Az Európai Unió intézményi válságának újabb körvonalai már a krízis kezdetén kirajzolódtak, ugyanis a kormányközi szervekben a partnerek nem tudtak közös nevezőre jutni, az egyébként is lassú parlamenti döntéshozatal képtelen volt követni a felgyorsult eseményeket, az unió végrehajtó szerve, a Bizottság pedig késve, és sokszor bizonytalan hatékonyságú eszközökkel tudta csupán segíteni a tagállamokat – kezdi elemzését Matyi Tamás és Nagy Ervin.
Mivel az Uniónak sem elégséges eszköztára, sem pedig kellő mértékű legitimációja nem volt, ezért meghozott intézkedései alacsony hatékonyságúak voltak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kontinenst sújtó válság során a nemzetállami válaszok gyorsabbak és eredményesebbek voltak.
Reagálás helyett tétlenkedés
Miközben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) figyelmeztetésére a legtöbb tagállam már február elején – amikor a koronavírus Olaszország mellett már Spanyolországban és Franciaországban is megjelent – megkezdte a járvány elleni felkészülést, az Európai Unió kevés figyelmet szentelt a vírus elleni védekezésnek.
Az elemzés rámutat: a helyzetet sokáig bagatellizálták, az intézmény hivatalos véleménye csak február végére változott meg, amikor a járvány terjedése már több államban is felgyorsult. A tétlenkedés miatt elmaradtak a megfelelő uniós intézkedések, amik nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a vírus alig egy hónap alatt végigsöpört Európán.
A vírus megfékezésére tett kísérleteket a brüsszeli, túlbonyolított bürokratikus adminisztráció is gátolta. Mauro Ferrari, az uniós költségvetésből működő, ugyanakkor az Európai Bizottságtól független, Európai Kutatási Tanács (ERC) elnöke például kifejtette, hogy a járvány megfékezésére kidolgozott egy átfogó kutatásfinanszírozási tervet, amely azonban ellenállásba ütközött a „brüsszeli bürokrácia útvesztőiben”. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke pedig április 5-én tett nyilatkozatában gyakorlatilag elismerte, hogy a pandémia kezdeti szakaszában az EU – a hibás döntések sorozata miatt – nem volt képes érdemi és hatékony segítséget nyújtani a tagállamok számára.
Valódi segítség helyett „tűzoltás”
Miközben az egyes tagállamokban a korlátozó intézkedések már február elején megkezdődtek, az Európai Unió csupán március közepén jelentette be az első intézkedéseket – mutat rá az elemzés. A Bizottság egy közel 37 milliárd eurós pénzügyi csomagot hagyott jóvá, amelyet a tagállamok a koronavírus elleni védekezésre költhetnek. Az említett összeg azonban nem plusz forrásként áll a tagországok rendelkezésére, hanem a már eleve az uniós költségvetésben szerepelt pénz átcsoportosításáról van szó, ami a gazdaság egyéb ágazataiból fog hiányozni.
Matyi Tamás és Nagy Ervin kiemelik: a pénzügyi átcsoportosítással az Európai Bizottság csupán „tűzoltást” hajtott végre, a problémára azonban sem középtávú megoldási javaslatokat nem fogalmazott meg, sem pedig hosszútávra szóló, a gazdaság szerkezetét is érintő konkrét változtatási javaslatokkal nem állt elő.
Eljött a nemzetállamok ideje
