Dömötör Csaba: A mi tervünk a jó kormányzás

– Miért van szükség kevesebb mint egy évvel a választások előtt még egy nemzeti konzultációra?

– Két megközelítés létezik. Az egyik szerint az emberek kizárólag a választásokon mondhatják el a véleményüket. Szerintünk azonban két választás között is érdemes keresni azokat a pontokat, amelyekben egyetértés jöhet létre, az elmúlt években a nemzeti konzultáció ezt segítette. Megérte kikérni az emberek véleményét gazdasági kérdésekben, a migráció ügyé­ben, a családpolitikáról vagy éppen a nemzeti szuverenitást érintő kérdésekben. Mindig ezek alapozták meg a fajsúlyos döntéseket. Most is ezt reméljük tőle. Közösen tudjuk végiggondolni, hogy miként is nézzen ki az életünk a koronavírus után.

– Miről kérik majd ki az emberek véleményét?

– A konzultációban lesznek a járvány egészségügyi vonatkozásaival, bizonyos tervezett gazdasági lépésekkel és migrációval kapcsolatos kérdések is.

Az elmúlt másfél év az életünk minden területére rányomta a bélyegét, sok mindenről kell beszélnünk, ezért a konzultációban most akár 14 kérdés is lehet. A legutóbbi konzultáció is nagy támpontot adott a későbbi döntésekhez. Például megmutatta, hogy a többség támogatta a védettségi igazolványok intézményét, amely aztán nagy segítséget adott az újranyitáshoz.

– Mit szól hozzá, hogy a baloldali pártok nem szavazták meg a költségvetést?

– Egyáltalán nem lepett meg, mert a tagadás politikájában vannak évek óta, és nem tudnak vagy nem akarnak belőle kijönni. Az azért elgondolkodtató, hogy miket nem szavaztak meg. Nem szavazták meg a munkaadói adócsökkentést, ami növeli a mozgásteret a további béremelésekhez. A költségvetés biztosítja emellett a 13. havi nyugdíj visszaépítését, a fiatalok adómentességét, a Magyar falu program kibővítését, a lakásfelújítási programot és az elmúlt évek legnagyobb orvosibér-emelési programját. Erre a baloldal mind nemet mondott. Ennyit arról, hogy mennyire érdekli őket a magyar családok megélhetése.

– Az ellenzék szerint nem a pozitív költségvetési elemekre mondtak nemet, amikor tiltakozásul kivonultak a szavazásokról.

– A baloldal időről időre indokokat fabrikál arra, hogy miért nem vesz részt a parlamenti munkában. Ha be is tévednek a Házba, akkor is leginkább provokációkkal töltik az idejüket. Megszokni megszoktuk ezt, de attól még nem elfogadható.

Jakab Péter lóbált már krumplit, ült már a miniszterelnök székében. Nem tudom, hova akarják még fokozni a produkciókat.

Mi lesz a következő? Mérgescsirke-jelmezben megy fel a pulpitusra felborzolt tollazattal, és bilincset lóbál? Szerintem már a baloldali támogatóik is többet várnak tőlük. A kocsma jellegű politikai provokáció hangosnak hangos, de kormányprogramnak kevés.

– Ellenfeleik azzal indokolták a távolmaradást, hogy a kormány kirekesztő, LMBTQ-ellenes kiegészítést fűzött a pedofília elleni törvénycsomaghoz. Mit válaszolna erre?

– A pedofília elleni törvény legfontosabb célja a gyermekek védelme. Létrejön egy kereshető nyilvántartás az ismert pedofil bűnözőkről, szigorodik a büntető törvénykönyv, például nem lehet majd feltételesen szabadságra bocsátani az elkövetőket. Az időközben beérkező módosításokat pedig az az aggodalom motiválta, hogy a kiskorúakhoz olyan tartalmak is eljutnak, amelyeknek nem kellene. Ezekkel szemben nyújt védelmet ez a módosítás. Látom, hogy

a baloldal ideológiai vitát akar csiholni az ügyből, de ettől még a lényeg változatlan: a megszavazott törvény a gyermekeket védi.

– Ahhoz mit szól, hogy a Jobbik megszavazta a módosító javaslatot?

– Alapvető körülmény, hogy a Jobbik az elmúlt hónapokban megszűnt önálló politikai erőként létezni. Azt szavazzák meg a parlamentben, amit megengednek nekik balról. Most éppen megengedték, hogy támogassák a javaslatot, más esetekben majd nem fogják. Ez szerintem már nem az ő döntésük.

– Karácsony Gergely programjának mottója, hogy a kiváltságos egy százalékkal szemben a leszakadt, elhanyagolt 99 százalékot segítené. Valóban az út szélén hagyták az emberek döntő többségét?

– Nem tudom megmondani, mennyire gondolja komolyan a saját szlogenjét Karácsony Gergely, de mintha az elmúlt napokban kifulladt volna ez a kezdeményezés. Ami azért is lehet, mert a magyar gazdaság állapotát vizsgálva azt látjuk, hogy a járvány ellenére is gyarapszik az ország.

A bérek közel tíz százalékkal nőttek, megszületett a megállapodás a nagy orvosibér-emelésről, tovább tudtuk bővíteni a családtámogatási rendszert, és folytatjuk az adócsökkentést is. Ezek az intézkedések sok millió magyarnak jelentenek segítséget. Csak az egészségügyre 770 milliárd forinttal többet költhetünk majd, mint idén, 2010-hez viszonyítva pedig 1700 mil­liárd a különbség.

Minden nagy területre több forrás jut jövőre. A cél az, hogy az ország gyarapodásából minden társadalmi csoport és minden korosztály részesüljön.

– Nincs tehát 99 százaléknyi szegény ember, akinek kampányolhatna a baloldal?

– 2011 és 2018 között a legszegényebb háztartások reáljövedelme nőtt a legnagyobb mértékben, ami azért is van, mert 12 százalékról négy százalék alá csökkent a munkanélküliség, és ha van munkájuk az embereknek, többet vihetnek haza, mint ha segélyből élnének. A minimálbér több mint duplájára nőtt. Négymillióval csökkent azok száma, akiknek egy váratlan kiadás óriá­si nehézséget okoz. Az Eurostat adatai szerint pedig a szegénység kockázatának kitettek száma 2010 óta jelentősen – 1,28 millió fővel – csökkent hazánkban. A baloldal állítása a 9,9 millió nincstelen országáról egész egyszerűen megfeneklik a valóságon. Ami nem jelenti azt, hogy a kormánynak ne lenne még rengeteg tennivalója.

„Ha megnézzük az előválasztási bábjáték szereplőit, azt látjuk, hogy a múlt kopogtat”
Fotó: Kurucz Árpád

– A cigányság helyzete hogyan változott? Ők is előre tudtak lépni, vagy a romák esetében leszakadás történt?

– Roma honfitársaink körében is komolyan csökkent a munkanélküliség, ami sokaknak jelentett kiutat a szegénység csapdájából. Borsodban, Jakab Péter szűkebb hazájában például 17 százalékról öt százalékra csökkent az állástalanok aránya. Ebben az adócsökkentéseknek és a segélyezés helyett a munkahelyteremtésre irányuló politikánknak nagy szerepe volt.

– Az egy százalék – mintegy százezer jómódú – ember megsarcolásának ötletéről mi a véleménye? Ilyen sok szupergazdag lenne az országban?

– A 99 és 1 százalék ügyében szerintem nem kell túlságosan komolyan venni Karácsony Gergely megközelítését. Sokkal inkább Gyurcsány Ferencét. Ő azt mondta a parlamentben, hogy mi ugyan 99 százalék Gyurcsányt emlegetünk, de tud ő száz százalékot is adni. Lehet, hogy igaza van, és az a valódi a kérdés, hogy Karácsony Gergely súlya eléri-e egyáltalán az egy százalékot a baloldalon. Ami a kérdés gazdasági vonatkozásait illeti:

a baloldal egy százalékról beszél, de valójában a munkából élők többségét sújtanák nagyobb terhekkel, mégpedig brutálisan megemelt adókkal. Magasabb jövedelemadó-kulcsot akarnak, 25-30 százalékosat. A társasági adó mértékét is drasztikusan emelnék. Ez a baloldali költségvetési módosítókból is egyértelmű. Ugyanaz történne, mint 2010 előtt.

Ha pedig ez nem lenne elég, akkor Dobrev Klára vagyonok lefoglalásáról és elkobzásáról beszél, úgy, hogy ő maga egy kommunisták által elkobzott villában él, kommunisták örököseként. Százezrek vannak ebben az országban, akik a saját bőrükön tapasztalták, mit jelent, amikor az ilyen fenyegetéseket be is váltják. Ha rajtunk múlik, nem fogják.

– Mit szól ahhoz, hogy a korábban stadionstopot hirdető Karácsony Gergely hirtelen elkezdett Eb-lázban égni?

– Épp annyira mulatságos, mint amennyire képmutató, hogy a minden sportfejlesztést álmukból felkeltve is támadó baloldali politikusok hirtelen megtalálták magukban a nemzeti mezes szurkolót.

Stadionstopból stadionba. Azt azért megnéztem volna, hogy mit kaptak a helyszínen azoktól a szurkolóktól, akik a legnehezebb időszakban is kitartottak a csapatuk mellett, mert jól tudták, hogy ez nemcsak a sportról szól, hanem az összetartozás érzéséről. A Puskás Arénát szétfeszítő öröm nem csak annak szólt, hogy gólt rúgtunk a világbajnoknak. Épp annyira annak, hogy másfél év bezártság után lezártunk egy nehéz időszakot, és most újra van okunk a büszkeségre és bizakodásra. Az egész Európában egyedüliként telt házas Puskás annak szimbóluma, hogy ez az ország mindig képes az újrakezdésre. Nem is akárhogy.

– Mit gondol a Budapesten kialakult közlekedési helyzetről?

– A kialakult helyzet sokadik bizonyítéka annak, hogy a városházi vezetés nem ura a helyzetnek. Zöld várost ígértek, de ebből csak a gigadugó látszik, ami magyarok százezreinek, az ingázókkal együtt millióinak keseríti meg az életét. Ahelyett, hogy felszámolnák az életszerűtlen megoldásokat – például a biciklisek nélküli kerékpársávot a körúton –, odadobták az elmúlt évek legcinikusabb mondatát: az autósok menjenek inkább gyalog. Nem csak rossz szervezésről van szó. Az egész mögött meghúzódik egy autósellenes ideo­lógia. Ezért emelik a parkolási díjakat, ezért teszik lehetetlenné a forgalmi rendet egyes kerületekben, és ezért akarnak behajtási díjat. A rakpartot például azzal a megjegyzéssel zárták le, hogy visszaadják az embereknek.

Jelezném Karácsony Gergelynek, hogy az autóban ülők is emberek.

A munkahelyükre mennek, intézik az ügyeiket, és a gyerekeiket viszik iskolába. Nem kell ahhoz közlekedésmérnöknek lenni, hogy tudjuk, ha egyszerre zárunk le fontos útvonalakat a fővárosban, abból óriási káosz lesz. Nagyon nincs rendben, hogy osztályharcos tempóban egymás ellen akarják hangolni a kerékpárosokat, a gyalogosokat és az autósokat. Jó lenne, ha nem tennék ideológiai terepasztallá Budapestet. A főváros nem attól lesz élhető, ha ideológiai próbálkozások terepévé teszik, hanem ha minden itt élőnek több lehetőséget biztosítanak, függetlenül attól, hogy hogyan közlekedik.

– Mennyire lehetnek biztosak benne, hogy Karácsony Gergely lesz a baloldal miniszterelnök-jelöltje? Van B tervük arra az esetre, ha esetleg mégis valamelyik másik politikus lenne a befutó?

– Nekünk csak egy A tervünk van: a jó kormányzás.

Egy olyan politika, amely fenntartja az ország biztonságát, megerősíti gazdasági függetlenségét, és még több támogatást nyújt a családoknak. Ne vegyük magától értetődőnek, hogy ezt mindenki így gondolja. Ha megnézzük az előválasztási bábjáték szereplőit, azt látjuk, hogy a múlt kopogtat. Szerintem ne nyissunk ajtót.