Lehet beleszólásuk a kis pártoknak is a jövő évi választás eredményébe

1990 óta többször is előfordult, hogy a parlamenten kívül maradó szervezetek a listás szavazatok tíz százalékát is megszerezték az országgyűlési választásokon, a voksok pedig hiányoztak egyik vagy másik oldalról. Könnyen lehet, hogy 2022-ben a Magyar Kétfarkú Kutya Párt vagy éppen a Mi Hazánk szereplése is nagyban befolyásolja majd a szavazás eredményét és az Ország­gyűlés összetételét.

A Gyurcsány-koalícióval szemben protesthangulatot a viccszervezet használhatja ki a legjobban Fotó: Bach Máté

– A Gyurcsány Ferenc által dominált balliberális blokk kialakítása felvetette a kérdést: milyen eséllyel indulhatnak azok a pártok, amelyek nem részei az összefogásnak, de talán még fontosabb, hogy mi lesz azokkal a választókkal, akik nem szimpatizálnak a DK-tól a Jobbikig tartó szivárványkoalícióval? – tette fel a kérdést a Magyar Nemzet megkeresésére a Nézőpont Intézet elemzője. Erdélyi Rezső Krisztián kiemelte: a kutatások alapján azt látjuk, hogy nem alakult ki harmadik erő a politikában.

– Fontos azonban, hogy az ellenzék egyik legmeghatározóbb – a megkérdezettek 43 százaléka szerint egyenesen vezető – szereplője az a Gyurcsány Ferenc, aki egyben Magyarország leginkább elutasított politikusa.

Ez pedig komoly protesthangulatot teremthet, amelyet kihasználhat a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP), de Szanyi Tibor pártja, az Iszomm (Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom), illetve a Mi Hazánk is. Az egykori szocialista politikus mozgalmára jelenleg a választók egy százaléka sem szavazna, hosszú távon azonban az Iszomm alternatívát jelenthet azon szavazóknak, akik nem szimpatizálnak a jelenlegi kormánnyal, ugyanakkor valamely okból elutasítják a balliberális pártok széles körű koalícióját – fogalmazott az elemző.

A Gyurcsány-koalícióval szembeni protesthangulatot a viccszervezet használhatja ki a legjobban
Fotó: Magyar Nemzet/Bach Máté

Hozzátette: ezen okok közül pedig a legfontosabb Gyurcsány Ferenc személye. Emlékeztetett arra, hogy a magyarok 79 százaléka nem szeretné fontos politikai pozícióban látni az egykori kormányfőt, aki viszont láthatóan dominálja az ellenzék összefogását, sőt a maga által deklarált célja egy egységes párt létrehozása.

Van bennük potenciál

– Az MKKP kapcsán emlékezetes, hogy Fekete-Győr András gyakorlatilag ultimátumot intézett a viccpárthoz: vagy együttműködnek a balliberális ellenzékkel, vagy el sem indulnak a választásokon.

Kérdés, hogy a Kutyapártot választók elvesznek-e szavazatot az ellenzéktől, vagy pedig tudatosan szavaznak a viccpártra, mert egyik oldallal sem szimpatizálnak, választójogukkal viszont élni szeretnének. Utóbbi esetben ugyanis egy kikényszerített együttműködés inkább rontaná az ellenzék esélyeit – mondta el Erdélyi Rezső Krisztián.

Az elemző úgy véli: a Mi Hazánk – ­hasonlóan a már említett két párthoz – nem érne el parlamenti mandátumot egy most vasárnap tartandó parlamenti választásokon. Szavai szerint nem szabad azonban elfelejteni, hogy az egykor radikális Jobbik szavazói közül sokan váltak párt nélkülivé, akiket képesek lehetnek megszólítani.

– A valaha épp Gyurcsány Ferenc ellenében létrejött Jobbik ma már része a volt miniszterelnök politikai szövetségének, amely a radikális szavazókban – sok más csoporthoz hasonlóan – könnyen válthat ki protesthangulatot és taszíthatja őket más politikai formációkhoz – fejtette ki az elemző.

A szakember összességében kiemelte: a kis pártok bármelyikében lehet potenciál a növekedésre a balliberális pártok koalíciójával szembeni ellenérzések miatt, jelenleg azonban nem lehet egyértelműen látni a választások kimenetelére gyakorolt hatásukat.

A futottak még tábora

Nagy kérdés tehát, hogy mit hoz majd a 2022-es országgyűlési választás; a közvélemény-kutatások eredménye alapján arra lehet számítani, hogy a kormánypártok és a baloldali tömb valószínűsíthetően el fogja vinni a listás szavazatok 90-95 százalékát. A kérdés az, hogy a hosszabb ideje létező, valóban mérhető támogatottságú MKKP és a Mi Hazánk mennyire tud a bejutási küszöb közelébe kerülni, esetleg valamelyikük meg tudja-e ugrani azt. Bármilyen variáció elképzelhető lehet, és e két párt eredménye befolyásolhatja a választás kimenetelét.

A tendencia azt is mutatja, hogy a frissen alakult, alig látható törpepártok, mint jelenleg a Volner Párt, az Új Világ Néppárt, a Polgári Válasz vagy az Iszomm – ha el tudnak egyáltalán önállóan indulni – várhatóan a futottak még táborát erősíthetik, számottevő támogatottság nélkül.

A rendszerváltás óta nyolc orszá­g­gyűlési választást tartottak. Az ­1990-es szavazásnak 58 különböző szervezet futott neki, közülük 18 országos listát is tudott állítani. A parlamentbe bejutó pártok az összes szavazat 84,15 százalékát szerezték meg, a maradék szűk 16 százalék az Országgyűlésen kívül maradt szervezetek között oszlott el. Az akkor még négyszázalékos bejutási küszöböt három párt közelítette meg: az azóta is Thürmer Gyula irányította Magyar Munkáspárt (MMP) (3,68 százalék), a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (3,55 százalék) és az egyéniben mandátumot szerző Agrárszövetség (3,13 százalék). Az egyszázalékos határt két szervezet ugrotta még meg (a Vállalkozók Pártja és a Hazafias Választási Koalíció), míg az az alatt teljesítő törpepártok összesen nem gyűjtöttek két százaléknál többet.

Hullámvasúton az MDF

A következő országgyűlési választáson már az összes voks 87,31 százalékát szerezte meg a hat parlamenti párt. Bejutási küszöb alatt maradt ismét az MMP és az Agrárszövetség, illetve az új szervezetek közül a Köztársaság Párt és a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP).

Kilenc listás szervezet maradt egy százalék alatt, ők együtt 3,2 százaléknyi szavazatot szedtek össze. Négy évvel később, 1998-ban először fordult elő, hogy a választási küszöböt el nem érő pártok összes szavazata tíz százalék közelébe került (11,41 százalék). Ekkor az MDF nem érte el a választási küszöböt, csak 2,8 százaléknyi voksot kapott, de a párt indulói 18 egyéni választókerületben győzelmet arattak, és így parlamenti frakciót alakíthattak. Két százalék fölötti eredményt ért el a KDNP (2,31 százalék), míg az MMP 3,95 százaléknyi voksot szerzett, a megmaradt 2,35 százalékon osztozott a többi törpepárt, a MIÉP viszont 5,47 százalékkal éppen bejutott a Házba.

Újabb négy év múlva, 2002-ben az Országgyűlésen kívül ragadtak 11,31 százaléknyi listás voksot kaptak, ebből 10,43 százalékot a MIÉP, a Centrum Párt és az MMP gyűjtött be. Az addigi parlamenti pártok közül kikerült a Házból az FKGP, és nem szerzett mandátumot a MIÉP sem, míg az SZDSZ önálló listán éppen megugrotta a bejutási küszöböt (5,57 százalék).

A törvényhozásba bejutó pártok arányaiban mindeddig 2006-ban kapták a legtöbb voksot, a szavazatok 96,78 százalékát szerezték meg. A két százalék fölé jutó MIÉP–Jobbik-szövetség hozta el a maradék voksok több mint felét, bőven egy százalék alatt maradt az MMP és a Centrum Párt is, viszont újra átlépte a választási küszöböt az MDF (5,04 százalék)

A Kuncze Gábor vezette SZDSZ 2006-ban jutott be utoljára a Parlamentbe
Fotó: MTI/Kovács Tamás

Új rendszerben

Vízválasztó volt a 2010-es választás. A szocialistákon és a Fidesz–KDNP-pártszövetségen kívül elsőbálozóként bekerült a Házba a Jobbik és a Lehet Más a Politika (LMP). Az SZDSZ-szel szemben még legalább életben lévő MDF 2,67 százalékot ért el. A parlamenti szervezetek összesen 96,18 százaléknyi szavazatot kaptak. A korábban jobb eredményeket produkáló munkáspárt bő ötezer, míg a MIÉP alig ezerkétszáz szavazatot gyűjtött be.

A sok szempontból fordulópontnak számító 2010-es választások alkalmával annak ellenére maradt tehát négy százalék alatt az Országgyűlésből kimaradt indulók listás szavazataránya, hogy a Fidesz–­KDNP-n és az MSZP-n kívül meglehetősen kicserélődtek a pártok.

2014-ben már az új, egyfordulós választási rendszerben zajlott a választás. Mint ismert, 1990 és 2010 között kétfordulós rendszer volt, a Ház 386 képviselői hellyel rendelkezett. 2014-től kezdve egy forduló dönt, és 199-re csökkent a képviselői mandátumok száma, és ezúttal már nemzetiségi listákra is lehetett szavazni. Így 2014-ben, az új választási rendszerben a Házon kívül maradt szervezetekre és a nemzetiségi listákra négyszázaléknyi voks érkezett. Egyik törpepárt sem ért el 0,6 százaléknál jobb arányt, így a törvény szerint még az állami kampánytámogatást is vissza kellett fizetniük.

Megugrotta az MKKP

A legutóbbi, 2018-as országgyűlési választásokon 92,68 százalékot gyűjtöttek a parlamentbe jutó pártok az országos listán.

A bejutási küszöb alatt maradt a Momentum alig több mint három százalékkal, és bőven megugrotta az egyszázalékos határt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (1,75 százalék). Nem sikerült ez a Juhász Péter-féle Együttnek, mint ahogy egy sor, szinte mérhetetlenül kevés támogatottságot szerző, többségében „kamupártnak” sem.

Ugyanakkor egyetlenként szerzett kedvezményes, nemzetiségi kisebbségi parlamenti képviselői mandátumot a budaörsi Ritter Imre (Magyarországi Németek Országos Önkormányzata).

Csak a Fidesz és az MSZP

Az 1990-es országgyűlési választások jelentős mértékben meghatározták a következő két évtized politikáját. Az ekkor bekerülő pártok közül 2010-ig a parlament tagja maradt a MDF és az SZDSZ, míg az MSZP és a Fidesz (utóbbi 2006 óta a kereszténydemokratákkal együtt) azóta is része a törvényhozásnak. Az első három választáson bejutott az Országgyűlésbe a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt. A MIÉP 1998-ban jutott át az ötszázalékos bejutási küszöbön, míg az akkor még önállóan induló kereszténydemokraták kiestek a parlamentből. 2002-től a következő négy évre pedig a rendszerváltás négy tömegpártja (MDF, SZDSZ, MSZP, Fidesz) foglalta el a Ház üléstermét.