Illatos export

A Tisza vizén lebeg menetrend szerint Magyarország felé Ukrajna legnyugatabbi megyéjének, Kárpátaljának a szemete. Ezen a héten is – az utóbbi napok esőzései nyomán – újabb hulladékszőnyegek kelnek át az árral az államhatáron. Sőt az Ungon és a Latorcán Szlovákiába átúszó hulladék egy része is a Bodrogon keresztül végül Magyarországon köt ki. A szomszédoló szemét azonban a láthatónál is súlyosabb problémákat rejt.

Munkagépek tisztítják az áradó Tiszát Vásárosnaménynál február 6-án Fotó: Balázs Attila Forrás: MTI/Balázs Attila

A szemétprobléma fő oka természetesen az, hogy Ukrajnában a hulladékfeldolgozás még gyerekcipőben jár, s döntően csak tervekben létezik. Így aztán napjainkra 43 ezer négyzetkilométert foglalnak el a legális szeméttelepek, nagyjából akkora területet, mint egész Dánia. Ukrajna többi megyéjéhez hasonlóan Kárpátalján is óriási gondot jelent a kommunális és az ipari hulladék elhelyezése. Ivan Martinnak, a Kárpátaljai Megyei Állami Környezetvédelmi Felügyelőség vezetőjének a tájékoztatása szerint vidékükön 141 legális szeméttelep található, de már szinte mindegyik megtelt, újabbak létesítésére pedig nincs hely. A hegyvidéken ráadásul nincs is elegendő megfelelő nagyságú, egyenletes felszínű terület, ahol szeméttelepeket alakíthatnának ki. Nem csoda, hogy mintegy 120 településen nincsenek is törvényesen működő hulladéklerakó helyek. De akár vannak, akár nincsenek a falvak, városok határában, Ukrajna egészéhez hasonlóan Kárpátalján is össznépi sporttá vált a lakossági, illetve az ipari hulladék erdőn, mezőn, vízelvezető csatornapartokon leszórása, lerakodásuk a patakok, folyók mentén.

Pedig a megyei ökológiai felügyelőség igyekszik. Mint Okszana Fencik vezetőhelyettes kifejti, évente tartanak ellenőrzéseket a települések közigazgatási területén, illetve kétévente a gyárak területén, emellett lakossági bejelentések alapján is kiszállnak, és ha illegális hulladéklerakókat fedeznek fel, adminisztratív bírsággal sújtják az illetékes önkormányzatokat, valamint az üzemeket. Ám a törvényi szabályozásnak megfelelően csak 250-től 765 hrivnyáig (körülbelül 2600 forinttól nyolcezer forintig) terjedő pénzbüntetéseket róhatnak ki az önkormányzatokra, 850-től 1700 hrivnyáig (körülbelül kilencezer forinttól 18 ezer forintig) terjedőt pedig az üzemekre, ám ezeket az összegeket az illetékesek könnyűszerrel kifizetik, így nincs visszatartó erejük.

Fencik asszony véleménye szerint az ötszörösükre kellene növelni a bírságok összegét, hogy hatásosak legyenek. A pénzbüntetések felemelése azonban – mint rámutat – igazából nem oldja meg a szemétkérdést, azt csak a hulladék feldolgozása és újrahasznosítása tenné. Ehhez viszont megyei hulladékfeldolgozó gyárakat kellene létesíteni. Ám Ukrajnában semmi sem megy könnyen…

Például az AVE-Nagyszőlős Ukrán–Osztrák–Magyar Közös Vállalat, amely a tavaly a Beregszászi járásba beolvasztott Nagyszőlősi járás mindegyik településének lakossági hulladékát központilag szállította el, már 2010-ben elkészíttette a Nagyszőlősi járás kommunális hulladékát újrahasznosító üzem felépítésének a tervdokumentációját. A gyárat Ilonokújfalu határában tervezték felépíteni, ám a helyi lakosság és az önkormányzat kézzel-lábbal tiltakozott az elképzelés ellen, így a terv kudarcba fulladt. Ugyanis általános jelenség, hogy a települések lakói ódzkodnak a szemétfeldolgozó gyárak felépítésétől közigazgatási területükön, attól tartva, hogy az oda hordott hulladék bűzölögni fog, ami tovább rontja amúgy sem jó életminőségüket – habár a korszerű hulladék-újrahasznosító gyárak esetében ez a veszély nem áll fenn. S bár az Agronews hírportál értesülései szerint a megye 2020–2027-re szóló stratégiai fejlesztési terve előirányozza, hogy szemétfeldolgozó kisüzemek hálózatát építsék ki a víztisztító létesítmények bázisán, hogy megtisztítsák a folyókat a háztartási és ipari hulladéktól, a terv megvalósítása még a levegőben lóg.

A Magyarországra „exportált” szemét kapcsán Okszana Fencik megjegyzi, hogy a rendkívüli helyzetekkel foglalkozó megyei igazgatóság feladata lenne a hulladék eltávolítása is a folyókból, köztük a Tiszából, az Ungból és a Latorcából, ám az igazgatóság nem rendelkezik az ehhez szükséges gépi felszerelésekkel.

Jelenleg összességében egyetlen hulladékfeldolgozó üzem működik Kárpátalján, nevezetesen a beregszászi járási Jánosi község határában, amelyet ki fognak bővíteni, hogy az egész Beregszászi járás szemetét újrahasznosítsák benne. Emellett – mint a Kárpátalja hetilap közreadta – szó van arról is, hogy az Ungvári járásban, Ungsasfalva község mellett is építenének szemétfeldolgozót, amelynek tervére a nevezett település, valamint három közeli falu 86 megjelent polgára is áldását adta az összehívott lakossági fórumon. Ám beszélgetőtársam szerint még ez is csak távlati terv.

A tervek megvalósításáig sokan továbbra is a természet lágy ölén szabadulnak meg a szemetüktől. A patak- és folyópartokon lerakott hulladékot aztán a hátukra veszik a vízfolyások, amint elindul egy-egy árhullám, így újabb és újabb adagnyi „illatos exportcikk” érkezik Magyarországra, elsősorban a Tisza habjain. Az árvizek az utóbbi években gyakoribbakká váltak. 2017 decemberében a heves esőzések, később a havazások, majd az olvadás következtében pusztító árvíz sújtotta a megyét. Majd 2019 májusában a nagyarányú esőzések miatt újabb igen súlyos áradás következett be. Mint Viktor Burisin, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal polgári védelmi főosztályának a vezetője rámutat: kapcsolat van az árvizek gyakoribbá válása és az egyre növekvő fakitermelés között. Barta József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke hozzáfűzi ehhez: ha sok eső esik, és a hegyoldalakat nem borítja elegendő erdőterület, akkor nincs, ami felfogja a lehulló csapadékot, így az esők vize lezúdul a hegyoldalakon, felduzzasztja a hegyi patakokat, illetve a folyók felső szakaszait, s mindez árvizekhez vezet.

A Kárpátalja területén tűzifának, illetve ipari célból legálisan kitermelhető fának a mennyiségét tízévenként állapítja meg a Kijevi Erdőrendészeti Központ, amely az Ukrán Környezetvédelmi Minisztériummal és a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatallal is egyeztet a kérdésben. Majd a Kárpátaljai Megyei Erdőgazdaságok Igazgatósága ad engedélyt a járási állami erdőgazdaságok tervezett kivágásaira. Utoljára 2010-ben állapították meg a kitermelhető famennyiséget, Okszana Fencik azonban már egy 2019-ben vele készített riportomban megjegyezte: feleannyi, ötödannyi fát lenne szabad kivágniuk a járási állami erdőgazdaságoknak, mint amennyit kitermelnek. (Ukrajnában minden erdő állami tulajdonban van.) És akkor még nem beszéltünk az illegális favágásokról…

A Kárpátaljai Megyei Állami Környezetvédelmi Felügyelőség a hatályos törvényeknek megfelelően kétévente végezhet ellenőrzéseket az erdőgazdaságoknál. Az ellenőrök tíz munkanapot kapnak arra, hogy átvizsgálják a kitermelések, valamint az egészségügyi fakivágások tervdokumentációit, bejárják az erdőgazdaságok területét, összehasonlítsák, mennyi fa kitermelése szerepelt a tervekben, és mennyit vágtak ki ténylegesen, mennyit termeltek ki törvénytelenül, illetve nem követtek-e el egyéb törvénytelenségeket, például nem vágtak-e ki olyan fákat, amelyeket nem lett volna szabad. Emellett lakossági feljelentések esetén is kiszállnak az ellenőrök. Ám a tavalyi közigazgatási reformig, a járások összevonásáig 18 járási erdőgazdaság működött a megyében, emellett egy erdészet a honvédelmi minisztériumhoz, míg egy másik az oktatási minisztériumhoz tartozik. A környezetvédelmi felügyelőség pedig csak legfeljebb öt ellenőrt tud kiküldeni egy-egy erdőgazdaságba az ellenőrzések végrehajtására, és ez túl kevés.

A Beregszászi járásban található Badaló cigányságának egy része abból él, hogy a kommunális
hulladékból kiássa a fémeket
Fotó: MTI/Balázs Attila

Ami a bírságokat illeti, azok a legutóbbi időkig nevetségesen alacsonyak voltak ezen a területen is. A pénzbüntetéseket csak most kezdik emelni. Ezer hrivnyán felüli vagy több ezer hrivnyás bírságokat rónak ki illegális fakivágásokért, a legmagasabb, 30 600 hrivnyás pénzbüntetésekkel az erdőtüzek okozóit sújtják. A múlt évben a környezetvédelmi felügyelőség – a koronavírus-járvány miatt életbe léptetett karanténra hivatkozva – csak egyetlen ellenőrzésre kapott engedélyt, lakossági feljelentések alapján viszont 49 ellenőrzést hajtottak végre, együttvéve 88 jegyzőkönyvet vettek fel a felfedezett illegális fakivágásokról, s a vétkeseknek összesen 24 837 hrivnya bírságot kellett kifizetniük.

A rendkívüli helyzetekkel foglalkozó megyei igazgatóság február 4-i sajtóközleménye arra figyelmeztetett, hogy az esőzések és a hóolvadás nyomán átlagosan 0,3-1,2 méteres vízszintemelkedésre lehet számítani a kárpátaljai folyókon, egyes folyók alsó szakaszain pedig még jelentősebb emelkedést prognosztizáltak februárban. A Tiszába torkolló Borzsa folyón Felsőremete községnél 1,5-2 méteres emelkedést, a Latorcán Csapnál folyamatos vízszintnövekedést jeleztek előre. A folyók valóban megáradtak, s február 6-án a magyar Országos Vízügyi Főigazgatóság munkatársai a Felső-Tiszánál egy nap alatt háromszáz köbméter vegyes hulladékot távolítottak el a folyamból. És nagyon sok víznek kell még lefolynia a folyókon, mire megoldódik Kárpátalja – vele Magyarország – ökológiai problémája, s a Tisza, valamint a Bodrog habjain nem úszik át a vidék megannyi szemete az anyaországba…