A Soros-alapítványnak mindemellett résztulajdona van a Magyar Narancs című hetilapban, de több oknyomozó portált is fenntart. Ilyen például az Átlátszó.hu vagy a Direkt 36. Ez a kör a támogatója továbbá a Tilos Rádiónak is, amely arról vált híressé, hogy korábban egy karácsonyi ünnep alkalmával az egyik műsorvezetőjük a keresztények kiirtására szólított fel.
Meglehetősen képmutatónak tűnik a fentiek fényében, hogy az Open Society Foundationsnek egy külön „független” újságírást támogató programja is van. Ennek részeként például 2020-ban egy sor vidéki baloldali médiumot is finanszíroztak Soros Györgyék, amelyek helyben egyértelműen a kormányváltást igyekeznek elősegíteni: Szabad Pécs, Nyugat, Enyugat, Debreciner, Szegeder, Veszprém-Kukac.
Nyomás alatt
Jól jelzi a hazai balliberális sajtó és a különböző NGO-k együttműködését, összjátékát az a Skype-interjú, amelyben Jeney Orsolya vázolja fel a különböző tartalmak elhelyezésének lehetőségeit. Az Amnesty International korábbi igazgatója azt ajánlgatta a beszélgetőpartnerének, hogy fizessenek az egyik ismert balliberális magyarországi hírportálnak azért cserébe, hogy tudósítsanak a tevékenységükről. A beszélgetésből kiderül, hogy az új portált megalapító újságírók akkoriban távoztak az Index szerkesztőségéből, s Jeney szavaiból érzékelhető, hogy utóbbival is szorosan együttműködött az Amnesty International.
Emellett az NGO-k a saját munkatársaikra – beleértve a vezetőket – is jelentős nyomást gyakoroltak, hogy a jogvédő tevékenységüket mintegy aktivista szereppel ötvözzék. Az Amnesty korábbi igazgatója elismerte, hogy
folyamatosan arra ösztökélték, hogy kvázi ellenzéki szerepben, akár indokolatlanul is bírálja az Orbán-kormányt a médiában, de az egész szervezetet próbálták politikai szerepbe kényszeríteni, s ezen törekvéseknek nem is mindig tudott ellenállni.
Jeney Orsolya szerint a távozását követően már szinte minden akadály elhárult a nyomásgyakorlók elől.
Az egykori igazgató felidézte, hogy a migrációról szóló népszavazás előtt – más szervezetekkel együtt – az Amnesty International távolmaradásra buzdította a választópolgárokat.
Nem kellene megmondanunk az embereknek, hogy mit tegyenek. Nekünk annyi a feladatunk, hogy felhívjuk a figyelmüket bizonyos ügyekre, amiből aztán ők le tudják vonni a megfelelő következtetést
– fogalmazott Jeney. Az Amnesty Internationalen belüli viszonyokat azzal is érzékeltette, hogy a szervezet egy olyan kommünikét adott ki a nevében, amelyet át sem olvashatott. Kitért arra is, hogy az elmúlt időszakban az Amnesty International a korábbinál erősebben átpolitizált szervezetté vált, és sokkal inkább az ellenzék részeként viselkedik.
Senki nem vegzálja a civileket
Az NGO-k rendszeresen azzal is a maguk javára igyekeznek fordítani a közvéleményt, hogy azt panaszolják: a kormány vegzálja őket. Ám a Skype-interjúkból kiderül, hogy a szervezetek vezetői is tisztában voltak vele, hogy ez nem igaz.
Az egyik felvételen Varga Kristóf Zoltán – aki korábban az Open Society Foundations, vagyis a Soros-alapítvány budapesti igazgatójaként dolgozott – azt fejtegette, hogy az NGO-k biztonságosan működhetnek Magyarországon, és arról biztosította beszélgetőpartnerét, hogy a külföldről érkező pénzek is eljuthatnak ezekhez a szervezetekhez.
Az EU tagjai vagyunk, ezért a [külföldről érkező] finanszírozást nehéz lenne leállítania a kormánynak. Mivel külföldről jön, azt nem tudják megakadályozni, hogy bizonyos csatornákon keresztül érkezzen a pénz, legfeljebb maguknak a csatornáknak a működését képesek megakasztani – fejtette ki.
Egy másik beszélgetésben Asbóth Márton, a kormány szinte minden intézkedését támadó Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) egyik jelenlegi projektvezetője is arról beszélt, hogy hazánk teljesen biztonságos terep az NGO-knak, s ezért a TASZ részleteiben ki sem dolgozta azt a B tervet, hogy mit tennének, ha a kormány be akarna záratni ilyen szervezeteket.
Valójában semmi olyasmi nem történt, hogy a rendőrség kiszállt volna egy NGO irodájába, bankszámlákat fagyasztottak volna be vagy valami ilyesmi. Tehát ilyen nagyon orosz típusú helyzetek soha nem fordultak még elő Magyarországon, és eléggé biztos vagyok benne, hogy a jövőben sem kerül sor ilyesmire
– nyugtatta Asbóth az ismeretlen beszélgetőpartnerét.
Kitért arra is, hogy a nyugati országokban hajlamosak elhinni, hogy Magyarország egy nagyon szörnyű hely, ahol a demokrácia egy nem létező dolog. – Mintha olyan lenne, mint Fehéroroszország vagy valami ilyesmi – fogalmazott, hozzátéve: bár a külföldi sajtó arról tudósít, hogy Magyarországon és Lengyelországon autoritárius rezsimek vannak hatalmon, szerinte mindkét államban kifejezetten jó élni.
Úgy vélte,
nem arról van szó, hogy van egy diktátor, aki másik irányba akarná állítani azt a „jó kis országot, ami Magyarország a rendszerváltás idején volt”.
– Ez így egy nagyon egyszerű történet lenne, de sokkal-sokkal mélyebb okok húzódnak meg a háttérben. És hosszú évek óta a nemzetközi sajtó erről nem is akar tudomást venni – fejtette ki, kiemelve, hogy a külföldi újságírók még tájékozódni sem hajlandók megfelelően az itteni viszonyokról.
Dalibor Rohac a külföldi befektetők kapcsán hangsúlyozta, hogy teljesen biztonságosan és kiszámíthatóan működhetnek Magyarországon. Szerinte a nemzetközi sajtóban a Magyarországra irányuló médiafigyelem nem jelenti, hogy az üzleti élet szereplőinek aggódniuk kellene a magántulajdon biztonsága, a korrupció vagy a jogi környezet miatt.
Ha a nagyvállalatok beáramlását nézzük, akkor azt látjuk, hogy a legnagyobb cégek, mint az Audi, a Mercedes és a többiek tízezreknek adnak munkát. Tehát egyáltalán nem olyan a helyzet, mint Oroszországban. Itt nem zárnak embereket börtönbe, nem sajátít ki nagy vállalatokat a kormány. Úgy gondolom, a külföldi befektetőnek nem igazán van félnivalójuk
– fogalmazott az AEI vezető munkatársa. Rohac szerint Magyarország egy civilizált hely, ahol meg lehet bízni a bíróságokban, hogy betartatják a szerződéseket.
Hadrendben a nagykövetségek is
Mindeközben az is kiderült, hogy az NGO-k kiterjedt kapcsolatokat ápolnak számos nyugat-európai ország nagykövetségével, amelyek abban segítenek nekik, hogy kedvezőtlen színben tüntessék fel a térségünk államait és kormányait a nemzetközi sajtóban. Az egyik Skype-beszélgetésben
Andrej Nosko azt állította, ha egy jogvédő szervezet mondjuk kormányváltást szeretne elérni, akkor a legkézenfekvőbb megoldás külföldről nyomást gyakorolni az ország vezetésére. Szavai szerint elsősorban azt várják a követségektől, hogy különböző események megszervezésben segítsenek.
Nosko kitért arra is, hogy a nagykövetség egyfajta belépési pont a jogvédők számára ahhoz, hogy például az Európai Tanács döntéseire befolyást gyakoroljanak. De szerinte az NGO-knak érdemes ellátogatnia az Európai Bizottságba (EB), és beszélni az ottani hivatalnokokkal, mivel ők monitorozzák a tagállamok intézkedéseit.
Egy másik, Jeney Orsolyával készített Skype-interjúban ugyancsak szó esett a nagykövetségek és a jogvédők közötti együttműködésről. – Például a mi ötletünk volt és mi szerveztük meg, hogy a nagykövetségek küldjenek egy csoportot a Pride-ra. Egy másik kezdeményezésben pedig arra kértük a követségeket, hogy a transzgender emberek jogaiért álljanak ki a transzgenderek napján. Ezek kis gesztusok, de fontosak a diplomáciában – hangsúlyozta. Hozzátette: jellemzően legalább tíz követséggel működtek együtt egy-egy akcióban.
Varga Kristóf Zoltán pedig arról számolt be, hogy a nagykövetségek a különböző kezdeményezések hangos támogatóiként fontosak az NGO-knak.
Egyfajta védelemmel láthatják el az embert. Sokkal kedvesebbek veled, ha a német, a francia, a holland követségről jössz ki, és ott vannak barátaid. Tehát jelentősen kényelmesebbé teszik a munkánkat – jelentette ki.
Leleplező cikkek a francia és a spanyol sajtóban Miközben a Magyar Nemzet a SorosLeaks-cikksorozatában feltárta az NGO-k és a nemzetközi sajtó manipulációs és befolyásolási gyakorlatát, a külföldi médiában is megjelentek hasonló írások. Néhány hete a spanyol sajtóban leplezték le az európai liberális politikai elitet, világossá téve, miért vizsgálja, vegzálja Brüsszel állandóan Magyarországot és Lengyelországot, s miért elnézőbb más tagállamok ügyeinél. A Periodista Digital nevű honlapon megjelent egy terjedelmes írás, amely egy volt spanyol uniós képviselő különféle magánbeszélgetéseit foglalta össze. Ezekben Carolina Punset többek között arról beszélt, hogy a nyugati liberális elit kettős mércét alkalmaz, nem mer fellépni a az iszlám szélsőségekkel szemben például azért, mert Brüsszelben sok muzulmán él. Ezzel szemben ha az EP képviselői Magyarországot vagy Lengyelországot kritizálják, abból politikai értelemben nem származhat gondjuk. A napokban egy francia blog tett közzé újabb leleplező anyagot. A viharos sebességgel eltávolított írásban egy nemzetközi nonprofit szervezet, az Újságok és Hírkiadók Világszövetsége, a WAN-IFRA elnök-vezérigazgatója fedte fel, hogy a szervezet milyen módon vett részt a hazánk ellen szervezett lejárató kampányban. Hatalmát a WAN-IFRA a világ vezető lapjainak szerkesztőségeihez való közvetlen hozzáférése jelenti, amellyel mindent befolyásolni tud. A szervezetet részben az Open Society Foundations, vagyis a Soros-alapítvány finanszírozza. A blog tudósítása szerint a WAN-IFRA vezérigazgatója, Vincent Peyrègne magánbeszélgetéseiben utalt a Soros-alapítvány WAN-IFRA-nak folyósított pénzügyi támogatására, amelynek célja az Orbán-kormány elleni hangulatkeltés és nyomásgyakorlás. Amikor megkérdezték tőle, hogy lehetséges lenne-e Magyarországra nyomást gyakorolni az Európai Unión és az Európai Parlamenten keresztül, Peyrègne így válaszolt: „Persze, volt már rá példa.”
Borítókép: Soros György érkezik Brüsszelbe a Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság akkori elnökével tartandó megbeszélésükre 2017-ben. (Fotó: MTI/EPA pool/Olivier Hoslet)