a Jobbik nevéhez már évek óta nem köthetők olyan önálló kezdeményezések, amelyek érdemben meghatározták volna – akár csak a baloldalon – a közbeszédet.
Erdős Gergely az elemzésében Jakab Péter „parizerkampányára” is kitér. Mint írja, ez a lépés leginkább a kisvárosi és falusi nem baloldali szavazók populista megszólításaként és a balliberális összefogásba tereléseként értelmezhető, míg a különböző szociális jelszavak hangoztatása a baloldali érzelmű választók megnyerésére tett kétségbeesett kísérletnek tekinthető. Az elemző úgy véli, e kommunikációs fogások eredményessége erősen kérdéses, továbbá kiemelendő, hogy a baloldali szavazók kimondottan érzékenyek azokra a szélsőséges megnyilvánulásokra, amelyek korábban a Jobbik arculatának a lényegét képezték. Ráadásul a balliberális oldalon jelenleg „túlkínálat van”:
a DK, a Momentum, az MSZP, a Párbeszéd és az LMP ugyanezen választókat igyekszik megszólítani, olyan versenyszituációt teremtve ezzel, amiből a terhes múlttal rendelkező, bizonytalan identitású és infrastrukturálisan legyengült Jobbik aligha kerülhet ki győztesen.
Mindezek fényében elmondható, hogy a Jobbik egyfajta csapdahelyzetbe manőverezte magát – összegez Erdős Gergely. A párt az egykori bázisa döntő részét képező jobboldali választóit elvesztette, a baloldali szavazók megnyerésére azonban kevés reményük lehet a felmerülő hitelességi aggályok, továbbá „szövetségeseik” szorítása miatt.
Jakab Péter és pártja nagy árat fog fizetni a gyurcsányi fordulat fegyelmezett végrehajtásáért, így két szék közül könnyen a pad alá eshetnek
– zárul az elemzés.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!