Száztizenegy éve hunyt el Mikszáth Kálmán

Egyik legnagyobb írónk, Mikszáth Kálmán tiszteletére szülőfaluját is átnevezték. Ahogy írói pályája, úgy magánélete is rögös utat járt be, de megtalálta a boldogságot felesége mellett. Első igazán nagy sikereit a Tót atyafiak és A jó palócok című köteteivel aratta. 1910-ben még Theodore Roosevelt korábbi amerikai elnök is ragaszkodott ahhoz, hogy találkozzanak – olvasható a híradó.hu oldalán.

Mikszáth Kálmán 1847. január 16-án született az akkor még Nógrád megyei Szklabonyán (ma Sklabina, Szlovákia). Magyar író, újságíró és szerkesztő volt, de országgyűlési képviselőként is szerepet vállalt. 111 éve hunyt el, 1910. május 28-án Budapesten – derül ki a cikkből.

1881-ben a Petőfi Társaság, 1882-ben a Kisfaludy Társaság tagjává választották, 1889-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező, később tiszteletbeli tagja lett. Szülőhelyét, Szklabonyát nem sokkal halála előtt az író tiszteletére nevezték át Mikszáthfalvára, 1910-ben, amikor is országszerte írói pályájának negyvenedik évfordulóját ünnepelték.

Kisnemesi családban született, Mikszáth János földbirtokos és Veress Mária gyermekeként. Két testvére volt, Mária és Gyula, Mária azonban 17 évesen meghalt.

Mikszáth Kálmán fiatalkori képe (Fotó: MTI/Reprodukció)

Pesten jogi tanulmányokat folytatott, de tanulmányait nem fejezte be. Az 1870-es években esküdt, majd ügyvédbojtár lett Mauks Mátyás szolgabírónál, Balassagyarmaton. Ebben az időben próbálkozott az újságírással is, többek között az Igazmondó és a Fővárosi Lapok közölték cikkeit.

Szülei 1873-ban hunytak el, ő pedig feleségül vette Mauks Mátyás lányát, Mauks Ilona Máriát. A lány apja nem támogatta a házasságot, így Budapestre költöztek, és ott házasodtak össze. Első gyermekük egynapos korában meghalt.

Felesége megbetegedett, és hazaköltözött szüleihez. Mikszáth is hazatért, de birtokukat még szülei bérbe adták, így vissza kellett térnie Budapestre. Írói pályája nehezen indult, végül

1874-ben jelent meg Elbeszélések című első kötete. Ennek még nem volt nagy sikere.

Feleségétől 1878-ban elvált, arra hivatkozva, hogy más szeret, de valójában csak a nyomortól akarta megvédeni.

Ebben az évben helyezkedett el a Szegedi Naplónál újságíróként. Itt kezdődtek írói sikerei, az 1879-es szegedi árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak jó ihletet szolgáltattak számára. 1881-től visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ című lap segédszerkesztője volt.

A Tót atyafiak (1881) és A jó palócok (1882) hozta meg Mikszáth számára a régóta várt elismerést, a méltán megérdemelt sikert.

A négy és tizenöt fejezetből álló kötet az író szülőföldjének vidékét, az általa jól ismert Nógrád megye életét mutatja be.

Anyagi helyzete is rendeződött, ismét megkérte felesége kezét, akivel 1883-ban újra összeházasodtak. Három gyermekük született: Kálmán, Albert és János. Sajnos újra szörnyű tragédia történt, Jánoska mindössze négyéves volt, amikor elhunyt. Az író sosem tudta feldolgozni ezt a veszteséget.

A rajongó Roosevelt

Theodore Roosevelt, az USA 26. elnöke, mandátuma lejárta után 1910 áprilisában európai körutat tett, Budapestre is ellátogatott.

A korabeli sajtó sokat foglalkozott Roosevelt utazásával, a Pesti Napló 1910 áprilisi számából pedig az is kiderült, hogy a volt amerikai elnök lényegében ragaszkodott ahhoz, hogy megismerkedhessen Mikszáth Kálmánnal. Amikor egy műteremben megcsodálta Jókai Mór mellszobrát, szerette volna látni Mikszáth szobrát is. A művész azt felelte, hogy Mikszáth-ot még nem volt alkalma lemintázni. Ekkor Roosevelt megkérte magyar vendéglátóit, hogy találkozhasson a nagy íróval. Futárt küldtek Mikszáth-ért és átadták Roosevelt meghívását az esti Park-klubba tartott összejövetelre, amit a tiszteletére rendeztek. A volt amerikai elnök annyira vágyott a találkozásra, hogy azt is megjegyezte, ha Mikszáth nem tehet eleget a meghívásnak, akkor másnap látogassa meg őt a Hungária-szállóban.

Mikszáth Kálmán nem jelent meg a Park-klubban. Azt üzente vissza, hogy ő sosem fordult meg olyan „nagy urak társaságában”, így kellemesebb lesz neki, ha ő teheti tiszteletét Rooseveltnél.

És hogy mi történt másnap? A sajtó erről is részletesen beszámolt.

Mikszáth félórát töltött Rooseveltnél:

— Nagyon boldog vagyok, hogy Magyarország nagy poétáját magam előtt láthatom – mondta Roosevelt, amikor Mikszáth mindkét kezét szorongatta. Mikszáth-ot elkísérte a fia is, aki segített fordítani két hírlapíróval együtt.

— Most pedig csevegjünk. Szíveskedjék tolmácsolni, hogy évekkel ezelőtt, a feleségem olvasta a Szent Péter esernyőjét és azzal át adta nekem, hogy olvassam el én is, mert ez a könyv nekem való. Mondhatom, hogy el voltam tőle ragadtatva. Olvasás közben érlelődött meg bennem az a gondolat, hogy ha egyszer Magyarországra kerülök, nem fogom elmulasztani az alkalmat, hogy e könyv írójával megismerkedjem. Nagyon tetszett a regény. De nemcsak a regény, hanem alakjai is. A korcsma, a kálvinista pap, a szegény falu lakói, az egyes alakok jellemrajza, szóval az egész Magyarországot ismertem meg a regényből – mondta a dicsérő szavakat Roosevelt, aki sajnálta, hogy nincs meg meg Mikszáth minden munkája angolul.

— Majd ha lefordítják könyveimet, el fogom önnek küldeni — szólt Mikszáth, aki később nyilatkozott arról, hogy mit gondolt a találkozásról.

— Nagyszerű ember ez a Roosevelt. Minden arcizma beszél. Aféle szláv típus. Majd fogok róla írni, de hogy mit azt még nem tudom, mert úgy vagyok vele, hogy csak akkor tudom, mit írok, amikor a tollat már kezemben szorongatom... – mondta.

Tizenegy nappal a halála előtt, amikor a negyvenéves írói jubileumát ünnepelték úgy fogalmazott:

„Mondjátok meg mindeneknek, hogy ma egy igazán boldog embert láttatok.„

Nem sokkal később megbetegedett, a találkozó után egy hónappal hunyt el az író, és fia, Kálmán a halálhírről sürgönyben értesítette Roosveltet, aki levélben részvétét nyilvánította.

Mikszáth halála előtt kérte a családját, hogy teljesítsék utolsó kívánságát.

„Úgy szeretném, ha Jánoska mellé temetnétek...oda vigyetek a kisfiam mellé”

– mondta állítólag halála előtt. Mikszáthot a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában ravatalozták fel, díszsírhelyet kapott, ahova Jánoskát is áttemették.

A nekrológjában azt írták: Mikszáth Kálmán szíve már pihen, egy egész ország szíve szakadatlanul sajog utána.