Az állami rendőrségbe szervezték át a katonákat Trianon miatt

Az egységes magyar állami rendőrség is egyidős a trianoni békeszerződéssel. Az egyezés nem véletlen, a rendőrség átalakításával több ezer katonát tudtak a fegyveres testületben foglalkoztatni.

Nagykanizsa, 2020. június 4. Hagyományõrzõ katonák a nagykanizsai Nagy-Magyarország-emlékmûnél, az elsõ világháborút lezáró trianoni békeszerzõdés aláírásának 100. évfordulóján, a nemzeti összetartozás napján tartott megemlékezésen 2020. június 4-én. MTI/Varga György Fotó: Varga György

A trianoni békediktátum a Magyar Királyság számára 35 000 fős hadsereget engedélyezett nehézfegyverzet – tüzérség, harckocsik, légierő, rombolónaszád, gépfegyver, aknavető – nélkül, viszont ugyanolyan létszámú rendfenntartó erőt hagyott jóvá, mint amilyen a történelmi Magyarországon működött. Ebből adódóan az ország vezetése a katonai erőt igyekezett elrejteni a rendvédelmi szervekben. 1928-ig azonban – amíg a Szövetségközi Ellenőrző Bizottság szervei az országon belül működtek – ezt nem sok sikerrel tette. Ilyen körülmények között szerveződött újjá Trianont követően a Magyar Királyság rendőrsége.

Államosított rendőrség

A rendőrség rendfenntartásban betöltött szerepe – a dualista időszakhoz képest – nem változott. Továbbra is a városokra terjedt ki a magyar rendőrség ellenőrzése, vidéken pedig a csendőrség tartotta fenn a rendet. A rendőrségeket azonban kivették az önkormányzatok kompetenciájából, és a központi kormányzat érdekeltségébe helyezték.

A magyarországi rendőrségeket már a gyalázatos békeszerződés előtt, az 1919. október 1-jén kihirdetett miniszteri rendelettel államosították. A megvalósítás 1919 novemberétől 1921 augusztusáig tartott. Az államosítást követően a korábbi városi, önkormányzati rendőrségeket a rendelet szerint közvetlenül a kormány felügyelte és irányította a Belügyminisztériumon keresztül, amit akkor gróf Klebelsberg Kuno irányított. 1920-ban a Magyar Királyságban felerősödött az állam és a társadalom önvédelmi reflexe. A trianoni békediktátum, az ellenséges kisantantszövetség is arra sarkallta az ország vezetőit, hogy a központi kompetenciákat növeljék, ezen belül a rendvédelmi szervezeteket erősítsék. A kormányrendeletet az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920-as törvény emelte törvényerőre. Budapesten felállt az állami rendőrség, vidéken megkezdődött az államivá válás, amely 1921 augusztusáig tartott.

A trianoni haderő-korlátozást kicselezve, a honvédségtől átszervezett határrendőrség a Magyar Királyi Államrendőrségbe olvadt be egységes szervezettel, egységes létszámot alkotva. Hogy a szervezetbe átcsábítsák az akadémiát végző honvédtiszteket, illetve a járőrökhöz a frontot megjárt, jó fizikumú katonákat, 1920 nyarán már rögtön ötvenszázalékos illetményemelést jelentett be a kormány, egyben megkezdte a rendészeti át- és szakképzést. Sajnos a határok csökkenésével természetesen nem volt szükség a korábbihoz hasonló erejű határőrizeti rendőrségre, de ezen a trianoni szerződés számadatait meghatározó hivatalnokok is átsiklottak, így lehetőség volt egy nagyobb erejű, rejtett, szükség esetén azonnal átcsoportosítható fegyveres testület létrehozására.

Obsitosok az utcasarkokon

1920 nyarától a budapesti rendőr-főkapitányság a budafoki, a gödöllői és a rákoscsabai kapitányságokkal együtt kezdte meg a működését, államrendészeti, közigazgatási rendészeti, bűnügyi szolgálati és őrszolgálati szakágakkal. Utóbbi ellátására a főváros területére olyan erőket vezényeltek, amelyek papíron a határrendészethez tartoztak, csakúgy, mint a Mosonyi utcai készenléti egység katonai jellegű rendészeti csapaterői. Tizenöt kapitányságon 114 őrszoba működött, a feltöltött létszám miatt olyan rendőri lefedettség volt, ami hosszú időre meghatározta a főváros kriminalisztikai adatait. Budapest közbiztonsága a Trianont követő években kimagaslóan jó volt. Londonhoz, Berlinhez és New Yorkhoz hasonlóan szinte minden nagyobb utcasarkon volt állandó posztos rendőr, a tekintélyt parancsoló egykori hadfik rendet tartottak a körzetükhöz tartozó háztömbökben.

Vidéken, a törvényhatósági jogú városokban új rendőr-főkapitányságokat szerveztek, a rendezett tanácsú városokból többet is utalhattak egy rendőrkapitányság működési területébe. Szükség szerint létrehozhatók voltak rendőri kirendeltségek is a nagyobb városok külső területein a kapitányság felügyelete alatt. Egyes településeken önállóan és határszéli kirendeltségekként. A korábbi városi rendőrségek által igénybe vett épületeket, helyiségeket át kellett engedni az állami rendőrség használatába, csakúgy, mint az ingóságokat, fegyvereket, ezért a városok nem kaptak ellenszolgáltatást.

A trianoni diktátumot követően az új, állami rendőrségen a rendőr-főkapitányságok hatósági területe igazodott a Magyar Királyi Honvédség vegyesdandárjainak területeihez, és megegyezett a csendőrkerületek működési területével. A Magyar Királyi Államrendőrség hatósági területe a városokra, míg a Magyar Királyi Csendőrség működési területe a vidéki térségekre, a kistelepülésekre, a települések közötti utakra, a tanyavilágra terjedt ki. Ennek megfelelően a rendőrség megszervezte a budapesti, a debreceni, a miskolci, a kaposvári/pécsi, a szegedi, a székesfehérvári és a szombathelyi rendőrkerületet.

Létszámtrükkök

A trianoni békediktátumban foglaltaknak megfelelő szabályozás szerint az egyenruha- és fegyverviselésre jogosított rendőrállomány létszáma sem haladhatta meg a 35 000 főt. Emellett a fogalmazói és felügyelői karban 1500 fő, az őrségi állományban 10 500 fő teljesíthetett szolgálatot. A detektívek, az orvosok, a számvevőségi és kezelési szak alkalmazottai, a díjnokok, a szolgaszemélyzet azonban nem számítottak bele a létszámba, így az állománytáblák bejegyzéseivel is trükközhettek a rendőri vezetők. A testület tagjai a trianoni diktátum szerint lőfegyverül pisztolyt vagy revolvert viselhettek. Minden huszadik közrendőrnek engedélyezett a szerződés géppisztolyt felszerelésként, a határrendészeknél viszont az állomány ötöde kaphatott katonai jellegű lőfegyvert. Tartalékként az állomány 15 százalékának lehetett pótlás céljából tartható felszerelése a raktárkészletben.

A trianoni békediktátum alapján a Magyar Királyi Államrendőrség fegyverzet- és lőszerszükséglete 33 800 hadi pisztoly volt, 1700 géppisztoly, hétmillió töltény és 13 000 kard is tartozott még a fegyverzeti felszereléshez. A trianoni korlátozásokat 1927-ben enyhítették először, amikor a magyar rendőrség kizárólagos használatába került 12 olyan páncélkocsi, amely felszerelhető volt gépfegyverrel is. A korlátozó törvényt a honvédelemről szóló 1939. évi törvény helyezte hatályon kívül, 19 évvel a trianoni szerződés után. Az addig a rendőrségi létszámában rejtegetett katonákat újra regionális honvédségi alakulatokba vezényelték vissza.