Több mint nyolcszáz és egynegyedszázaddal ezelőtt, 1192. június 27-én, a szentté avatott I. László király Váradon tartott újratemetési szertartása hatodik órájától egy „fényes ragyogású csillag” tündöklött nappal az égen két órán keresztül. A rendkívüli jelenség nyomán a katolikus egyház azóta a lovagkirály égi születésnapjának tekinti ezt a napot. A jeles nap krónikáját az alattvalók további csodák tanúbizonyságával gazdagították: egy végtagnélküli fiú keze, lába kinőtt és használni tudta azokat, a süketek és némák hiányos képessége helyreállt, a kórságban szenvedők meggyógyultak. A szentté nyilvánítást III. Béla király kezdeményezésére III. Celesztin pápa hagyta jóvá. Napjainkban szentségének védelme kiterjed a határokra, a magyar katonákra, a székelyekre, pestisesekre, a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegyeiekre, az erdélyiekre és a magyar polgárőrökre.
A magyar szentté avatások sorát I. László indította el I. Szent Istvánnal, Szent Imrével és Szent Gellérttel 1083-ban. Az eljárás akadályba ütközött, mert I. István király sírjának fedelét sehogyan sem tudták felemelni. Karitas, a bakonysomlyói apáca megmondta, hogy mindaddig nem is fog sikerülni, amíg a királyi családot ellenségeskedés feszíti. A figyelmeztetés meghallgatásra talált. A király szabadon engedte a bebörtönzött, trónjától megfosztott unokatestvérét, Salamont. Ezt követően felnyithatták az államalapító király sírját.
I. István halála után sokáig nem volt biztos kézben a hatalom. A megvakíttatott Vazul fiai Lengyelországba menekültek, s akik közül kettő, I. András és I. Béla mégis magyar uralkodó lett. Béla gyermekei, Géza 1044 körül és László 1046-ban lengyel honban születtek. I. Andrásnak sokáig nem volt természetes utóda, így testvérét, Bélát jelölte meg örökösének, ám később megszületett fia, és még életében megkoronáztatta kiskorú fiát, I. Salamont. Ezért a két testvér között trónviszály tört ki, melyben I. András 1060-ban életét vesztette, s 1063-ig I. Béla lett a magyar király. Majd halála után fiai elismerték I. Salamon uralkodói hatalmát. Az unokatestvérek jó viszonya az 1070-es években megromlott, s háborúskodás keletkezett közöttük.