Jogi nonszensz a jogállamisági mechanizmusra tett uniós javaslat

– Hazánknak nem kell attól tartania, hogy a vétó miatt elveszítjük az uniós forrásokat – nyilatkozta lapunknak Varga Judit, aki szerint az EU-ban már nem is titkolják, hogy rákényszerítenék a többségi álláspontot azokra az államokra, amelyek nem állnak be a sorba. Az igazságügyi miniszter arról is beszélt, hogy az ellenzéknek fontosabb a hatalom megragadása, mint a hazaszeretet, és a baloldal erkölcsi válságát mutatja, hogy azt kívánják, ne legyen jó az országnak.

Fotó: Havran Zoltán Forrás: Magyar Nemzet

– Miért elfogadhatatlan az EU javaslata?

– Egyszerű példával élve: a büntető törvénykönyv sem abból az egy mondatból áll, hogy mindenki legyen rendes ember, hanem – azért, hogy a jogbiztonság elve érvényesülhessen – precízen körülhatárolt paragrafusokban szabályozzák, mi az, ami büntetendő. A jogállamiság elve országonként eltérő módon érvényesül. Azt, hogy valaki általánosan megsértette a jogállamiság elvét, nehéz lenne definiálni a jog nyelvén. Ezért jogi értelemben nonszensz a jogállamisági mechanizmusra tett uniós javaslat. A jogállamisági problémákra létezik az unióban a hetes cikkely szerinti eljárás. Ha ez nem tetszik a tagállamoknak, akkor lehet kormányközi konferenciákat tartani, megkísérelve definiálni a definiálhatatlant. Ettől viszont független, hogy létezik egy uniós büdzsé, megfelelő szabályokkal arra, hogyan költhetnek belőle a tagállamok.

Létre lehet hozni egy mechanizmust arra az esetre, ha korrupció történik a pénzek elköltésénél. Júliusban is erről született megállapodás.

Nem szabad viszont egy az elvont alkotmányos párbeszéd keretébe tartozó kérdést összekapcsolni egy olyan praktikus kérdéssel, hogy kinek mennyi forrás jár, és azokat miként költheti el.

– Orbán Viktor hazafias kötelességnek nevezte a vétót, hogy a jelenlegi és jövőbeli magyar kormányokat ne lehessen zsarolni. Maradt még egyáltalán valamennyi bizalmuk az unió irányában?

– Soha nem szabad hagynunk, hogy leépüljön az egymás iránti kölcsönös bizalom.

Sajnos, amit most látunk, az nem jogi probléma, hanem ideológiai háború, aminek kezdetben még volt jogi formája, kötelezettségszegési eljárások keretében.

Ezek után jöttek az egyre durvább európai parlamenti eljárások. Most pedig már elszabadultak az indulatok, és nyílt üzengetés zajlik Nyugat-Európából. Mi csak megvédjük a magyar becsületet, hiszen úgy fordultak ellenünk, hogy senkit nem bántottunk. Most úgy látják Nyugaton, hogy meg tudják büntetni azokat az államokat, amelyek nem állnak be a sorba. Helena Dalli biztos asszony szó szerint így fogalmazott: „akik nem állnak be a sorba, kényszerítve lesznek rá”. Heiko Maas, Németország szocialista külügyminisztere azt mondta, fájdalmat kell okozni Magyarországnak és Lengyelországnak. Katarina Barley, az EP szocialista alelnöke pedig kiéheztetésről beszélt. Már nem is titkolják a szándékaikat. Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Ez most az elv Brüsszelben.

– Miért fajultak idáig a dolgok? A magyar fél nem hibás ebben?

– Sajnos ez kódolva volt egy olyan rendszerben, ahol két világ találkozik: az erős nemzetállamok Európáját és a föderális EU-t támogatóké.

Utóbbiak azt szeretnék, az unió legyen olyan, mint egy multinacionális vállalat, amit a központból irányítanak. A frusztráció nyílt sértegetéssé fajult, ami nekem nagyon nem tetszik, mert én még mindig úgy gondolom, Európának a mostani formáció a legoptimálisabb, amit eddig ki tudtunk találni, hiszen a tárgyalóasztal mellett rendezzük a konfliktusainkat. Ettől persze a nézetkülönbségek még megmaradnak, mert például egy francia politikus – érthető módon – nem a magyar érdeket akarja érvényesíteni az EU-ban, mi viszont igen. Erre azonban nem az az európai megoldás, hogy a jogállamiságra hivatkozva elvesszük a másik szavazati jogát.

– Véd és dacszövetséget kötöttek a lengyel kormánnyal. A szlovén miniszterelnök nyílt levélben állt ki mellettünk. A szlovákok, és a csehek viszont hátrébb húzódtak. Lehetnek még, akik mellénk állnak tartva attól, hogy később ők is sorra kerülhetnek?

– Sokkal többen értenek velünk egyet, mint amennyien ki mernek állni mellettünk, mert a sajtó ráugrik arra, aki nem ítél el minket. Már a hallgatás is bűn a magyar kérdésben. A V4-ek nem mindenben értenek egyet, de van egy stratégiai együttműködésünk. A legszorosabb összetartás a lengyel–magyar viszonyban van.

Azokban az országokban, ahol a politikai helyzet olyan, hogy nem feltétlenül csak egy liberális koalíciónak van esélye, félhetnek attól, hogy később a jogállamisági mechanizmus ellenük fordítható is lesz.

Ma mi, holnap ők. Ez lesz a helyzet, ha megengedjük, hogy a jogbiztonság elvét elhagyva csapjanak le az államokra, és ráadásul az Európai Bizottság kezébe adjuk ehhez az eszközt. Minősített többséget ugyanis könnyen el lehet érni napjaink európai politikájában a liberális erőknek. Ezért nem szabad engedni.

– Soros György arról írt, ha kitartunk a vétó mellett, minden folytatódik tovább a korábbi költségvetés alapján, csak a lengyelek és a magyarok nem kapnának már pénzt. Kell tartanunk ettől?

– Nincs félnivalónk, mert ha lejár a többéves pénzügyi keretterv, utána mindenkinek jár az előző évnek megfelelően egy tizenketted rész havonta. Az viszont közös probléma lesz, hogy mivel nem fogadtak el új hétéves programot, ezért senki nem tudja a pénzt az új elképzelések szerint elkölteni, hanem a régebben meghatározott irányok alapján kell a forrásokat felhasználni. A nagy európai tervek például a környezetvédelemről vagy a kutatásfejlesztésről így nem valósulnának meg. Ez nem nekünk büntetés csak, hanem az egész közösségnek.

Ezért nagy a felelőssége azoknak, akik nem engedik hatályba lépni az új költségvetést egy ideológiai vita miatt. Soros Györgyről pedig csak annyit, hogy őt senki nem választotta meg.

Nem egy államfő vagy uniós biztos, hogy a szava számítana. Csak azért, mert valakinek sok pénze van, és befolyást tud vásárolni a világban, még nem kell igazodási pontnak tekinteni. Ha valaki a politikát szeretné befolyásolni, hozzon létre pártot, és induljon a választásokon.

– Szájer József botrányáról mit gondol?

– Én nagyon sajnálom azt, ami vele történt, hiszen harmincéves karrierje és politikai teljesítménye most teljesen más megvilágításba került. A munkáját nem fogjuk elfelejteni, de a magánélete kivetülése olyan feszültséget jelentett a politikai közösségünk számára, amit csak azzal az egyértelmű döntéssel lehetett orvosolni, amit ő meghozott.

Senki nem szól bele, hogy mit csinál valaki a magánéletében, de egy politikus nem kerülhet szembe a közössége értékrendjével.

Nincs pótolhatatlan ember, és Szájer József már korábban is gondolkodott a visszavonuláson, ezért nem volt delegációvezető az elmúlt időszakban. A munka nem áll le, és nem szabad megengednünk, hogy egy ilyen időszakban bármi is elterelje a figyelmünket.

– Ellenzéki EP-képviselők a Die Zeitben közölt cikkükben arra kérik az uniót, ne engedjen Orbán Viktornak, és ne finanszírozzák őt és „bandáját”. Mit gondol erről?

– A magyar ellenzék erkölcsi válságát mutatja, hogy azt kívánják, ne legyen jó az országnak. Jobban gyűlölik a magyar kormányt, mint amennyire szeretik a saját hazájukat. Egy politikus nem veszítheti el az arányérzékét.

Feladata az ellenzéknek a belpolitikában kritizálni a kormányt, de olyan döntéseket elősegíteni külföldön, amelyek az egész országnak hátrányosak lehetnek, elfogadhatatlan.

– Amikor a baloldal kitartásra kéri az uniót, nem a segélycsomagot blokkolja maga is?

– Magyarország az elmúlt tíz évben hihetetlen teljesítményt tett le az asztalra.

Köszönjük szépen, jól megvagyunk, és nem a mi országunknak van szüksége mentőcsomagra.

Felelőtlenség, ha nem adjuk oda a pénzt a déli tagállamoknak, ahol a GDP-arányos államadósság szintje elképesztően magas. Ez most egy olyan történelmi helyzet, amelyben cselekedni kell. Primum vivere, deinde philosophari – szól a bölcsesség. Először az élet feltételeit kell megteremteni, azután szabad vitákba belebocsátkozni.

– Mit gondol arról, hogy Dobrev Klára kormányellenes YouTube-kampányát a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége európai uniós pártcsalád pénzeli?

– Ezt a jelenséget hasonlította a miniszterelnök úr a kommunisták „internacionalista segítségnyújtásához”. Egyértelmű a helyzet:

a DK nemzetközi segítséget vesz igénybe azért, hogy itthon átvehesse a hatalmat.

– Fel fognak lépni az ilyen beavatkozási kísérletek ellen?

– Kérdés, mit lehet ez ellen tenni, hiszen a véleménynyilvánítás szabadsága szent, ezért nagyon megfontolandó, hogy bármilyen módon korlátozzuk-e. Inkább az a helyes megoldás, hogy mi is legyünk rendkívül aktívak a közösségi médiában. Úgy kell megfogalmazni az üzeneteinket, hogy arra minél többen legyenek kíváncsiak. A helyzetünk annyiban könnyebb, mint az övék, hogy az igazság és a történelem a mi oldalunkon áll.