Pedig Verhofstadtnak sem kell messzire mennie a gyanús pénzekért. A Paradise-iratok 2017-es nyilvánosságra kerülésekor derült ki, hogy a belga Exmar csoport – amelynek igazgatótanácsában a politikus évekig ült - működtetett egy offshore céget is. Az exminiszterelnöknek minderről tudnia kellett, noha szóvivője meglehetősen furcsa magyarázattal állt elő: szerinte mivel az Exmar olajszállítással is foglalkozik, az offshore szó (magyar jelentése „a parton túl”) puszta véletlenséggel került hírbe a céggel.
Brüsszeli berkekben az is ismert a belga politikusról, hogy igazi álláshalmozó: már több mint öt évvel ezelőtt a százezer eurót közelítette meg az európai parlamenti képviselőség melletti munkáiból származó bevétele.
Csak a Sofina alapkezelő cég igazgatóságában betöltött pozíciójáért 2014 és 2019 között mintegy másfél millió eurót vett fel. (A Sofinának jelentős tulajdonrésze van a fent említett – offshore tevékenységet is végző – Exmarban – a szerk.) Sőt, összeférhetetlenségre vall, hogy épp közvetetten a Sofina piaci pozícióit és tulajdonszerzését erősítette, amikor a görög válság idején a szaloniki vízmű privatizációját szorgalmazta az EU és Athén hitelmegállapodásának keretében. Az ügynek sosem lett komolyabb következménye az EU-ban. Mindezek fényében visszatetsző, hogy Verhofstadt napokkal ezelőtt lényegében megfenyegette az Európai Bizottságot, hogy kezdje el alkalmazni a lengyelekkel és magyarokkal szemben az uniós források elvételét lehetővé tévő jogállamisági mechanizmust. Mint azt a Twitteren írta, amennyiben az EB nem így tesz, le is lehet cserélni a testületet olyanokra, akik viszont cselekvőképesek.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!