„Aki a Jobbikra akar szavazni, az tegye, de tudjon róla, hogy ezzel az MSZP-t és az SZDSZ-t támogatja, ugyanis a Jobbik e két párt fantomszervezete” – fogalmazott Csurka István 2009-ben annak ellenére, hogy a Jobbik kezdetben nacionalista erőnek tűnt, amit szimbolikus akciói is alátámasztani látszottak. Az egyik első ilyen lépésük például a 2003 karácsonyára meghirdetett országos keresztállítás volt.
A néppártosodás felé masíroztak
A Jobbik ekkoriban még hazánk uniós tagságát is ellenezte, 2004-ben nem is indultak az EP-választásokon, sőt egy 2012 januárjában tartott megmozduláson uniós zászlót is égettek. Vona Gábor pedig az EU-ból való kilépést szorgalmazta, amikor a Nemzeti dalt parafrazálva azt mondta: „A magyarok Istenére esküszünk, hogy tagok tovább nem leszünk.”
Szintén radikális lépésnek számított a Magyar Gárda nevű paramilitáris szervezet 2007-es megalapítása amelynek tagjai még abban az évben több általuk cigánybűnözéstől sújtottnak mondott településen is elrettentő célú felvonulást tartottak.

Fotó: Kurucz Árpád
A 2010-es parlamenti választásokon a Jobbik bejutott az Országgyűlésbe, és ezután is az idegengyűlölő megszólalásokkal tarkított radikális vonalat vitte tovább.
Gyöngyösi Márton, aki azóta a párt EP-képviselője lett, 2012 novemberében például arról beszélt a parlamentben, hogy ideje lenne felmérni, hány zsidó származású képviselő van a magyar országgyűlésben.
A 2014-ben ismét a parlamentbe jutott a Jobbik. Ekkor kezdődött meg a néppártosodásnak nevezett irányváltás, amelynek jegyében a párt 2015-ös kongresszusán Vona Gábor már azt mondta, „aki náci romantikára vágyik, aki pogromokra vágyik, aki vulgáris, erőszakos politikára vágyik, annak nincs helye ebben a pártban, az eltévesztette a házszámot”.
A G-nap után a Jobbik Simicska Lajoshoz kezdett közeledni, aki egyre több felületet biztosított számukra a kezében lévő médiumokban.
A párt 2017-es kormányellenes plakátkampányakor az oligarcha cégei például a Jobbiknak tizedét számították csak fel annak az összegnek, amit korábban az LMP alapítványa fizetett a plakáthelyekért.
A választások előtt a párt ráerősített a néppártosodási narratívára: Vona Gábor még a Spinoza-házba is elment Canossát járni, hogy szalonképessé tegye magát a baloldalon, amelynek több prominens személyisége ekkor már arról beszélt, hogy a Jobbikkal össze kell fogni. Heller Ágnes például arra biztatta az ódzkodókat, hogy „fogják be az orrukat”, amikor szavaznak.