Nos, a nagy pillanat 1956. július 18-án érkezett el, amikor is a magyar kommunista párt központi vezetősége „saját kérésére” felmentette Rákosit az első titkári pozíciójából.
És ki jött helyette?
Gerő Ernő, a második legvéresebb kezű diktátor.
A Rákosi–Gerő-váltás nem bizonyult „minden szempontból” – vagyis semmilyen szempontból – sikeresnek: a magyar emberek elégedetlensége tovább fokozódott, az országban a feszültség tovább növekedett, s mindez elvezetett a magyar történelem egyik legfelemelőbb pillanatához, az október 23-án kitört forradalomhoz.
Ízlelgessük tehát még egyszer: Rákosi helyett Gerő.
S utána mondjuk ki: Gyurcsány helyett Dobrev…
És utána nyugodtan nevessünk egy jót.
De ne sokáig: meggyőződésem, hogy a furfangos szemkilövető megint szórakozik velünk, s mint Cipolla, szemfényvesztő módon az orrunknál fogva akar vezetni bennünket, jóhiszemű állampolgárokat.
Gyurcsány pusztán csak teszteli a közvéleményt, és főleg az ellenzéki pártokat, hogy miként reagálnak a feleségére mint lehetséges miniszterelnökjelölt-jelöltre. Bizonyosan állítható, hogy van egy B variációja, mert azért azt még ő is felfogja, hogy az ő személyétől nem elválasztható a felesége, legfeljebb annyiban, hogy még nála is kozmopolitább és szivárványosabb nézeteket vall. Vagyis nem esett a feje lágyára: ha a felesége nem jön be az ellenzéki oldalon – például a Momentumnak vagy másoknak –, akkor majd rugalmasan elszakad a jelenlegi „nem kizárt a feleségem jelölése” tételétől, s bedob egy új, talán már most is meglévő jelöltnevet, például egy párton kívüli, „neves”, „nyugatias”, „européer” csúcsszakemberét.
Gyurcsány is lying, as usual – Gyurcsány hazudik, mint az szokásos.
Ez nála napi rutin. De ne higgyük el egy szavát sem Cipollának.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!