Budapest Főváros Kormányhivatalának Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztálya
elindította az építésfelügyeleti eljárást a Széchenyi fürdő műemlék kabinjainak tavaszi elbontásával kapcsolatban
– értesült a Magyar Nemzet. Mint korábban megírtuk, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. (BGYH) Karácsony Gergely-féle baloldali városvezetés által kinevezett vezetője,
Szűts Ildikó azzal sem volt tisztában, hogy műemlék volt a lerombolt női kabinsor. Ez vélhetően annak is köszönhető, hogy a kabinsor építésének időpontjában mintegy hetven évet tévedett.

Eközben egyre több különös körülményre derül fény a BGYH tömeges elbocsátásaival kapcsolatban is. Például megtudtuk, hogy azt a 28 dolgozót, akiknek szeptemberi elbocsátásáról lapunk is beszámolt, a bejelentett csoportos létszámleépítésen felül rúgták ki. Így ők nem is részesültek azokban a kedvezményekben, amelyekről Szűts Ildikó a baráti baloldali médiának számolt be. Míg kilencven főt (Szűtsék ígéretei alapján) úgy küldenek el, hogy segítenek nekik újból elhelyezkedni más fővárosi cégeknél, az első körben kirúgott 28 dolgozó közül többekre ez nem vonatkozott. A leépítésről szóló, lapunk birtokába került dokumentumból az derül ki, hogy a közel harminc embert gyakorlatilag páriaként kezelték, hiszen míg a kilencven főt október 17-én tájékoztatják az elbocsátások részleteiről, és csak egy hónappal később adják át a felmondásokat, a korábban elküldött 28 dolgozók közül többet csak fél órával a kirúgásuk előtt értesítettek, és visszadátumozott dokumentumot kellett aláírniuk.
Feltehetően a cégvezetés azért tartotta harminc alatt a szeptemberben elküldött munkavállalók létszámát, hogy ez ne minősüljön csoportos leépítésnek, és a munkaügyi központot se kelljen értesíteni.
Ezek a munkatársak attól a 30 napos időszaktól is elestek, amit a többi 90 fő megkapott, és például új állás keresésére fordíthatott.
Mindeközben a BGYH folyamatosan keres munkatársakat, s korábban azt is megírtuk, hogy néhány hete még a toborzást előkészítő HR-est is kerestek. Az elbocsátott dolgozók közül többen arról számoltak be, hogy
Szűtsék nem a szakmaiság alapján választják ki a munkatársakat, a legfontosabb a vezetés számára, hogy megbízható kádereket tudjanak még a kékgalléros dolgozókban is,
akik nem szivárogtatják ki a cég zavaros belső ügyeit. Márpedig ezekből egyre több van. Például az egyes munkakörökben meglehetősen lazán veszik az előírt képesítéseket. Az egyik fürdőben közel tucatnyi pénztárost úgy neveztek ki hostessnek, hogy közülük szinte senki nem beszélt két idegen nyelvet, és a fürdő történetét sem ismerték, holott ez is előírás lett volna. Arra is akadtak példák, hogy bár azzal indokoltak egy-egy kirúgást, hogy csökkentették a státusok számát az adott területen, ám nem sokkal később mégis kineveztek egy új – fiatal és tapasztalatlan, ám a vezetéssel jó nexust ápoló – kollégát az elvileg megszüntetett pozícióra.