A sok csapadék és az olvadás miatt árad a Tisza az ukrajnai szakaszon – és ahogy az elmúlt több mint 15 évben, úgy idén is menetrendszerűen megérkezett (és még érkezik) a folyón az az elképesztő mennyiségű szemét, amellyel aztán a magyar hatóságnak kell megküzdenie.

Fotó: Magyar Országos Vízügyi Főigazgatóság
Az idei helyzetet a helyi híradások szerint nehezítik a jelentős hóakadályok is, amelyek miatt – mint az ukrán sajtó írja – nem lehet megközelíteni és így eltakarítani azokat a part menti (illegális) hulladéklerakókat, ahonnan a víz elsodorja a szemetet.
Az, hogy Ukrajna szemete mára nemzetközi mértékű problémává vált, elsősorban a következetlen és elhanyagolt ottani hulladékgazdálkodás következménye – ezt mostanra a hatóságok is tényként kezelik.
Régóta húzódik például a csaknem 750 ezres lakosú ukrajnai Lviv (Lemberg) hulladékkezelése – pontosabban annak hiánya. A nagyvárosnak nincs saját hulladéklerakója, ezért a lakók szemetet jó ideje hordják szét Ukrajna-szerte, ami tonnaszám köt ki illegális szemétlerakókban, zöldövezetekben – ezt korábban maga a lvivi városvezetés is elismerte.
A kárpátaljai régióban Rahó (Рахів) városával kapcsolatban is egészen hajmeresztő hulladékkezelésről számolnak be a hírek. A településen nincs hivatalos szemétlerakó, így a Tisza partját spontán szeméthegyek tarkítják a közelében.
A rahói járás egyetlen működő szeméttelepe is túlterhelt, túlnyúlik kijelölt határain, és eléri a Tiszát. A járási tanács helyettes vezetője, Nyikolaj Kokis-Melnyik tavaly márciusban a helyi sajtóban felidézte, hogy a magyar hatóság és a konzulátus is többször megkereste őket a rahói hulladékkezelés problémájával, de a település akkori polgármestere figyelmen kívül hagyta ezeket a megkereséseket. Helyette – nyilatkozta a járási tisztviselő – előfordult, hogy amikor várható volt az árhullám érkezése, Rahón a közműszolgáltató géppel hordatta a szemetet a Tiszába. (A település határában folyik össze a Fehér- és a Fekete-Tisza.)
Nyikolaj Kokis-Melnyik azt is elmondta, hogy ő maga bármilyen hatósághoz is fordult a rahói szemétproblémával kapcsolatban, mindenhol vállat vontak. Felidézte, hogy noha a járási tanács háromszázezer hrivnyát (mintegy 36 ezer eurót) különített el egy betonfal építésére, amely a tervek szerint megvédte volna a Tiszát a fentebb említett, „túlcsordult” hulladéklerakó tartalmától, a fal végül nem készült el. Helyette kavicsos töltést emeltek, ami semmit nem ért, mert a megemelkedő vízszint azt a hulladékkal együtt mosta bele a Tiszába. A cikkben felidézik, hogy amikor kevés csapadék hull, és a Tisza vízszintje nem emelkedik meg eléggé, akkor „szemétmocsár” úszik a rahói járásból Magyarország felé.