A történelem legsötétebb időszakai akkor következtek be, amikor az emberiség egy része megfeledkezett saját múltjáról, évezredes hagyományairól, az alapértékekről, Istenbe vetett hitéről, és úgy gondolta, hogy önös, önző érdekei alapján maga próbálja irányítása alá vonni a világot
– fogalmazott nyitóbeszédében Kásler Miklós a Szentírási közös úton – szeretet, egység, nemzeti összetartozás című konferencián, Kecskeméten. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere szerint „ha nincs Isten, nincs az isteni szeretet sem, anélkül pedig értelmüket vesztik az olyan alapértékek, mint az emberi élet tisztelete, egymás segítése, a tisztesség, az erkölcs vagy a becsület”.
A magyarság mindig is ragaszkodott hagyományaihoz, kultúrájához, alapértékeihez, amelyeket aztán rendkívül erős támadások értek. De bebizonyosodott, hogy ezeket nem lehet elpusztítani, sőt megerősödve térnek vissza hozzánk. A magyarság erős identitásának köszönhetően mindig és minden körülmények között kitartott. Ugyanúgy, ahogy kitartott az embertelen és istentelen izmusok támadásával szemben is. Különösen figyelnünk kell arra, hogy a mai embert folyamatosan érő kihívások korában büszkén valljuk meg hitünket. Isten segítségével, mély hittel és szeretettel kell élnünk mindennapjainkat, megőrizni értékeinket, ezzel nemzetünk jövőjét, jövőnk zálogát
– zárta gondolatait a tárcavezető.
Az összetartozás érték
Szalay-Bobrovniczky Vince civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár úgy fogalmazott: az összetartozás olyan érték, amely nem magától értetődő, nem valamiféle törvényszerűség alapján jön létre, hanem mi vagyunk a kovácsai, „együtt, egymásért, felelősséget vállalva, a másik iránt szeretettel viselve kell megküzdenünk érte nap mint nap, ki kell érdemelnünk”.
Ma a különböző felekezetek, az állam, a tudomány és a civil szféra képviselői együtt, egyetértésben munkálkodnak
– emelte ki a helyettes államtitkár.
Véleménye szerint két dolgot biztosan megtanultunk a múltból: az egyik, hogy ami a miénk, azért saját magunknak kell megküzdenünk, a második, hogy a leginkább vészterhes időkben is erőt meríthettünk az egyik legnagyobb ajándékból, a hitből. Szalay-Bobrovniczky Vince emlékeztetett, a második világháború után erkölcsöt és kegyelmet nélkülöző hatalom elnyomása következett, „mindent megtettek, hogy az egyházakat anyagilag ellehetetlenítsék, a vallási egyesületeket betiltották, a szerzetesrendeket feloszlatták, az állami iskolákból száműzték a hittanórákat, állambiztonsági szervek loholtak a hit képviselői és a hívek sarkában, de ami hazugságra és pusztításra épül, pusztulásra van ítélve”.