Sokkal gyorsabban szorítják ki egymást a generációk, mint akár tíz évvel ezelőtt, hiszen amilyen gyorsan pörög a világ, olyan szélsebesen változik a fiatalok értékrendje, gondolkodásmódja. Ez a folyamat pedig óhatatlanul magával hozza a generációk szakaszolásának felgyorsulását – hangsúlyozza Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, az MCC Fiatal tehetség programjának fővédnöke a Családi élet a kamaszokkal: a hadihelyzetek kezelése című előadásában. De
nemcsak a szakaszolás gyorsul, hanem a kamaszok pszichoszexuális érése is,
ugyanis ez a folyamat ma már 10–12 éves korban elindul bennük. Kitolódik viszont a fiatal felnőttkor kezdete, míg akár tíz évvel ezelőtt is 20–25 éves korra volt tehető ennek kezdete, addig ma már nem ritkák a harmincéves, fejlődésükben megrekedt, gyerekattitűdökkel bíró ifjak – olvasható a Mandiner cikkében.
Olyan, mintha a kamaszkor – sajnálatos módon – nem tudna lezárulni, hiszen nem alakul ki a fiataloknál az elköteleződés, a felelősségvállalás, és a nemcsak kapni, de adni is képessége. Márpedig ezek nélkül nem beszélhetünk érettségről
– mutat rá a klinikai szakpszichológus.
Mindeközben vagy akár ezt megelőzően változott meg a klasszikus családmodell: ma már a gyerekek hatvan százaléka nem a szokványos családban nő fel, nagyon magas a válások és a felbomló együttélések száma, jelentősen átalakult a családi szerkezet, hangsúlyozza Bagdy. Felnőni márpedig önmagában is nagyon nehéz, hiszen beindul a nemi átalakulás, emellett
radikálisan módosulnak az idegrendszeri folyamatok: az agyban új pályarendszerek alakulnak ki.
Mindemellett felbomlik a biológiai egyensúly, aminek következtében aztán a kamaszoknál a lehető legszélsőségesebb magatartások alakulnak ki: például van, hogy alig esznek, van, hogy rengeteget; van, hogy minimális az alvásigényük, és van, hogy egész nap aludnának. A teljesítményükben is nagy a szórás, van, aki ráveti magát a tanulásra, és van, aki épp ellenkezőleg, messziről kerüli azt – sőt, ez a két attitűd megfigyelhető sokszor egyetlen emberen belül is.
A változatos világban rengetegfélék a kamaszok problémái is – emeli ki a klinikai szakpszichológus, aki ezt egy 101 tehetségesnek ígérkező fiatallal végzett kétéves, saját kutatásával támasztja alá. Ebből kiderül, hogy bár nagy a szóródás a problémák között, azért vannak természetesen általános problémáik is. Ilyen
az önbizalom megrendülése, a kapcsolatok elvékonyodása, a kommunikáció elszegényedése, a rejtjelekben kommunikálás és a súlyos kommunikációs hiány.
Szerinte ez utóbbi óriási probléma, hiszen a kapcsolatainkhoz a kommunikáció elengedhetetlen, ha megváltozik az információcsere minősége, akkor az óhatatlanul magával hozza a kapcsolatok kifejezésének elsilányulását és a kapcsolatok elszegényedését is. Ebben pedig hatalmas a szülők felelőssége, elengedhetetlen, hogy rengeteget kommunikáljanak a gyerekeikkel, hiszen a kamaszokban így alakul ki az az érzés, hogy a család az a hely, ahol biztonságban vannak, ahol utánkövetik és gyámolítják őket, ez az a hely, ahová mehetnek, bármi is történjék.
Igazolt, már-már közhely azonban, hogy nagyon keveset beszélgetnek a családban a gyerekekkel, ami miatt – noha ebben az időszakban nagy jelentősége van a kortárs kapcsolatoknak – elmagányosodhatnak, és az internethez fordulhatnak, ami további veszélyeket hordoz – véli a szakember.
Pedig a kommunikáció akkor is létfontosságú, ha ebben az átmeneti időszakban a civódás teszi ki a nagyját: az elszakadáshoz
„kell, hogy anyámat boszorkánynak lássam”,
a kamasz az ellentétes nemű szülőjével vívja meg a felnövekvés harcát, s csak a harag révén tud elszakadni, de a vitákban fejlődik ki a kompromisszumkészség is. A közöny viszont a leghalottabb állapot. A szülőtől való oldódás megkerülhetetlen, és évek is eltelhetnek, míg a kamaszból lett fiatal újra kötődik, de addig, amíg ez a szülőktől való elszakadás nem jön létre, nem tud az ember felnőtt sem lenni.