Sokkal gyorsabban szorítják ki egymást a generációk, mint akár tíz évvel ezelőtt, hiszen amilyen gyorsan pörög a világ, olyan szélsebesen változik a fiatalok értékrendje, gondolkodásmódja. Ez a folyamat pedig óhatatlanul magával hozza a generációk szakaszolásának felgyorsulását – hangsúlyozza Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, az MCC Fiatal tehetség programjának fővédnöke a Családi élet a kamaszokkal: a hadihelyzetek kezelése című előadásában. De
nemcsak a szakaszolás gyorsul, hanem a kamaszok pszichoszexuális érése is,
ugyanis ez a folyamat ma már 10–12 éves korban elindul bennük. Kitolódik viszont a fiatal felnőttkor kezdete, míg akár tíz évvel ezelőtt is 20–25 éves korra volt tehető ennek kezdete, addig ma már nem ritkák a harmincéves, fejlődésükben megrekedt, gyerekattitűdökkel bíró ifjak – olvasható a Mandiner cikkében.
Olyan, mintha a kamaszkor – sajnálatos módon – nem tudna lezárulni, hiszen nem alakul ki a fiataloknál az elköteleződés, a felelősségvállalás, és a nemcsak kapni, de adni is képessége. Márpedig ezek nélkül nem beszélhetünk érettségről
– mutat rá a klinikai szakpszichológus.
Mindeközben vagy akár ezt megelőzően változott meg a klasszikus családmodell: ma már a gyerekek hatvan százaléka nem a szokványos családban nő fel, nagyon magas a válások és a felbomló együttélések száma, jelentősen átalakult a családi szerkezet, hangsúlyozza Bagdy. Felnőni márpedig önmagában is nagyon nehéz, hiszen beindul a nemi átalakulás, emellett
radikálisan módosulnak az idegrendszeri folyamatok: az agyban új pályarendszerek alakulnak ki.
Mindemellett felbomlik a biológiai egyensúly, aminek következtében aztán a kamaszoknál a lehető legszélsőségesebb magatartások alakulnak ki: például van, hogy alig esznek, van, hogy rengeteget; van, hogy minimális az alvásigényük, és van, hogy egész nap aludnának. A teljesítményükben is nagy a szórás, van, aki ráveti magát a tanulásra, és van, aki épp ellenkezőleg, messziről kerüli azt – sőt, ez a két attitűd megfigyelhető sokszor egyetlen emberen belül is.