Georg Jacob német turkológus és folklorista megállapítása szerint Kúnos vetette meg a török folklórkutatások alapjait. Egyébként nem más, mint Georg Jacob jelentette meg Kúnos számos művét németül is Lipcsében és Leidenben. Kúnos első mestere, Vámbéry Ármin nem kevés pátosszal, de a realitásoktól el nem rugaszkodva így méltatta tudóst: „Akár az utcára szórt gyöngyök, gyémántok és egyéb drágakövek, úgy hevernek szanaszét a török népköltészet kincsei, anélkül hogy összegyűjtőjük akadt volna, anélkül hogy az őket megillető figyelmet felébresztették volna. Igen érdemes munkára vállalkozott tehát Kúnos Ignác, amidőn figyelmét az eddig teljesen elhanyagolt irodalmi kincsre fordította, és e szerteszét heverő drágaságokat összeszedegetve, gyönyörű népmesék díszes koszorújával ajándékozta meg az európai olvasóközönséget.”
1885-től öt évig Isztambulban élt. Ezen időszak alatt számos utazást tett, járt a Balkánon, Kis-Ázsiában, Egyiptomban, Szmirnában. Útjai során a fáradtság legkisebb jelét sem mutatva, rendületlen szorgalommal és elhivatottsággal végezte gyűjtőmunkáját, éppolyan lelkesen jegyezte le a nyelvjárási sajátosságokat, mint az addig a tudós társadalom, illetve a szélesebb közvélemény előtt ismeretlen népköltészeti alkotásokat, valamint a népszokásokat. Ő ismertette meg a világgal például a karagöz néven elhíresült árnyjátékot vagy az ortaoyunu néven ismert népi színjátszási műfajt. De még inkább meg kell emelni előtte a kalapunkat az elképesztő mennyiségű és változatosságú népmese- és anekdotakincs összegyűjtéséért.
1893-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, emellett tagja volt több nagy tekintélyű nemzetközi tudományos társaságnak is.
1900-ban Munkácsi Bernáttal útjára indította a Keleti Szemle uralisztikai és altajisztikai folyóiratot.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!