elfogódottság nélkül felidézni a szabadon választott parlament első, harminc éve kezdődött ciklusát, hogy milyen volt „több mint negyven évnyi kommunista diktatúra után a történelem részesévé válni”.
Az más kérdés, hogy rá négy évre éppen ellentétes irányú érzelmeket megmozgató eskütételi pillanat volt, „amikor (...) körülnéztünk a Házban és ott láttuk kétharmados parlamenti mandátumtöbbségben azokat a kommunistákat, meg a velük szövetkező úgynevezett liberálisokat, akiknek a rendszerét '90-ben még azt hittük, hogy eltemettük egyszer és mindenkorra” – mondta a politikus.
Hozzáfűzte: az, hogy az MSZP Horn Gyulát jelölte 1994-ben miniszterelnöknek, olyan arculcsapása volt a rendszerváltozás összes illúziójának, értékének, reményének, amire nagyon nehéz volt higgadtan reagálni, amiből „látszott, hogy mennyire veszik ők komolyan a rendszerváltozás valódi céljait, legalábbis amit mi annak gondoltunk, és mennyire érzik, hogy lenne bűnvallásra és bocsánatkérésre okuk”.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!