Több európai országban is sztrájkot hirdettek a Ryanair légiutas-kísérői, mert elegük van abból, ahogy a légitársaság bánik velük. Korábban több munkavállaló rabszolgatartónak nevezte a vállalatot. Eközben az utasok arra panaszkodnak, hogy a legrosszabb repülős élményeiket köszönhetik a Ryanairnek. Ez csak kerettörténet és illusztráció ahhoz a viselkedéshez, amit a Ryanair vezérigazgatója megengedett magának a magyar kormány és Nagy Márton miniszter ellen.
Csakhogy O’Leary úr esetében nem arról van szó, hogy a cége védelmében minden eszközt bevet, hanem arról, mit engedhet magának a főnök – O’Leary válasza pedig: mindent, mindenkit leköphet. Ezt mutatják a korábbi példák.
A Ryanair vezérigazgatója az ügyfélszolgálatról például azt mondta:
Azt mondják, az ügyfélnek mindig igaza van, de tudja, mit? Ez nem igaz. Néha nincs igazuk, és ezt meg kell mondani nekik.
A túlsúlyos utasokról úgy fogalmazott:
Senki nem akar egy hájpacni mellett ülni a gépen. Meglepődtünk azon, hogy milyen sok utasunk szerint nemcsak adót kellene kivetni a kövér emberekre, hanem meg is kéne őket kínozni.
Egy, a cég eredményeit bemutató sajtótájékoztató kezdetén a két helyettes vezérigazgató hiányát azzal indokolta, hogy
annyira örülnek a mai nap eredményeinek, hogy jelenleg a férfimosdóban szerelmeskednek.
Azokról az utasokról pedig, akik elfelejtik kinyomtatni a beszállókártyájukat, azt mondta:
Szerintünk 60 eurót (24 ezer forintot) kéne fizetniük azért, amiért ilyen hülyék.
O’Leary szerint, amikor alacsony az italeladás a repülőn, akkor
A pilóták intéznek egy kis turbulenciát. Ettől általában megugranak az eladások.
A transzatlanti repülésről azt mondta:
A Ryanair nem fog járatot indítani az Atlanti-óceánon túlra, egyrészt azért, mert a Boeing 737-es nem képes rá, hacsak nincs nagyon erős hátszele, vagy akkor, ha az utasok le tudják úszni a fennmaradó távot.
A 2000-es években a Ryanairről egyszer úgy nyilatkozott:
A nyereségünk 20–25 százalékos emelkedésére számítunk. Ez nemcsak jó, hanem szemérmetlenül magas, egy olyan iparágban, amelyből viszonylag kevés ember húz hasznot. Ez nem egy légitársaság, hanem egy drogbáró üzlete.
A vezérigazgató egyszer azt is megfontolta, hogy az utasoknak fizetniük kéne a repülőgépen a mosdó használatáért:
Ha valaki fizetne 5 fontot (2300 forintot) a mosdó használatáért, én magam cipelném őt oda, sőt, még a fenekét is kitörölném egy ötösért.
Ha valaki nem talál olcsó repülőjegyet a Ryanairnél:
Az egy idióta.
Arról, hogy hogyan motiválja, és biztosítja a munkavállalói boldogságát, egy szót mondott:
Félelem.
A légitársaság repülőgépeiben használt üzemanyagról azt mondta:
Az összes gépünket manópisi és az én hülyeségem hajtja.
2010-ben azzal állt elő Michael O’Leary, hogy a pilótákon kellene spórolni, hiszen a mai modern gépek vezetéséhez már nem kell két ember, mint az ’50-es években.
Elég egyetlen kapitány a botkormány mögé, a másodpilóta pedig mehetne üdítőket felszolgálni
– mondta O’Leary. A vezérigazgató egyik sajtótájékoztatóján még tovább ment, amikor közölte: az első osztályon ágyakat kellene létesíteni, plusz szolgáltatásként pedig javasolja az ingyenes orális kényeztetést az utasoknak.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Borítókép: Michael O'Leary, a Ryanair vezérigazgatója (Fotó: MTI/Mohai Balázs)
